Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-115

115. or.-zrtgos iilii úprMii 3#. 188i. 167 comicus is, felesleges is, mert his2en ezt egy em­ber kiváló szakértelem nélkül is elvégezheti. Hogy ehhez kiváló szakértelem nem kell, igazolja az, hogy a törvényhozás a községi jegyzőkre merte bizni a katasteri munkálatok nyilvántartását s az adófelügyelőségeknél alkalmazott hivatalnokok is bírnak az arra való képességgel. De azt mondja a t. minister nr, hogy nem­csak a kat&ateri munkálatok ellenőrzésére lesznek ezek hivatva, hanem vannak itt ármentesítési ügyek is. Erre nézve azt hiszem, hogy ez nem általános, nem egész Magyarországra szól, mert a Duna, Tisza és épen a legközelebb itt szóban forgott Rábamelléken van ármentesítési érdek, ott forog fenn ilyen teendő, de ott, a hol nincs ármentesítés és ilyen az országnak nagy része, ott egyáltalában nem lesz szüksége az adófelügyeíőnek vagy köze­gének a községi elöljárósághoz eljárni és erre vonatkozó teendőket teljesíteni. Méltóztatott a t. pénzügyminister ur hivatkozni arra, hogykörül­belől 100 község jut egy adófelügyeíőnek kerüle­tébe. Ez átlagos szám, mert csak részben felel meg a valóságnak, a mennyiben például ott van Békés­megye, a hol csak 28 község van és van adófel­ügyelő. Igaz, hogy ott van ármentesítési ügy elég, tehát e tekintetben igénybe lesz véve, de ott ahol nincs ilyen érdek, ott az adófelügyelő e tekintet­ben nem lesz igénybe vére. És ha már az adó­felügyelő bizatik meg a katasteri felügyelettel és ha az "adófelügyelőnek személyzete nem elég a teendők teljesítésére, ott indokolt a szaporítás, de nem külön catasteri hivatal odaállítása, mi­kor csak felügyelni kötelessége arra, hogy a ka­tasteri munkálatokba a változásokat belevezessék a jegyzők. De ez nem katasteri munkálat, ez csak változtatás, a hol pedig a birtokrendezés és a tagosítás be nem fejezése miatt ilyen munkálat fordul elő, ott ugy is teljesítik ezt külön szak­közegek. Röviden befejezem felszólalásomat és csak azt jegyzem még meg, hogy a mint a pol­gárosodás fejlődik, a művelődés nagyobb mér­veket ölt egyes részein a világnak és igy ha­zánkbar is, kétségtelen, hogy érvényesülni kell azon nemzetgazdászati elvnek: a munka meg­osztandó. És épen ez indokolná esetleg ezen javas­latot, hogy itt szakmunkáról van szó, hogy itt katasteri hivatalt kell az administratióba beállí­tani, De azt hiszem, hogy ez már túlhajtása ezen elvnek, mert mondhatnám, ez inkább szőrszálhaso­gatás. Mert ha a költségek szaporítását az okozta, hogy a pénzügyi kezelésben az illetékügyeket elválasztották az adóügyektől, holott azok igen sok államban együtt voltak és igy hazánkban is és holott az adó- ugy mint az illetékkiszabási hi­vatalok, a pénzügyigazgatóságoknak voltak alá­rendelve, tehát egy hivatalnak, ha ezen elv keresz­tül vitetik, akkor elválaszthatók nem csak az illeték­ügyek az adótól, hanem az adók egyes nemei is egymástól. És ha az a czél, hogy az állam minél több embernek hivatalt adjon, bizonyára be is kö­vetkezik, a mint azt az előttem szólott egész őszintén kimondta, hogy nem lesz elégséges ezen czélra a jelenlegi hivatalnoki kar És minthogy ugy látom, hogy ezen javaslat a kormánynak régi idő óta érvényesíteni szokott azon jelszavából indul ki, hogy juttatni, részemről ezen törvényjavaslatot, mint feleslegest és szükségtelent nem fogadom el. {Helyeslés a smélső baloldalon.) Hegedűs József: T. ház! Az én kiváló tiszteletemet biró t. túloldal három szónokának logicai összefüggés, tárgyilagosság, sőt graritálás­sal előadott nyilvánítása, megvallom őszintén, en­gem mindig kedvesen érint. Ezen jelzések insinuál­hatók mai beszédeikre is, azonban méltóztassanak megengedni, hogy ha én a t. szónok urak nézete és az általuk eléterjesztett véleménynyel ellenke­zőleg fogok nyilatkozni. Igen rövid leszek t. ház, mert az időt az angol szerint igen drágának tartom. A katasteri apparátus nagy áldozattal, nagy költséggel nagy munkarővel, igen sok tárgyilagossággal lett összeszervezve. Ezt a művet csakis a vele kapcsolatban álló nyilvántar­tás tarthatja fenn. Ezt uraim olyan ügynek tartom, mint egy mondatot verbum régens nélkül. Én nem tudom képzelni azt, hogy egy oly nagy mű, minő a kataster, mely mindnyájunkra az első aristocratá­tól az utolsó földbirtokosig és az államra nézve egyaránt fontos, hogy egy ilyen művet, midőn már elkészült, minden utókövetkezés s episodok nél­kül, melyek annak fentartására szükségesek, hagyjuk. Hiszen ha a nyilvántartás a régi katasterre nézve vezettetet volna, a mint kellett, méltózta ssanak meghinni, hogy ezen újabb katasterre nem lett volna szükség. De miután hiányzott az apparátus, bár meg volt rendelve a nyilvántartás vezetése itt is, ott is, a tapasztalat mégis azt mutatja, hogy az a rendelet irott malaszt maradt. Méltóztassanak megengedni, hogy a mind­nyájunk által mellékérdek nélkül t. nemes gróf Apponyi Albert ur által a múlt alkalommal idézett, egy sebészeti műtét elbeszéléséhez a sző­nyegen levő ügyhöz alkalmazott hasonló esettel illustráljam állításomat. 'Halljuk!) A század ele­jén, mídon még vasutak nem voltak, nagyon termé­szetes, hogy kocsikon, szekereken lehetett távolabb helyekre menni. Erdélynek egy pontjáról egy te­kintélyesmágnás, ki a mindennapiság színvonalán felül emelkedve, talán a társadalmi élet magasabb régióiban is részt akart venni, elhatározta magát, hogy ő bizony elmegy a nagy világba és a többi közt Bécsbe. És midőn utazási diagnosisát megállapí­totta, mozgásba hozott minden utat, módot, hogy útra kelhessen. El is indult és tizennégy hosszú napok alatt eljött Bécs mellé Fischamentbe, azon­ban a költséget mégis soknak találta és itt meg-

Next

/
Thumbnails
Contents