Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-119

119. országos ttlég májm 8. lí&ä. 243 délyezett jogokról szól, mégis a 34. §-ban kijelenti, 1 hogy az engedély legfelebb 50 évre szólhat. Kérdem tehát, hogy ha a régies kellőleg igazolt jogosítványok e törvény szerint időhöz köttetnek, ezen idő mikortól: a fennállástól, a törvény életbeléptetésétől, vagy az igazolástól számítandó-e, mert mind a 3 időpont lehetséges. Én azt hiszem, hogy a szerzett jogok biztosításának nem felel meg az idő tekintetében való korlátozás és ezért ezen intentiónak megvalósítása végett a következő új szakasztjvagyokbátor elfogadásra ajánlani: „26. §. Az ezen törvény életbeléptetése előtt már szerzett és a 190. §. értelmében igazolt vízhasználati jogosítványok új engedélyezésre nem szorulnak és eddigi kiterjedésükben csakis a 32., 33. és a 34. §. szerinti megszorítás alá esnek". Az idézett szakaszok közül a 32. a mezőgazdasági, a 33. az ipari, a 34. pedig az időmegszorításról szól. Ezen három megszorítást én a régi jogosítványokra kiterjeszteni nem akarom. A 32. §. azt rendeli, hogy a vízvezetékből öntözés czéljából lehet vizet meríteni nemcsak szombat estétől hétfő reggelig, hanem azon túl is, sőt a már meglevő iparjognak teljes kisajátítása mellett is. A 33. §. az ipari czélokra vonatkozólag tartalmaz rendeleteket. Én a régi szerzett jogokon alapuló vízműveket, melyekről a minister ur és a bizottság előadója kijelentették, hogy fenn akarják tartani. Újonnan szervezendő és engedélyezés alapján felállítandó vízművekre nézve ki lehet kötni a törvényben, hogy ezek megszoríthatok és esetleg kisajátíthatok ezen két szempontból; de már szerzett jogon alapuló vízművekre nézve ily megszorítást nem lenne czélszertí kimondani, mert a ki ily jogot szerzett, abban a tudatban, hogy korlát nélkül alkalmazhat a maga gazdasági és ipari czéljaira vízerőműveket s ily eket nagy költséggel létesített is azon hitben, hogy ezen erőművek használatában nem fog megbénittatni, vagy legalább azokból teljesen kisajátittatni, ezekre nézve ezen szakasz intézkedése fölötte súlyos, sőt kiszámíthatlan terheket róna. Én e tekintetben nem akarok kifogást tenni, hogy öntözési czélokra például szombattól hétfőig korlátoztassék a víz használata, mint az előbb idézett 29. és 30. §-ok rendelkeznek; de annyira menni, hogy a vízművek esetleg kisajátittassanak, azt a szerzett jogokon alapuló vízművek fentartásával összeegyeztethetőnek nem tartanám. Méltóztassék csak ezen intézkedést a gyakorlati életben venni. Például Hernád völgyén van egy nagy malom, mely igen tetemes adóalapot is képez, ha ezen malom használata időhöz lenne kötve, lehetne-e ott vállalatról szó, köthetnének-e azon malom birtokosai üzleteket, tudván, hogy néhány hónap múlva le fog járni az engedély. Hiszen ez esetben minden vállal- | j kozás megszűnnék. S a mint ebben az egy esetben, ugy történnék minden más esetben is, a hol időhöz lenne kötve a vizjog. Az újonnan létesítendő engedélyezés alapján fennálló gazdaságnál is bajnak tartom a korlátozást, de legalább nem tartom jogfosztásnak. A kik engedélyért folyamodnak, tudják, hogy az megszorítással adatik, de a régi birtokosokra nézve, a kik eddig megszorításhoz nem voltak kötve, valóságos jogfosztás lenne a megszorítás, pedig mindnyájan kijelentették, hogy jogfosztást nem akarnak sem elkövetni, sem tűrni. Én abban a hitben, hogy ezen kijelentés komoly, bátor vagyok módosítványomat benyújtani, kérvén annak elfogadását. Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Nagy István jegyző (olvassa a módositványt): Uj huszonhatodik szakasz gyanánt vétessék fel a következő szöveg: „Ezen törvény életbeléptetése előtt már szerzett és a 1Ö0. §. értelmében igazolt vízhasználati jogosítványok új engedélyezésre nem szorulnak és eddigi kiterjedésükben csakis a 32., 33. és 34. §-ok megszorításai alá nem esnek. A későbbi szakaszok számai e szerint változtatandók. Gróf Széchenyi Pál, föidmívelós-, iparés kereskedelemügyi minister: T. ház! Bátorkodom arra kérni a t. házat, hogy ezen új szakaszt ne méltóztassék elfogadni, mert a menynyiben Zay képviselő urnak aggodalmai volná nak az iránt, hogy a régi szerzett jogok nincsenek a törvényben eléggé respectálva, utalom őt a 193. §-ra, mely egyenesen kimondja, hogy az előbbi szakaszok szerint igazolt jogok fennállására és terjedelmére a korábbi törvények és szabályok az irányadók, tehát azok megmaradnak, gyakorlásukra nézve pedig jelen törvény határoz. Tehát a jog feninarad örökre és érintetlenül, ez ki van mondva eléggé, még pedig nemcsak az itt szerzett jogokra, hanem egyáltalán minden szerzett jogra, a tulajdonjogra, a partjogra, egy szóval minden jogra nézve. A jog gyakorlását azonban okvetetlenül az új törvény alá kell rendelni, a miből egyébiránt azon consequentiák, melyekre Zay képviselő ur hivatkozik, épen nem folynak. Mert ő ugy értelmezi például a 31. § t, hogy senki máskép, mint a hogy ezen szakasz rendeli, a rétjét nem fogja öntözhetni. A törvény igenis szabályozza azt, hogy mikép köteles valaki a vizét öntözésre átengedni, de nem szabályozza azt, hogy miképen egyezik az illető a viznek használójával. Ha például én rétet akarok öntözni, a szomszédomtól a vizet kinyerhetem egyszerű egyezség útján, melyhez aztán Í\ törvénynek semmi köze. Tehát én ugy fogom öntözhetni a rétemet, a mint megegyeztem i például az illető molnárral, a ki az árkot csinálta. 31*