Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-108

108. országos ülő. A reform lényege iránt ma már nincs kétség; és én t. barátaim iránt kik,oly hatályosan és fényesen felszólaltak, nem követem el azon sértést, hogy az ő érveiket még egyszer gyengébben ismételjem. Hanem maradtak gyenge szálak, a melyekkel álláspontjukat a t. túloldalon takargatni akarják. Az egyik mindenek előtt az, hogy azt mond iák, ne a kétkamara- rendszer kívánalmai szerint ítéljük meg a reformot, nem hogy azon elveknek megfelelő-e vagy sem, melyeket hirdettünk és felállítottunk, hanem abból a szempontból, vájjon a jelen állapotnál jobb-e vagy sem. És ezzel leszállanak saját elveiknek alapjáról, hogy egy gyenge opportunitással nyugtassák meg háborgó lelkiismeretüket. És ebben azután megvallom, a védők között van egy, de az azután teljesen következetes, ez gróf Keglevich István t. képviselő ur. (Halljuk!) O elfogadja a reformot. Miért? Mert azt az ellenmondást, a mi a főrendi üzenet és a képviselőház álláspontja között van, ő már beszédjébe behozta, mert ő beszédében kimondta, hogy neki minden reform jó a teljesen választott kamarától kezdve egészen a tiszta aristocraticus kamaráig. A ki ilyen tágkehlíí álláspontot foglal el, az minden eshetőségie biztosította következetességét. (Derültség és tetszés a haloldalon.) De t. ház, eztő még egygyel .tetézte, (Halljuk) a mivel hallgatólag tetézték önök is a túlsó oldalon, tudniillik, hogy a midőn Horváth Boldizsár t. képviselőtársam a minapi fényes és hatalmas beszédét megtartotta : gróf Keglevich t. képviselőtársam Horváth Boldizsárral is majd mindenben teljesen egyet értett, (Derültség balfelöl) csak egy pontban nem értett egyet vele, tudniillik abban, a melyben Horváth Boldizsár t. képviselőtársam elvetette a főrendiházi üzenetet; ő egyetért Horváth Boldizsárral, de elfogadja a főrendiház üzenetét. (Élénk derültség és tetszés a haloldalon.) Es hallgatólag önöknek is uraim, ugyanez az eljárásuk. (Halljuk!) A t. mimsterelnök ur azt mondja: próbáljuk meg az új főrendiházat és majd tapasztalás alapján ítéljünk. Midőn ezt hallom t. ház, eszembe jut nekem, hogy épen azon elemekkel, a melyek az új főrendiháznak zömét fogják képezni — nem mondom, hogy kivétel nélkül fogják, ép azon elemekkel, hogy bántak a tálsó oldalon ? A t. háznak eleven emlékezetében lesz, hogy minden reactionárus, minden politikáikig gyülölees jelszóval elhalmozták sajtóban és irodalomban, őt beszédeikben is. (Mozgás jobbfelöl.) De ma? Ma oda lépnek és elfogadják azon elemeknek kívánságát a főrendiház reformjára nézve, átadják nekik az uralmat ott és elfogadják még hozzá azon érveléseket is, a mely érvelésekkel az a főrendiházban aj állítatott. És mi, a kikről önök mindig azt állították, hogy túlságos engedékenységgel vagyunk irányukban, mi elvetjük az üzenepriüs 22. 1SS5. [ f> tefc, mert a nemzet egyetemes érdekébe ütközőnek látjuk. Azt mondja a t. miiiisterelnök ur, vallásügyi s egyáltalában olyan reformokra nézve, melyek rendi érdekbe ütköznek, be van bizonyítva, hogy a jelenlegi főrendiházzal boldogulni nem lehet. Hát* a t. miiiisterelnök ur kételkedik ezen En elfogadom kételkedésének őszinteségét Tegye azt* a nyilatkozatot, a melyet Jókai képviselőtársam a bizottságban néhány nap előtt oly nagy könnyedén kimondott: hogy ezzel a főrendiházzal akarják megalkotni a vallásszabadságról és a polgári házasságról szóló törvényjavaslatot. (Élénk tetszés halfelöl.) Méltóztassék ezt a nyilatkozatot tenni. En tudom, hogy miuden meggyőződésnek van jogosultsága és igy annak a meggyőződésnek is, a mely ezen reformokat ellenzi, csak legyen őszinte, csak jelenkezzék őszintén. Tudom azt is, hogy a törvényhozásból nem szabad kizárni mesterségesen semmi elemet, semmi meggyőződést. De hogy a képviselőház egy olyan törvényjavaslatot elfogadjon, mely mesterséges és tényleg kizárólagos uralmat biztosít az országgyűlés egyik kama rajában és oly jognak birtokába helyezi őket, a mely őket halálon elemeik szerint nem illeti meg; és akkor ezt azzal akarja fedezgetni, hogy nem ismeri ezen lépésnek következményét: ez, uraim, a nemzettel és a nemzet ítéletével való játszás, annak megtévesztésére irányzott kísérlet. Azonban még furcsább hatást tesz, midőn a t. képviselő urak azzal fogadják el ezen módosításokat, hogy összekapcsolják vele a főrendeknek minden különbség nélkül, vagy legalább azok többségénektökéletes elítélését politikailag, a mint Vadnay Károly és Horváth Gyula t. képviselőtársaim tették; de n m veszik-e észre, t. ház, hogy ez csak még kirívóbbá és megalázóbbá teszi önökre nézve a meghunyászkodást és még férfiasabb, politikailag helyesebb lett volna nem ily modorban támadni meg a főrendeket, de nem engedni kívánságaiknak és a főrendiház akaratával szembe állítani a képviselőház akaratát és megmaradni szilárdul mellette. De fenyegetődzni, mint a nagy-idai hősök, ha nincs puskaporuk (Tetszés a hal- és a szélső baloldalon) és megadni magukat, ezen álláspontban kétszeres a meghunyászkodás. (Ugy van: Tetszés a hal- és szélső baloldalon). Van még egy végső érv, melyre hivatkozni szeretnék, a mit a t. miiiisterelnök uris felemlített. S ez abban áll, hogy a jelenlegi állapotnál jobb az az új állapot, mely a reform által teremtetik. És hogy ezt elhitethessék, mindenféle veszélyeket költenek, melyek nem léteznek. Itt a t. előadó ur figyelmét felhívom arra, hogy midőn ő az indigenákat mint absolute veszedelmes elemet tüntette fel: akkor ellentétbejött a miiiisterelnök urnak a napokban tett nyilatkozatával és akkor megfogna-