Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-119

I!U orszásros ülés május S. lisSj. £27 dések és jogok iránt, oly kevés felvilágosodottságot és érzéket tanúsít közgazdasági érdekei iránt. Ennek tulajdoníthatom azt, hogy például tisztán belvizszabályozásra tudomásom szerint eddig önmagától egyetlen érdekeltség sem alakult társulattá. Itt van tehát az a tér, a hol az államkormány számára erősebb beavatkozást kell reclamálnunk. (Helyeslés a jobboldalon.) A törvényjavaslat elvi intézkedéseinek ily kritikája után azt mondhatom, hogy a mi a törvényjavaslatban benne van, az jó ; aggodalom csak az iránt leheí, a mi a törvényjavaslatban nincs benne s a mit magával a törvénynyel biztosítani nem is lehet. Ez a végrehajtás. Nem tagadom, hogy e tekintetben vannak aggodalmaim. (Halljuk!) Ily complicált kérdésekben, hol a törvény intézkedései legtöbbször a legmerevebb ellentétbe jönnek az érdekeltek magán érdekeivel, a hol épen e magán érdekek túlnyomóságánál fogva az a helyi hatóság, az az eljáró szolgabíró vagy alispán legkevésbé képes tárgyilagos, részrehaj latlan állásponton maradni: megvallom, itt leginkább félek a végrehajtásban előfordulható igazságtalanságtól. És midőn örömmel üdvözlöm a javaslatot és azt készséggel meg is szavazom, mert nagy eredményeket várok e törvénytől, megvallom, nem zárkózom el annak szükségétől, hogy a végrehajtás igazságtalanságai ellenében teljes garantiákat keressek. Ezen garantiákat pedig nem találom, másban, mint a mit a szakbizottság a maga véleményes jelentésében a t. ház előtt megpendített: a közigazgatási bíráskodás intézményében, (Élénk helyeslés a jobboldalon) azon intézmény behozatalában, mely a birói szervezet és az eljárás helyes elveinek megállapításával garantiát képes nyújtani az iránt, hogy ama köz- és magánérdekek tekintetében, melyeket a közigazgatási hatóságok eljárása érint vagy megsért a vizjogok kérdéseiben —• és ezekben különösen — mert meg vagyok győződve, hogy a contentiosus kérdések egész légiója fog napirendre kerülni, ha e törvény életbeléptettetik — az egyeseknek a kellő birói oltalom nyújtassák. (Helyeslés a jobboldalon.) Azért megvallom t. ház, hogy azon közvetett eredményt is várom e törvénytől, hogy a közigazgatási bíráskodás kérdését állandóan napirendre fogja tűzni, mint elodázhatatlan szükséget. Legyen szabad még pár szót szólanom a sürgősség kérdéséről. (Halljuk!) Tegnap különösen élénken lett megtámadva e javaslat a sürgősség szempontjából és az elhalasztás szükségessége oly indokokkal támogattatott, melyek nézetem szerint tarthatatlanok és reánk alvidéki érdekeltekre nagy veszélyeket rejtenek magukban Legyen szabad t. ház, utalnom az alvidéken a mi szorongatott helyzetünkre. Hogy akkor, mikor már milliók befektetésével mentesítettük magunkat a Tisza árjai ellen, hogy akkor újra szemben találjuk magunkat a sajátképeni ellenséggel, a belvízzel és ennek ellenében ne legyen oltalmunk, ezen állapot megszüntetését, mebynek szempontjából tehát e javaslat 49 és ezzel összefüggő szakaszainak életbeléptetését sürgős életérdeknek tekintjük Szeged, Csongrád és az alvidék legközelebbről érdekelt részei szempontjából elodáznunk egyértelmű lenne életérdekeink feladásával; — de erről nem szólok, azt lehetne mondani, hogy ez lolcais érdek; de az már nem localis érdek, hogy milyen a magyar földbirtok jelzálogi megterheltetése. Abban teljesen igaza van Horváth Gyula t. képviselőtársamnak, hogy akkor, mikor heteken, hónapokon keresztül visszafojtott lélekzettel várta az ország az esőt és attól függött legnagyobb részének majdnem lét- és nemlétkérdése, hogy akkor távirati utón kértek némely vidékről culturmérnököket, e sajátságos tényben benne fekszik azon igazság, hogy közel kell lenni azon jövőnek, hogy miután a földbirtok eddigi hitelalapjai ki vannak merítve, fejlődésünk új alapjairól gondoskodjunk és ez más nem lehet, mint a talajjavítási intézmények behozatala, álljon az akár a belvizek levezetésében, akár a rétöntözés, akár a kiszárítás intézményeiben, akár a talajjavítási vagy culturbank felállításában, de a szükséget tagadni és nem érezni, azt hiszem nem lehet. Ezen országos szempontoknál fogva azt hiszem, a javaslat sürgőssége is indokolva van. A javaslat pedig, mint én látom és contemplálom, ezen kiegészítésekkel és a részletekben való módosításokkal szerencsés alkotás, mert épen e két legfőbb kérdést, tudniillik egyrészt politikai administratiónk terén a közigazgatási bíráskodást , másrészről' közgazdasági politikánk terén a talajjavítást, mely feladatainkban a legközelebbi jövőben uralni fogja, állandóan napirendre tűzi. Ennyit várok joggal e javaslattól. Nem nevezem ugyan korszakot alkotó javaslatnak, de megvallom, azon korszakot alkotó javaslatoknak nem is vagyok barátja, legalább normális, békés időkben azokra szükség nincs, mert egy-egy úgynevezett korszakot alkotó javaslat rendszerint azt jelenti, hogy egész korszakok feladatai rendezetlenül maradtak ránk, hogy tehát azokat az államnak kell megoldani. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, erre nekünk szükségünk nincs, hanem szükségünk van arra, hogy az egyéni és társulati tevékenység törvényes, biztos jogi basisai rakassanak le. (Helyeslés a jobboldalon.) És ha e törvénynyel lerakatnak, akkor igenis az ekkép fejlődésében biztosított egyéni és társulati tevékenység létre fogja hozni azon jobb és áldásosabb korszakot, melynek előkészítése és bizto-