Képviselőházi napló, 1884. VI. kötet • 1885. április 22–május 21.

Ülésnapok - 1884-108

4 108. országos ülés április 2*2. 1885. Természetes, hogy a kiindulási pontom ezen módosított j avaslat elfogadására ma is az, a melyet a második vitát bevezető beszédemben kifejteni szerencsém volt, tudniillik az hogy, általában, midőn e módosításokat elfogadásra ajánlom, teszem ezt azon meggyőződésemben, hogy azon főrendiház, a mely ezen módosítások alapján keletkezni fog, atörvényhozás általános feladatát illetőleg kedvezőbb, mind az a főrendiház, a melylyel most állunk szemközt és hogy az által, hogy a reformnak megvalósítását ma azon okból, mert mindazt, a mit megvalósítani óhajtunk, elérni nem vagyunk képesek, elhalasztísnánk, ezt a reformra nézve és annak a közel jövőben sikerülésére nézve kedvezőnek nem tarthatom. Ezzel szemben, t. ház, mindenekelőt az ellenzék különböző jeles szónokai részéről felhozott azon érvekre kell válaszolnom, melyek azon felfogást tükröztetik vissza, hogy a főrendiház, a hogy ezen módosított javaslat útján meg fog alakulni, álfaiában aristoeraticusabb lesz, mint az, a melylyel jelenleg állunk szemben. T. ház! Azt hiszem, hogy ha ezen felfogással szemben álláspontunkat ki akarjuk fejteni, arra nézve a leghelyesebb út az, ha tekintetbe veszszük, milyen elemekből íog az új főrendiház összealkottatni. És ebben e tekintetben főleg két elemmel állunk szemben. Először azon elemmel, mely születésijogon fog ezentúl is a főrendiházban maradni. És ép ezen elem szempontjából és azon intézkedés szempontjából, mely ezen elemre vonatkozik, mondatott, hogy a főrendiház egészében véve aristocraticus, exclusiv jeléggel fog birni; és pedig különösen azon szempontból, mert ennek következtében, vagyis a eensus intézkedésének következtében az ellentét általában véve sokkal nagyobb lesz, mint volt. Elismertetett ugyan, hogy midőn a születés elvének korlátot szabtunk, midőn a születési jogot magában véve feltételül el nem fogadtuk : ez elvileg minden esetre oly lépés, melyet nem lehet aristocratieusnak nevezni; de mondatott az is, hogy ezzel szemben áll az a körülmény is, hogy ennek következtében az a ház egészében véve mégis olygarchicus szinezetíí lesz, hogy a főrendek mostani viszonya helyett két aristocratiát fogunk teremteni: egy aristosratiát, mely ben van a házban és egy másikat, melyet onnan kizárunk. Es mar most kérdem t. ház, vájjon azon szempontból, hogy a főrendiháztól bizonyos elemeket, melyek a nemzettel és illetőleg a középosztálylyal közelebbi összeköttetésben állanak, elvonunk és a nemzet nagy egyetemével hozunk közelebbi összekötésbe: lehet-e azt mondani, hogy e reform hatása általában véve aristoeraticusabb lesz? Utaltak különösen arra, hogy ez a reform vét azon elv ellen, melyet 1848-ban alkalmaztak, tudniillik a jogkiterjesztés elve ellen és azt mondják, hogy minél szűkebbre vonjuk a kiváltságok körét, annál inkább erősbítjük azokat. Azt hiszem, t. ház, hogy ellenkezőleg, a jogegyenlőség körét szélesbítjük, ha mindinkább nagyobbá teszszük azon kört, melyen belül minden rendi különbség megszűnik. Ez a jogegyenlőségfelé tett lépés és e ténynyel szemben ennek tagadása érvül el nem fogadható. És ha azt mondják, hogy vétünk azon elv ellen, mely törvénykönyveinkben meg van, azon elv ellen, mely szerint a nemesség egy és ugyanaz: akkor bátor vagyok figyelmeztetni az illető képviselő urat arra, milyen időben keletkezeit ezen elv! Keletkezett azon időben, midőn az olygarchia leghatalmasabb volt, midőn az az olygarchia, mely nem is állott még grófokból és bárókból, magától való függésben tartotta a köznemességet, a kisebb rangú és vagyonú nemességet. Kérdem, vájjon a köznemesség politikai súlya, társadalmi nagy hatása, demoeraticus irányzata, összeforrása a nemzet testével nem épen azon idők után keletkezett-e, midőn az országgyűlés tényleg két külön házra vált?, Én tehát azon intézkedést, hogy a főrendek azon részét, melyet egészben véve közel állónak tekintünk a középosztályhoz, melyet foglalkozásánál, vagyoni helyzeténél fogva olyannak tartunk, hogy polgári foglalkozások tízesére inkább van utalva, beolvasztjuk a nemzet nagy egyetemébe, aristoeraticus intézkedésnek nem tudom nevezni. És ha ezzel szemben felhozzák azt az érvet, hogy ezen az utón proletár aristocratiát fogunk teremteni, akkor erre azt kell válaszolnom, hogy proletárokat nem az által teremtünk, hogy megszüntetünk bizonyos jogokat, melyek az embereket elkülönítik a többi osztályoktól, melyek az embereket akadályozzák abban, hogy polgári hasznos foglalkozásukat minden veszélyeztetés nélkül űzzék, hanem proletárokat teremtünk akkor, ha fentartunk oly jogosítványokat, melyeknek az illetők semminemű gyakorlati hasznát nem veszik, de a melyek igenis feszélyezik őket abban, hogy össze nem olvadnak a nemzet egyetemével s akadályozzák őket oly hasznos foglalkozások tízesében, melyek nemcsak nekik, de a társadalomnak is mindenképen előnyére válnak. Beőthy Ákos: Hát a czím? Láng Lajos előadó: A czímre nézve méltóztatott közbeszólni t. képviselőtársam és barátom. Nem volt szándékom már itt kitérni erre, de miután felhozatott, engedje meg, hogy feleljek reá. {Sálijuk!) Azt hiszem, a czím megtartása kétségkívül rendi jelleg és ha ezen czím fentartása az adott viszonyok közt haladásnak nem tekinthető, de ép oly kevéssé tekinthető visszaesésnek, miután azon czím tényleg fennáll és miután egyáltalán nem újítás, hanem régi hagyomány megtartása. És én