Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.
Ülésnapok - 1884-108
fi l r 8. országos ülés íprilis 22. 1RS5. melyeket egészben véve a szabadelvűségre nézve kedvezőknek senki sem mondhat. De nemcsak ezen változtatás az, melyre a t. ház figyelmét fel akarom hivni a vitának ezen előhaladott állapotában, csak röviden akarom még azon egyéb nevezetes intézkedéseket felemlíteni, a melyek nélkül a reform összefüggő képét nem lehet megítélni. Itt van mindenekelőtt azon intézkedés, mely az indigénákra vonatkozik. E tekintetben, azt hiszem, nem volt senki, a ki az intézkedés hasznát kétségbe vonta volna. Igaz ugyan, hogy egyrészről megkísértették felállítani azt a nézetet, hogy az indigónak szempontjából a reform el volna halasztható, mert ha valaha az indigónak tényleg ellentétbe helyeznék magukat a nemzet érdekével, akkor nem képzelhető párt, a mely azokká! szemben ne tartana össze a nemzet egyetemes érdekével. Ha minden esetben oly világosan és tisztán állíttatnék fel a kértlés, ha minden esetben egészen határozottan lehetne megkülönböztetni az ellentéteket egymástól, akkor ezen következtetésnek talán volna némi értelme; de a politikai életben az árnyalatok nagyon közel állnak egymáshoz, ugy hogy az átmenetet meghatározni teljes biztossággal sokszor igen bajos. És ha másrészről ismerjük a politikai élet gyakorlatát, melyben azok iránt, a kik velünk egy politikai táborban vannak, a kik minket más kérdésekben támogatnak, rendszerint hajlandók vagyunk az elnézés nagyobb mértékét gyakorolni, akkor a politikai eszély és politikai tapintat azt tanácsolja, hogy megóvjunk minden pártot azon eshetőségtől, hogy oly elemek szövetkezzenek velük, melyek károsak lehetnek a hazára nézve. Egy további nevezetes változás, a mely a főrendiháznak ezen alakjában létesül, az, mely a protestáns hitfelekezet képviseletére vonatkozik. Hogy e tekintetben van haladás, azt a t. ellenzék egy tagja sem tagadta, legfeljebb egyik-másik módozat iránt igyekeztek annak horderejét kisebbíteni, így különösen felhozták azt, hogy ebben az esetben milyen szigorúan és milyen szorosan ragaszkodott a kormány javaslatában az arányhoz, holott az el őtt a többi felekezetekkel szemben ezen arányra nem volt oly tekintettel. Azt hiszem, hogy ha tényleg áll ezen felfogás, ebből nem vádat kell kovácsolni, hanem azt hiszem, azok, a kik a modern és világi felfogásnak barátai, e tekintetben nem tehetnek kifogást, hogy egy felekezetre nem az az irányadó, hogy hány főpapja vagy főgonclnoka van, hanem az, hogy mily arányban van a hitfelekezet az ország többi lakosaihoz. És hogy ez nem kizárólag a protestánsokra állapíttatott meg, hanem egyformán alkalmaztatik az országban levő többi felekezetekre is: arra biztosítékot nyújt a javaslatnak azon további szakasza, a mely azt mondja, hogy bármely felekezetnél egyházi vagy világi méltóságok teremtetnek, csak új törvény alapján állapítható meg ezeknek főrendiházi tagsága. Midőn tehát itt egy bizonyos arány állapittatik meg, azt hiszem, hogy azt épen modern, világi szempontból lehet legkevésbé hibáztatni. Az átmeneti intézkedéseket, melyek a törvényjavaslatban foglaltatnak, Szilágyi Dezső képviselő ur ragyogó humorral és ékesszólással igyekezett hibáztatni. Az ő ékesszólásának és szellemének nincs e házban nagyobb bámulója, mint én; de azt hiszem, ily kényes kérdésekkel szemben nem elég az ékesszólás. Ily kérdésekkel szemben, a hol a politikai méltányosság az irányadó; a hol egyrészt az emberektől nagyobb áldozatok követeltetnek, másrészt pedig viszont ezen nagyobb áldozatok fejében nagyobb engedmények is tétetnek; a hol a méltányosságnak helyes és gyöngéd szempontjait kell szem előtt tartani: minden oly kísérlet, mely egyrészt az adót arra figyelmezteti, hogy kelleténél többet ad, az elfogadót pedig arra, hogy annál többet is kaphatna, azt hiszem, ebben a kérdésben helyes eredményre nem igen vezethet. (Helyeslés a jobboldalon.) Legkevesebb szó történt az ellenzék részéről a kezdeményezési jogra vonatkozó intézkedéseket és módosításokat illetőleg és talán ebben a hallgatag nyilatkozatban fogadhatom én el azon elismerést, hogy a törvényjavaslatnak ezen intézkedései és ezen módosítások ellen még az igen t. ellenzéknek sincs kifogása. Igyekeztem t. ház, röviden ecsetelni egyrészről a módosításokat, melyek az eredeti javaslattal szemben megalkottattak, másrészről pedig azon főbb intézkedéseket, melyek ugy az eredeti javaslatban, mint az / újabb szövegben változatlanul meghagyattak. És különösen súlyt fektetek az utóbbiakra, súlyt fektetek azért, mert a házban, különösen az ellenzék részéről majd minden szónok legnagyobb igyekezetét annak kimutatására fordította, hogy ezen javaslat, melyet most tárgyalunk, lényegében, alakjában, egész szerkezetében és intentiójában más, mint a mely először jelent meg a ház előtt. A módosítások képezték a legnagyobb megtámadások tárgyát. És ezt értem; de hogy akkor, midőn ezek a módosítások megtámadtattak, egyszersmind hiányzik az elismerés a törvényjavaslat egyéb pontjaira nézve, midőn ugyanakkor tagadtatik az, hogy e törvényjavaslat más, igen lényeges intézkedéseket is foglal magában, akkor, azt hiszem, ezen eljárás nem felelhet meg a politikai méltányosságnak. Mert bocsánatot kérek, e törvényjavaslatot jelen alakjában ugy tüntetni fel, mintha itt nem volna másról szó, mint a kinevezések kisebb vagy nagyobb számáról, ez nem egyezhetik meg a valósággal. Hiszen
