Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-118

208 !1S. emág#í 8!éi májns 7. 1885. helyes elveket tartalmaznak. Utóbb azonban, különösen a legközelebbi időben, az eléggé sajnosán szerzett bő tapasztalatok felhasználásával épen a viz elleni védelemre vonatkozólag törvényhozásunk ezen részét a tökélynek oly magas fokára emelte, hogy ezen törvényjavaslat jóformán csak azon intézkedéseknek reeeptiójät foglalja magában, melyek eddigi törvényeinkben máris foglaltatnak. Most érkeztünk csak ezen törvényjavaslat által a feladat sokkal nehezebb részéhez: tudniilik a vízhasznosítás rendezéséhez. A feladat ezen nehézségét még inkább növeli az, hogy a már létező vízhasználatoknak mint szerzett jogoknak minden irányban épségben hagyását kívánta a kormány javaslatában, de egyúttal a bizottságnak is minden törekvése arra volt irányozva, hogy a már létező vízhasználatok minden tekintetben a maguk épségében fentartassanak. A jelen törvényjavaslat ép azért nem akar újabb alapot teremteni,hanem csak a létező j ogalapon gondoskodik annak fejlődéséről. Ép ezért ez nem is képez úgyszólván vízjogi codificatiót, hanem, ha ugy szabad magamat kifejezni, tisztán csak egy vizrendtartás megalkotását ezélozza. És ebben csak azok ütközhetnek meg, a kik a folyóvizek feletti korlátlan magántulajdon egészen helytelen álláspontjára helyezkednek. Feleslegesnek tartottam volna ezen helytelen álláspontnak czáfolatäba bocsátkozni, miután magában a bizottságban ezen álláspont még csak kifejezést sem nyert. Minthogy azonban tudom, hogy ezen álláspont ezen házban képviseletre fog találni, kénytelen vagyok előadói kötelességemnél fogva már a priori ezen kérdéssel foglalkozni. (Halljuk!) T. ház! A mi törvényhozásunk soha sem fogadta el a közvizek és magánvizek közti megkülönböztetést. Ezen megkülönböztetést sehol Magyarország törvényeiben nem leljük. E megkülönböztetés egyáltalán csak a római jog alapján fejlődött, mely jog Magyarországon receptióra egész teljességében soha sem talált, a mint ezt mai örökösödési jogunk részben egészen önálló fejlődése is bizonyítja. Nagyon érthető, hogy a római jognak azon classicus korában, mikor még a viz közhasználatának más nemét a hajózáson kivül nem ismerték, a köz- és magánvizek közti ezen megkülönböztetés fennállhatott. Tény az. hogy az egész római jogban sehol sem történik említés még csak vizi malmokról sem, csak a legkésőbbi császárok korában találunk egyetlen egy helyet, mely vizi malmokról említést tesz. A mi törvényhozásunk a hajózható és nem hajózható és e szerint a közvizek és magán vizek megkülönböztetését sem ismeri és épen azért nálunk ä viz használati regálé is kiterjedt épen ugy a Dunára, mint bármely patakra. Azonban viszonylag épen ugy fennállott az államnak fenhatósági joga és ingerentiája tekintet nélkül arra, hogy hajózható-e a folyó vagy sem. Azt hiszem, ennek igazolására nem szükséges egyébre utalnom, mint a legközelebbi napokban lefolyt tárgyalásokra, midőn ezen ház behatóan foglalkozott a Rába és Rábcza és mellékfolyóinak rendezésével s a mely alkalommal a hajózás érdeke egyáltalában még csak tángálva se lett. Én ugyan értem azon törekvést, miszerint a vízhasználatból némelyek mintegy következtetni, kiokoskodni szeretnék a vizeknek magán tulajdonjogát ; azonban épen azok, a kik ezen merev álláspontra helyezkednek, igen gyakran követelőleg lépnek fel és kifogásuk legalább eddig soha sem volt az ellen, hogy ha az állam az általuk magántulajdon czímén vindieált magán vizek rendezésére milliókat költött. Azt hiszem t. ház, hogy mindezek folytán a törvényjavaslat jogalapja ellen semmi kifogást sem lehet emelni, annál kevésbé lehet pedig, mert tény az — a mit ugyan Hódossy t. képviselőtársam előbbeni felszólalásában kétségbe vont — hogy a vizeknek tulajdonjogi kérdése ezen törvényjavaslatban mellőzve van; megengedem, hogy az megoldva sincsen, de szándékosan nem törekedett sem a törvényjavaslat, sem a bizottság annak megoldására, sőt azt hiszem, hogy még a magánjogi törvénykönyv megalkotásánál sem lesz szükséges a viz tulajdona iránt intézkedni s hogy még ott is mellőzhető lesz ezen kérdés. A kérdés egyáltalában csak az, vájjon lehetséges-e a viz tulajdonjoga kérdésének megoldása nélkül a vízhasznosítás kérdését megoldani? Én azt hiszem, hogy nemcsak lehet, hanem mindenesetre még sokkal könnyebbé is válik ez által a víz-használat kérdésének megoldása. Nem akarok én itt azon kérdés tárgyalásába bocsátkozni, vájjon a földtehermentesítés után mennyiben és mily arányban igényelhetik a partbirtokosok az ő partjuk hosszában a vízhasználat bizonyos részét; de tény az, hogy a külföldi törvényhozások, melyek a közvizek és magánvizek közti megkülönböztetés álláspontjára helyezkedtek, ez által csak önmaguknak teremtettek nagy nehézségeket és kénytelenek voltak az elfogadott magán-vizeket oly korlátozásokkal és oly kivételes intézkedésekkel megnyirbálni, hogy a magán vizek és közvizek közt különbségül egyéb alig maradt, mint annak puszta jogezíme. Azt hiszem, hogy nem az a kerülő út, hogy ha mi nem állapítunk meg üres jogczímet, hanem az volna kerülő út, ha oly jogczímet állapítnák meg, melyet azután deriválnánk a törvényjavaslat egyéb intézkedései által. Meg kell még jegyeznem t. ház, félreértések kikerülése végett, hogy ezen törvényjavaslat épen a jelzett álláspontnál fogva nem is érinti az