Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.
Ülésnapok - 1884-115
115. országos ülés íípriüs 30. 1885 169 az imént tett megjegyzéseire tartom kötelességemnek néhány észrevételt tenni. (Halljuk!) Helfy t, képviselő nr s általában mindazok, kik a törvényjavaslatot az ellenzék részéről megtámadták, az administratio költségeinek szaporodását s újabb hivatalok keletkezését kifogásolták. Azt hiszem, t. ház, hogy általános elvből kiindulva, némely dolgokat megítélni nem lehet, hanem a concrét szükség szerint kell megítélni, hogy az illető közeg, melyet a minister javasol, czélszerü és szükséges-e ? Ennek következtében ezen észrevételeket ott fogom bírálni, a hol magának a közegnek szükségességére fogok néhány észrevételt tenni. Az elv ellenében azonban igénytelen nézetem szerint, feltétlenül áll az, a mit at. pénzügyminister ur mondott, hogy az államélet ép ugy fejlődik, mint a társadalmi élet és azért annak igényei és szükségletei is folyton fejlődnek. Bátran hivatkozom a t. ház bármely tagjára, hogy családjának háztartási költségei most akkorák-e, mint 10—20 év előtt. Azt hiszem, a fejlődést évrőlévre mindenütt észre lehet venni, nemcsak nálunk e kormány alatt, de minden országban és minden kormány alatt. Ha ezt általánosságban hoztam fel az általános megjegyzésekre, majd megteszem rövid észrevételemet a concrét megjegyzésekre. Magának az administratiónak nálunk való fejlődésére nézve Helfy Ignácz t. képviselő ur azon szemrehányására, hogy ezelőtt lí évvel, 1874-ben, kiküldték az úgynevezett 2l-es, illetőleg 9-es bizottságot. administrationalis költségeink leszállítására és hogy annak idején igénytelen személyem is dicsekedett annak eredményével, bátor vagyok azt megjegyezni, hogy akkor mindent az akkori helyzet, valamint most is mindent a mostani helyzet szerint kell megítélni. (Derültség balfelöl. Helyeslés a jobboldalon.) Ha az akkori ügyforgalom mellett lehetséges volt némely személyi megtakarítás, meg kell ítélni, hogy ez a mostani forgalom mellett lehetséges-e. És itt a személyek és a logica egyaránt az én álláspontom mellett bizonyítanak. Ha ugyanazon kormány és ugyanazon egyének, kik ezelőtt 10—11 évvel lehetségesnek tartottak némely megtakarítást és ezt maguk ajánlották és keresztül vitték, most az élet követelményei által kényszerítve, az administratio némely ágánál személyszaporítást ajánlanak, ezt csakugyan a saját tapasztalatuk alapján kényszerítve teszik és nem valami luxus-vágyból, vagy személyes érdekből. Én tehát azt hiszem, hogy t. képviselőtársamnak ezen általános megjegyzése a helyzetből folyó kényszerűségnél fogva a bírálatot ki nem állja. De t. képviselőtársam a múlt alkalommal is hangoztatott egyik panaszát most ismételte, a mely különben szorosan véve nem tartozik a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatra és a melyre azért köebevetőleg teszem meg észrevételemet. At. kép- j KÉPVH. NAPLŐ 1884—87. VI. KÖTET. | viselő ur ugyanis óvakodott attól, hogy a törvényI javaslat részleteibe bocsátkozzék és ezt azzal indo! kolta, hogy az ellenzék nem is lehet beavatva az | administratio részleteibe, különösen azon anoma| liánál fogva, hogy nálunk a ministerek, akik eset| leg leköszönnek, nem mennek át az ellenzékhez, tehát nem instruálják az ellenzéket az administratio részletei iránt. Bátor vagyok a t. képviselő urat először is arra figyelmeztetni, hogy a t. képviselő ur épen az administratio részleteit vévén bírálat alá, be akarta bizonyítani, hogy erre az instruálásra nincs szüksége, mert ugy ismeri az adminístratiót, hogy egyenesen feleslegeseknek mondta mindazon új közegeket, a melyeket most a pénzügyminister ur javaslatba hoz. Továbbá arra vagyok bátor figyelmeztetni t. képviselőtársamat, hogy a fusio óta az ellenzéknek két ministerelnökhöz, két pénzügyministerhez és igazságügyministerhez volt szerencséje, szóval mind oly jeles képviselőtársainkhoz, a kiknek bő alkalmuk volt az administratióban tapasztalatokat szerezni és módjukban lett volna az ellenzéket az administratio olyan hátrányaira figyelmeztetni, a melyekből az ellenzék bőségesen csinálhatott volna magának capitalist és én merem koczkáztatni azt az állításomat, hogy bizony ezen alkalmat kizsákmányolták volna. Vagy ha netalán az ellenzék t. tagjai nem tanultak tőlük, ennek megint nem mi vagyunk az okai. Az alkalom meg volt, tanulhattak volna. {Tetszés jobbfeWL) T. képviselőtársamat azonban még egy dologra vagyok bátor figyelmeztetni, a melyet kifogásképen említett fel. E törvényjavaslatban, tudniillik gondoskodva van az erdélyi birtokviszonyok gyorsabb rendezése czéljából a katasternek külön közegekkel keresztülviteléről és ebben t. képviselőtársam partieularismust lát. Bátor vagyok t. képviselőtársamat figyelmeztetni, hogy vannak partialis viszonyok, a melyekre tekintettel kell lenni és ez némely esetben épen az ellenzék részéről különösen is hangsúlyoztatott. Itt van az 1880: XLV. törvényezikk, mely épen az erdélyi és volt partiumbeli rendezési viszonyokra vonatkozik. E törvényt a törvényhozás pártkülönbség nélkül helyeselte, sőt az ellenzék ezen most is életben levő törvény ellen a költségvetési viták alkalmával és más alkalmakkor is azt a kifogást hangsúlyozta, hogy az nem felel meg eléggé az ottani speciális viszonyoknak, hogy azt a partialis viszonyoknak még megfelelőbbé kell tenni. Pedig az, a mi ebben a törvényjavaslatban a kolozsvári katasterre vonatkozólag foglaltatik, nem egyéb, mint az említett törvény kifolyása. Az a panasz, hogy e teendők elég gyorsan intéztetnek el. E törvény folytán nagymérvben fordulnak elő ilyen esetek gondoskodni kell tehát egyénekről, hogy a munkálat kereszíülvitessék,
