Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-114

114. <>•:•:'.íssrcc ülés április 29. 18S5. 133 hogy a szebeni esküdtszék megszüntettetik. (Általános élénk helyeslés c's éljenzés.) Elnök: A napirend előtt fel fog olvastatni azinterpellatiós és indítványkönyv. Zsilinszky Mihály jegyző: Van szerencsém jelenteni, hogy sem az interpellatiós, sem az indítványkönyvben nincs újabb bejegyzés. Elnök: Tudomásul vétetik. Következik a napirend: vagyis a Rába, Rábcza és mellékfolyóinak szabályozásáról, valamint Győr város és Győrsziget község árvédelmi biztosításáról szóló törvényjavaslat harmadszori felolvasása. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az imént harmadszor felolvasott törvényjavaslatot végleg megszavazni? A kik elfogadják,méltóztassanak fel állani. (Megtörténik.) A többség elfogadta a törvényjavaslatot, mely alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett a főrendiházhoz átküldetik. Következik a pénzügyi bizottság jelentése a budapesti lánczhid megváltásáról szóló 1870. évi XXX. törvényczikk módosítása iránt beterjesztett törvényjavaslat tárgyában. Ha a t. ház a jelentést felolvasottnak méltóztatik venni, az általános tárgyalást megnyitom; első szó illeti az előadó urat. Országh Sándor előadó: T. ház! Köztudomású, hogy az egész sajtó, a budapesti kereskedelmi és ipartestületek, a fővárosi törvényhatóság és az összes érdekeltek már hosszabb idő óta sürgették a íánezhidon jelenleg dívó vámtarifáknak megváltoztatását. Múlt évben az 1885. évi költségvetés tárgyalása, alkalmával a pénzügyi bizottság szintén kifejezést adott erre vonatkozó óhajának és ekkor a kormány részéről kijelentetett, hogy ezen ügy a tanulmányozás tárgyát képezi s a kormány reméli, hogy a legrövidebb idő alatt lesz azon helyzetben, hogy erre vonatkozólag törvényjavaslatot nyújtson be. A folyó év kezdetén a tárgyalások a legelső sorban érdekelt fővárosi törvényhatósággal meg lettek indítva és a pénzügyminister hamarább, mint reméltük, igéretét beváltván, a jelen törvényjavaslatot beadta. A törvényjavaslat első pontjában felhatalmazás adatik a pénztigyministernek arra, hogy jövőben csekélyebb tarifamódosításokat, külön előterjesztések nélkül, saját hatáskörében eszközölhessen. A pénzügyi bizottság elfogadásra ajánlja ezt annyival inkább, mert az ily tarifaváltoztatás közhírré levén teendő, az érdekeltek arról tudomással bírhatnak és így érdekeiket megóvhatják.Ezenkívül a költségvetés tárgyalása alkalmával bő alkalma nyílik a háznak magának az esetleges változtatásokhoz is hozzászólni. (Halljuk.) A bemutatott tarifát illetőleg két vezéreszme talált kifejezést. Az egyik az, hogy a forgalom megkönnyittessék és jutányossá tétessék; a másik az, hogy a lánczhid a nagy teherforgalom alól lehetőleg felszabadittassék. A mi a forgalom könynyítését illeti, erre vonatkozólag négy főintézkedéssel találkozunk. Az első az, hogy a gyalogosok díja 2 krról 1 krra szállíttatott le. Kétségtelen, hogy a még fenmaradó krajezár is akadály a forgalomra nézve, de a pénzügyi bizottság, tekintettel pénzügyi viszonyainkra, annyival is inkább ajánlja a törvényjavaslat elfogadását, mert kétségtelen, hogy ezen leszállítás jó hatással leend különösen a szegényebb sorsúakra nézve, a kik főleg, ha egyes családokat tekintünk, melyeknek 3—4 tagja kénytelen naponkint a hidon átmenni, ezen 50 %-nyi meggazdálkodás után tetemes összeget takaríthatnak meg. A második változás az, hogy a kocsidíjak 21, illetőleg 14 krról 10 krra szálittatnak le. A bizottság örömmel üdvözli ezen intézkedést, mert a 21 és 14 kr. oly szerencsétlen tétel volt, a mely egyrészt drágaságánál fogva a közönséget a hidon való kocsiközlekedéstől visszariasztotta, másrészt pedig folytonos váltást tett szükségessé, mi a forgalmat sokszor megakasztotta. A bizottság reméli és e tekintetben osztja a kormány nézetét, hogy a díjak leszállítása folytán a kocsiforgalom oly nagy mértékben fog szaporodni, hogy a leszállításból származó jövedelemhiány a kocsiközlekedés szaporodása következtében legrövidebb idő alatt kiegyenlittetik. A harmadik fő változtatás abban áll, hogy tekintettel arra, hogy a terhes kocsikra nézve a régi, még a negyvenes évekből származó tarifában oly kitételek és elnevezések használtattak, a melyeket ma már alig lehetett megérteni s a melyek a napi forgalomban a járműtulajdonos és a jegyszedők közt perlekedésre szolgáltattak okot, a mi a forgalmat gyakran 15—20 perezre is megakasztotta; a kocsinemeket tehát össze kellett vonni és határozott kifejezéseket kellett használni, hogy a perlekedéseknek jövőben eleje vétessék. A negyedik változtatás abban áll, hogy a szeszes italok után ezentúl, ugy mint más terhes kocsiknál a tehernek és nem az űrmértéknek megfelelő díjak fognak szedetni. Ez volt a jelenlegi tarifának a legigazságtalanabb része, a mely azon időtől származott, midőn Buda és Pest külön városokat képeztek. Ez tulaj donképen fogyasztási vám volt. melynek jogosultsága a 1872 : XLII. törvény czikk alapján, mely Budából és Pestből egj^ várost teremtett, teljesen megszűnt. Igen terhes is volt e díj; mert például ugyanazon kocsi, ha más terhet vitt, fizetett 53 krt. holott ha spiritust, bort vagy sört vitt, ugyanazon kocsi ugyanazon teherrel fizetett 2 frt 60 krt. A másik irányadó eszme, melyet bátor voltam jelezni, abból áll, hogy a lánczhid lehetőleg felszabadittassék a terheskocsi-forgalom alól. A lánczhid ugyanis önmagában műremeket képez és a szakértők nézeté szerint okvetlen kívánatos, hogy