Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.
Ülésnapok - 1884-118
216 118. orszAgos ülés május 7. 1885. ben minden esetre sokkal károsabb, mint talán egyik vagy másik kevésbbé helyes dispositio, pillanatnyilag lehet addig, a mig a törvényhozás a tapasztalatokból a változtatások szükségéről meggyőződvén, egyik vagy másik hiányt pótolni fogj a. (ügy van! jobbfelöl.) Mindezek alapján t. ház, a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául nemcsak elfogadom, de bátor vagyok t. képviselőtársaimat a túloldalon egyre kérni. (Halljuk!) Méltóztassanak épen azon dispositiókra nézve, melyeket kifogásolnak a részletes tárgyalásnál, módosításokat indítványozni, hogy azok azon esetre, ha csakugyan oly hiányosak, megváltoztassanak. Mert ilyen törvényjavaslatokat általános tárgyalással jobbá tenni nem lehet, hanem egyedül a részletes tárgyalás teheti jobbá. [Helyeslés jobbfflol.) En különben azt hiszem, hogy e törvényjavaslat dispositiói megfelelnek Magyarország jelenlegi viszonyainak, a szerzett jogokat lehetőleg íentartani kivánja és csak a fejlődés útjait egyengeti. Ennélfogva a törvényjavaslatot elfogadom és a t. házat annak elfogadására kérem. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Mocsáry képviselő ur kivánja szavainak értelmét helyreigazítani. Mocsáry Lajos: Előttem szólt t. képviselő ur félreértette azon szavaimat, melyekben a kohókról emlékeztem meg. Én egyáltalán nem tettem kifogást az ellen, hogy a kohók részére a folytonosság biztosittassék, csak rámutattam e szakasznak egy hiányára, homályosságára, mely abban áll, hogy nem mondja meg, vájjon a malmok szintén azon kathegoriába tartoznak-e, melyre vonatkozólag például vannak itt a kohók idézve, azaz van-e joguk a malmoknak e törvény szerint a munka folytonossága tekintetében igényeket támasztani. Egyáltalán nem azt akartam mondani, a mit a t. képviselő ur szavaimból értett, mintha én nem volnék meggyőződve arról, hogy helyes az, ha a kohóknak a munka folytonossága biztosíttatik. Ez az, a mit megjegyezni kívántam. Petrich Ferencz: T. ház! Azt hiszem, minden törvénynek, ha hivatását be akarja váltani, egyik feladata az, hogy azt a tért, melyet rendezni akart, minden árnyalatában megoldja, nem pedig az ellenkező, hogy egyoldalú beavatkozás által csak zűrzavart okoz. S igy megvallom őszintén, midőn a szakminister ur vizeink rendezéséről szóló törvényjavaslatot beterjesztette azon hitben, hogy a vízjogi kérdés minden ágazatát tanulmányozás tárgyává tette, hogy vizeink kincsét mintegy felfogva, azt a változott viszonyokhoz képest hazánk és a közjó érdekében mérlegelni és érvényesíteni is birja: egy bizonyosneme a reménynek és bizalomnak fogott el. Most azonban, midőn a törvényjavaslat kezemben van és mint e háznak egyik szerény tagja nemcsak jogosítva érzem magamat hozzászólni, de ismerve a vízben rejlő kincset, sajnosán kellett felismernem a törvényjavaslatban mutatkozó hiányokat és annak egyoldalúságát is, őszintén megvallom, aggodalom fogott el és igy szabad legyen a t. ház figyelmét kikérnem, hogy aggodalmaimat némileg indokoljam. (Halljuk!) Nem akarom, t. ház, a t. szakminister ur jóakaratú czélját kétségbe vonni; elismerem, hogy a törvényjavaslatban igen sok jó van: de meg kell vallanom azt is, hogy mindezen jóakaratú czél mellett van benne hiány, mert egyoldalúságánál fogva ezen tágabb érdekek figyelembe vétele nélkül elzárjuk úgyszólván a megoldatlan és szerintem fontosabb tárgy elől a haladást; mert ezen törvényjavaslatban nem látom azon széles tárgyú ismeretkört, mely a vízjogi kérdést minden tekintetben megoldaná és nem látom azon előre törő akaraterőt, melyet a fontos kérdésnél látni óhajtanék, mely nem riad vissza az akadályoktól, nem alkuszik, nem takar, a mely nem foltoz, a hol teremteni kell, hanem ellenkezőleg a nehézségekkel megküzdve, a kitűzött czélt érvé*ayesíteni is tudja. E szempontból engedelmet kérek, hogy némileg hosszasabban a kérdés egy igen fontos oldalára felhívjam a t. ház figyelmét, (Halljuk!) a mely kérdés e törvényjavaslat által még csak érintve sincs és a melyen a törvényjavaslat tökéletesen keresztül siklik, mintha'nem is volna említésre méltó. E kérdés vizeink termőképességének kihasználása és értékesítése. A természetes józan ész megmutatja, sőt a világesemények is bizonyítják, hogy a világ teremtése óta a viz, nem pedig a föld volt leginkább hivatva arra, hogy az emberek legbőségesebb és legegészségesebb táplálékát szolgáltassa. Hiszen a világ teremtése után utaink, hajóink nem voltak még, midőn a viz adta az ember egyedüli táplálékát és most ezen átsiklunk, mintha nem is léteznék és a viz teremtő erejében rejlő milliókra menő kincs értékével nem gondolunk. Igaz, hogy a 23. §-ban az van mondva, hogy a halászatra a fennálló szabályok irányadók, de melyek azon szabályok, t. ház? Én legalább országos szabályokat egyáltalában nem ismerek. Tudom, hogy a megyék itt is — ott is, egyik jobb, másik rosszabb szabályokat hozott, de a kissé elfogadható szabályok is mind papiroson maradtak s e tekintetben semmi sem történt. Hogy állunk a viz termő erejével a földhöz képest ? Tanulmányoztam a viz értékét, tudom mi rejlik benne és mert e tekintetben otthon érzem magam, leszek bátor a párhuzamot megvonni. (Halljuk!) A föld termő erejének kiaknázására mindent
