Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-108

108. országos ülés április 22- 1885. 9 ást intéz a főrendekhez, hogy egy javaslatot, meyet a ház többsége magáénak vallott, ne fogadjon el azért, mert az nézete szerint helytelen, mert egy, vagy más szempontból nem felel meg törekvéseinek, vágyainak, vájjon nem az vétkezett-e igazán a parlament tekintélye ellen? (Ügy van! joblfelől.) Mórt elismerem, t. ház, hogy innen lehessen appellálni, de annak, a ki innen appellálni akar, ha a parlamentarisinus iránt tisztelettel viseltetik, nem felfelé, hanem lefelé kell appellálnia. (ügy van! jobbfelöl.) Ha ezt elmulasztja és nem lefelé, hanem felfelé appellál : azt mutatja, hogy nincs bizalma sem a parlament, sem a választók nagy tömegei iránt, melyek akaratának a képviselőház képezi törvényes kifejezését. (Helyeslés jobbfelől) Egyáltalában nem értem, hogy midőn oly módosírásokról van szó, melyek bizonyos közeledést foglalnak magukhoz a mérsékelt ellenzék álláspontjához, ép ezektől részesülünk a legszenvedélyesebb támadásokban. Mert a függetlenségi párt részéről Mocsáry Lajos t. képviselő ur egész nyíltan kijelentette, hogy ő azon módosításokat melyek ezen törvényjavaslatban foglaltatnak, egészben véve kedvezőbbeknek tartja, mint az eredeti törvényjavaslatot, de nem szavazza meg azért, mert még mindig kedvezőtlenebbnek tartja a tényleges állapotnál. Ezt az ellenzéki álláspontot érteni; de azt, mely legnagyobb szenvedélyes seggel támad meg minket oly módosításokért, mely az ő álláspontjukhoz közeledik, érteni nem tudom, mert ha csak nem keresek más rugókat is, mint azokat, melyeket eddig legalább láttunk, az az elfogult, bizonyos tekintetben ideges hang, mely ezen polémián végig vonult, önkéntelenül arra enged következtetni, hogy vannak itt bizonyos rejtett, titkolt keserűségek, melyeket egyáltalában nem akarnak nyíltan bevallani. Van ebben a magatartásban t. ház, valami, a mi engem emlékeztet a hős, de szerencsétlen velenezei szereesenre, a kit mindenütt az a gondolat üldözött, hogy az ő Desdemonája Cassio karjai között édeleg. (Derültség és tetszés a jobboldalon.) Ezek után, t. ház, talán nem szükséges mondanom, hogy én, magában véve a javaslatban haladást látok a jelen állapothoz képest, hogy én a javaslatot a maga tárgyilagos előnyeinél fogva tartom védelmezhetőnek és tárgyilagos előnyeinél fogva olyannak, melyet a ház többsége a változott viszonyok közt is elfogadhat. Mert én nem kételkedem abban t. ház, hogy ha ma a reformot megnem valósíthatjuk, a reformot elhalasztjuk, akkor a jövőnek esélyei által a végeredményt még nem koczkáztatjuk. Én is hiszek a nemzet életerejében és meg vagyok győződve arról, hogy előbbutóbb minden esetre azon eszméknek kell diadalmuskodni, melyek a nemzet nagy tömegének jogait kiterjesztik. De abból az álláspontból, t. ház, KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. VI. KÖTET. hogy nem esem kétségbe a democraticus érdekek végleges győzelme iránt, nézetem szerint még nem következik az, hogy ezt a jövőt nyugodtan, ölbe tett kézzel várjam be és ne igyekezzem felhasználni a jelenben is mind azt, a mi ennek a czélnak eléréséhez közelebb visz. Én nem akarok azok közé tartozni, a kik nagy vihartól várják a democraticus érdekek megvalósítását, sem azok közé, kik ezt a véletlentől várják. Én azt hiszem, hogy a haladás, a jövő érdekei védelmére leghelyesebben cselekszünk akkor, ha nem zárkózunk el a tényleges viszonyok elől, ha nem adunk fel semmit, de egyszersmind nem kicsinyelünk semmi olyan eredményt, mely habár csak egy lépéssel azon czél felé juttat, mely mindnyájunk szeme előtt lebeg. Épen azért, t. ház, a javaslat elfogadása szempontjából nem is tartom elkerülhetlenttl szükségesnek, hogy reflectáljak azokra, a mik a kabinet-kérdést illetőleg felhozattak. De miután tegnap egyik felszólalt képviselő ur felemlítette azt, hogy ma a választás a között van, hogy egy részről áll a nemzetnek érdeke, más részről áll egy egyes embernek érdeke: legyen szabad nekem is megmondanom, hogyan fogom fel én c kérdést? (Halljuk!) Ismétlem, hogy én azon meggyőződésben vagyok, hogy a javaslatot módosított alakjában is, minden személyes indok nélkül magáévá teheti azon többség, mely az eredeti javaslatot annak idejében támogatta. De más részről, ha már erről van szó, legyen szabad kérdenem, hogy az a kérdés helyes felállítása-e, a mint azt Ugron képviselő úrtól hallottuk ? Mert hiszen, hogy a nemzetnek érdekét és egy egyes embernek érdekét valaki egymással szembe akarná állítani, ezt nyugodtan, komolyan és elfogulatlanul, azt hiszem, senki sem fogja állítani. Ha lehet itt valami szembeállításról szó, ha lehet szó arról, hogy személyi és bizalmi kérdések merülnek fel, ugy ezen kérdésnek felállítása egészen máskép kell hogy történjék. Én azt hiszem, hogy politikai kérdésekben a méltányosság az első, a mit szem előtt kell tartani. Én nem akarom követni a t, képviselő urat arra az útra és a legkevésbé sem vonom kétségbe, sőt a legnagyobb elismeréssel constatálom azt, hogy e ház minden vezérférfiát kétségkívül a legtisztább hazafias czél vezérli; sőt abban sem akarok különbséget tenni, hogy egyik vagy másiknak tehetsége volna az, a mi reám s a többségre nézve az álláspontfoglalásnál irányadó lehet. Ha e tekintetben különbséget tennénk a pártok különböző vezérei közt, akkor ez csak az lehet, kit tartunk a ház legkiválóbb államférfiai közt olyannak, a kinek ítéletében, politikai elfogulatlanságában leginkább megnyughatunk és a kinek egész múltja a legnagyobb biztosítékot nyújtja arra nézve, hogy sem rokon 2