Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-114

114. orsaágos ülés április 29 18S5. jgg a kik Magyarországot fentartani akarják szent István tanai szerint, mint polyglott államot, mint azon modern politikusok törekvése, a kik egységes magyar államot akarnak létesíteni. És épen azért kérem a t. házat, ne méltóztassék erre nézve idenímcálni az egyes pártok törekvését magával a közös ország lételével; mert különben magunk alatt ássuk az egyetlen biztos talajt. Magyarország ezer évig létezett mint polyglott állam. A nemzetiségek egész bűne az, hogy fenn akarják tartani Magyarországot mint polyglott államot; nincs semmi egyéb, a mi nekik felróható volna. Én azt mondom, hogy a másik törekvés szintoly jogosult, csakhogy akár az egyik azt akarja, hogy Magyarországból egységes magyar államot alakítson, akár a másik azt akarja, hogy fentartsa a régi ezeréves szent István államát, minden esetre nem kell törekvését identificálni az ország léteiével. Ez bűn volna Magyarország élete ellen. Magyarország lételének szentnek kell lenni és mindenen felül állni; ezen belől vitatkozhatunk, de azért gondolom, hogy azok, a kik nem egy véleményen vannak, azért nem rossz hazafiak; őket ezzel vádolni nem helyes. Magyarországot nem akarja senki aláásni, megsemmisíteni. Ez a fődolog s azért ne méltóztassék gondolni, hogy jobb hazafi, a ki az új magyar államot akarja, mintáz, a ki az ezeréves államot fentartani s kiuiívelni igyekszik. Értsük meg egymást jól, nincs más törekvésünk. A ministerelnök ur nem bizonyítja be a kifelé való gravitálást, sem hogy valami titkos szövetkezés volna, hogy valami magyarellenes politikát űzne valaki. Erről nem tud egy szót sem mondani. És én ha hittem volna, hogy valami ilyen létezik, soha nem merészeltem volna a ministerelnököt egyenesen ugy interpellálni, mint a hogy tettem. Még csak egy kérdésre vagyok bátor a t. ház figyelmét kikérni: nagy hiba, ha azt tartják, hogy miután az osztrák absolutismus ellen a magyarság összef esküvéseket intézett és minduntalan az ellen működött bent és kint, hogy mi is ezt teszszítk. Pedig itt nagy a különbség: nem teszszük, mert mi ezen hont, nem mint Magyarország Ausztriát idegennek, hanem mint saját hazánkat tekintjük. Csernátony Lajos: Dako-Romania. Babes Vincze: Es saját hazánk ellen soha sem fogunk összeesküdni; és épen azért méltóztassék ezt a nagy különbséget szem előtt tartani. Én ugyan nagyon jól tudom a multat. Hanem is vettem részt azokban a titkos müveletekben, de barátaim ugyanazt tették, a mit minden jó magyar hazafi tett. Azért nem is mondom, hogy helytelenül cselekedett, hanem helytelenül cselekszik ma a magyar, ha azt tartja, hogy mivel a román az ő nemzetiségét szereti, az ő kifejlődésének lehetőségét óhajtja és a feltételeket megkívánja, hogy azért ellensége Magyarországnak, a magyar nemzetnek. Egyátalán nem. És havannák köztünk, a kik ezt talán erélyesebben visszautasítják, vagy talán túlerélyesen nyilatkoznak saját nemzetiségük mellett és csak olyanokról lehet szó, ez azért van, mert a dolog természetében fekszik, mert szereti saját hazáját és mert látja a káros következményeket, melyek abból erednek, hogy a magyarság ilyen kizárólagos irányt követ. Ugyanazért méltóztassék meggyőződni, hogy nem létezik és nincs oly törekvés, mely hazaellenes és törvényellenes volna. A mi a ministerelnök ur azon nyilatkozatát illeti, hogy nem talált összeesküvéseket, ezt köszönettel tudomásul veszem. (Derültség.) De én megjegyzéseim mellett tudomásul veszem a másik nyilatkozatot is, mert lesz alkalmam a kérdéshez tüzetesebben szólni s ugyanazért nem akarom most incidentaliter tárgyalni. Csak arra kérem, hogy ne méltóztassék azt fentartani, hogy csakugyan léteznek olyan fondorlatok, melyeket csak gyanúsítólag s fenyegetőleg tetszett említeni. Meg vagyok győződve, hogy ha a ministerelnök ur tudna eseteket, előhozta, volna azokat. Ily megjegyzések mellett tudomásul veszem a választ. Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk!) Mindössze egy pár igen rövid észrevételt kívánok tenni. (Halljuk!) Egyik az, hogy tiltakozom az ellen, mintha én akár osztályt, akár fajt bármily hazaellenes törekvéssel vádoltam volna. Mondtam és mondom, hogy • annak egyesek, kik ilyen törekvéseket megkísérelnek; de nemzetiséget, fajt vagy osztályt ily törekvéssel nem vádoltam. (Ugy van! Ugy van! joUfelől.) És ha oly kevés és ritka eset az, melyben — hogy a képviselő ur szavával éljek — összeesküvést lehetett felfedezni, annak két oka van. Az egyik épen az, hogy maguk azon népfajok, melyek közt szítják a bajt, nem hajlandók magukat félrevezettetni, (ügy van! Ügy van! jobbfelöl) De a másik ok az, hogy a kormány igyekszik a mag elhintését lehetőleg gátolni. (Ugy van! Ugy van! jobboldalon.) A másik, a mit meg kívánok jegyezni az, hogy a képviselő ur mutassa hát meg bármikor. ha tudja, mi az, a miben praeventiv rendszabályokkal bárki e hazában jogainak gyakorlatában gátolva volt. Babes Vincze: Az előbbi eset. Tisza Kálmán ministerelnök: Az nem praeventiv rendszabály, midőn valamely czélba vett és megtudott tüntetés betiltatik és annak végrehajtása meggátoltatik. Ez nem praeventiv rendszabály azon politialis status szempontjából, melyre a képviselő ur hivatkozott, hanem ez kötelessége szerintem minden kormánynak mindenütt a világon. (Helyeslés jobbfelől). Másik megjegyzésem az, hogy mutassa meg a képviselő ur azon államot, a hol a különféle 20*