Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.
Ülésnapok - 1884-114
144 114, orsüíigos iHcs április ?9. 1SS5. Tisza Kálmán ministerelnök Igen! Mit tesz ez? Azt, hogy nem akarta a törvény felhatalmazni a honvédelmi ministeriumot. hogy házassági engedély által a védkötelezettség alól valakit felmenthessen. Ha tehát ezt akarta, akkor igen természetes, hogy vagy egyszerűen meg kellett volna tiltani, hogy oly esetekben, midőn egyetlen leányt akar ily viszonyok közt elvenni, házassági engedély meg nem adható, vagy nem lehet más mód, a felmentést meg ne adja ezen esetre épugy kiterjeszteni, mint valamennyi felmentési esetre, melyek a törvényben vannak. Az én meggyőződésem szerint ahhoz kétség nem is férhet, hogy ha házassági engedély folytán áll elő ez az eset, akkor az indokul a hadkötelezettségre való felmentésre nem szolgálhat. Egy eset igenis lehet, melyben ehhez csakug> an legalább is kétely fér és ez az, melyet Pulszky Ágost t. képviselő nr felhozott, a melyben ugyanis az mondatik, hogy ha azonban a 3 évi kötelezettség letelte után, tehát akkor, midőn már engedély a házasságra nem kell, áll be ezen eset, akkor feltétlenül érvényesülni kell a 17. §-nak. Ez oly eset, mely igenis komoly megfontolást igényel és ép azért bátor vagyok a t. házat kérni, méltóztassék a bizottság javaslatához képest ezen kérvényt a honvédelmi ministemek kiadni, a ki azt ezen eset szempontjából bizonyosan fontolóra veendi és a szükséges intézkedéseket a maga módja szerint megteendi. A többire nézve azonban még csak a kételynek árnyéka sem fér, hogy azok a törvényeknek meg ne felelnének. (Ellenmondás balfelö 1 .) Én, t. ház, egyáltalában nem tartom csekélynek, mint gróf Apponyi Albert t. képviselő ur mondotta, a túloldal értelmi niveauj át, sőt igenis nagyrabeesülöm; de azt gondolom, mi is vehetjük magunknak azt, hogy mi is meg bírjuk ítélni egy törvény rendelkezéseit és ha ez iránt eltérő felfogásunk van, az nem bizonyít sem a mellett, hogy azért egymás értelmi niveauját ne becsüljük, de a mellett sem, hogy minden esetre az ellennézetú'eknek kell igazuknak lenni. Ajánlom a bizottság javaslatának elfogadását. (Helyeslés johbfélől) Ernuszt Kelemen: T. ház! Gróf Apponyi Albert és Pulszky Ágost t. képviselőtársaim felszólalása után kevés mondanivalóm van, de azon szempontból kiindulva, hogy a törvény magyarázata már magában fontos teendő, melyet csak a törvényhozó teljesíthet és hogy azon eset, midőn egyesek törvény által biztosított jogainak csorbításáról van szó, kétségkívül rendkívül fontos momentumot képez, azt hiszem, kötelessége mindenkinek a kérdés tisztázásához hozzájárulni, hogy az igazság lehetőleg kiderittessék. Tény az t, ház, hogy e törvény magyarázata terén kételyek merültek fel. Teljesen respectáljuk mi is az ellentétes nézeteket s azért távol legyen tőlem, hogy a más nézeten levő képviselő urak nézetét gyanúsítani óhajtanám, de azt hiszem, hogy a méltányosság és azon jogalapszempontjából, melyet elfoglalunk, ha megtörténik az, hogy a ház bármely pártjában, vagy csak egy tagjában is kételyek merülnek fel valamely törvény végrehajtásának helyesságe iránt, mindent el kell követnünk, hogy e kétely eloszlattassék. A t. honvédelmi minister ur azt az észrevételt tette, hogy alig lépett a törvény életbe, annak egyes hiányait a gyakorlati élet csakhamar kitüntette. Hiszen ez többé-kevésbé majdnem minden törvénynél előfordul, a mint ezt bő alkalmunk van tapasztalni. De a honvédelmi minister ur azt mondja, hogy ő e hiányokat orvosolni óhajtja. Az én nézetem e tekintetben az, hogy ha a kormány a törvénynek hiányait javítani akarja, akkor kötelessége az, hogy a képviselőházat meggyőzni iparkodjék arról, hogy a törvénynek hiányos intézkedései az eredeti intentiónak meg nem felelőknek bizonyultak a gyakorlati életben és ott egészen más eredményeket szültek; és ezen esetben a hiányt akként kell orvosolni, a mint az egyedül orvosolható, tudniillik törvényhozási intézkedés által, nem pedig rendeleti úton. Mert felfogásom szerint rendeletek által csak a törvény által meghatározott keretben lehet a gyakorlati élet apróbb szükségleteinek megfelelőíeg intézkedni, de a törvényben nyújtott kedvezményeket megszorítani nem lehet. (Ügy van! bal felől.) A t. honvédelmi minister ur ugyan arra hivatkozik, hogy a 44. §. intézkedése szoros fogalmi összeköttetésben áll e kérdéssel, de e szakasz felfogásom szerint nem erre az esetre alkalmazható. Mert ha alkalmazható volna, akkor a törvényhozás nem foglaltatta volna az egyik intézkedést a 17. §-ba, a másik intézkedést pedig a 4$. § ba. (ügy van! balfelöl) A szóban forgó kérdésre a törvénynek azon szakasza vonatkozik, a mely meghatározza, hogy milyen kedvezményben részesül az illető fiú, vagy vő a szülők munkaképtelensége esetében és ezen szakasz intézkedését nem lehet összezavarni azon másik szakaszszab melynek intézkedése csupán azon indokban leli magyarázatát, hogy a törvényhozás nem akarta, hogy a gyerkőcz-újonczok mielőtt az első korosztályba lépnének, már megnősüljenek, mert ez nemcsak az illető községekre terhet róhat, hanem más egyéb okokból is hátrányos. A 44. §., amely csak három korosztályról szól, de tudvalevőleg az újabban szerzett szomorú tapasztalatok folytán a negyedik korosztály is igénybe vétetik, azt czélozza, hogy senki, mielőtt a 3-ik korosztályon keresztül nem ment, meg ne nősülhessen, hacsak erre engedélyt nem nyert. A 44. §. ezen intézkedés által azt akarta elérni, hogy ne csupa fiatal házas gyerkőczökből
