Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.
Ülésnapok - 1884-89
89 onsBAcis filé;, niArezins I. 1885 93 melyek az európai bizottság fentartására, hivatalnokok, világítótorony-pilóták, gőzhajók s más szükségletek fedezésére kívántatnak a várnszedés behozassák. Később ezen változtatott csekély -észben a londoni szerződés, mely az európai bizottság hatáskörét Izakcsától Galaczig kiterjesztette, sőt a hajózási viszonyok szabályozását egészen a Vaskapuig kimondotta; a berlini szerződés pedig a londoni congressus megállapodásai nyomán a Vaskapu szabályozásáról szól és azt átruházta Ausztria-Magyarországra, habár annak nagyobb része Magyarország területén kivül esik és kötelességévé tette a parti államoknak, hogy segédkezet nyújtsanak az akadályok elhárítására. Erre nézve külön megadta a vámszedési jogot és annak tartamát azon időpontban állapította meg, mikor a kamatok és a tőke törlesztve lesznek. Közben a párisi congressus megállapodásai nyomán a parti államok, — a melyek közt ugy mint szintén már 'felhozatott, csak Ausztria szerepel, még nem volt mellette Magyarország megnevezve, mert az 50-es években tartatott, Württemberg, Bajorország, Törökország hivatva, lettek volna a part bizottságot fölállítani. A dunahajózási j acta megállapittatott. Ez érvényes köztünk, két- j séget nem szenvedőleg. Saját magunk kereske j delini szerződése hivatkozik rá. Elismerte Ausztria, i el Magyarország, el Bajorország, el Würítemberg. j Életté van léptetve, kivéve azon részeit, melyek :i parti bizottság megalakítására vonatkoznak, j mert ennek oly nehézségei merültek fel, melyek lehetetlenné tették a bizottságnak egy ideig megalakulását. Az említettem hajózási acta 21. §-a jogosítja fel azon államot, mely a vámszedés jogával élni akar, hogy az illető partbizottságot felhívja arra, hogy az megbírálja, abba beleegyezzék. Igen, de nincs jelenleg, kihez forduljunk. A diplomatiai actiót e tekintetben ez idő szerint megindítani, ugy mint gróf Károlyi Sándor t. képviselő ur ajánlja, egészen inopportunus. Úgyis nem nagyon égető a dolog, miután nem egyébről van szerinte szó, mint a mit indokolásában hangsúlyozott, tudni illik nem akarja, hogy a vám rögtön alkalmaztas sék, hanem a diplomatiai actiót csak azért akarja, hogy jogunkban és módunkban legyen azt majd alkalmazni. Miután, mondom, így áll a dolog, azt, hama rább vagy később néhány évvel, akkor, midőn a tárgyalás ideje eljön, igenis meg lehet tenni, de addig egészen felesleges. Jogainkat itt senki kétségbe nem vonja, a mennyiben azok léteznek és -léteznek nemzetközi szerződésekre támaszkodva. De, hogy oly diplomatiai actiót indítunk meg, mely nagyon bizonytalan eredményű és netalán conflictusokra vezetne, az, azt hiszem, indokolva nem volna. Vájjon, ha ezen határozati javaslat elfogadtatnék, erősebb volna-e Magyarország azon joga, hogy eventualiter a parti államok bizottságának beleegyezésével vámot szedhessen? Kern. Nagy súly pedig nincs arra fektetve, hogy rögtön szedhessen. Egyébiránt más ok is van, a miért én ezen határozati javaslatok elfogadására hajlandó nem vagyok és ez az, hogy egyáltalában nem tartom helyesnek vámszedést alkalmazni azon munkákra, melyek a Duna, Dévény és Duna-Radvány közti szakaszának szabályozására fordíttatnak. A dolog nagyon egyszerű. Miért csináljuk ezen műveletet? Azért, hogy saját magunknak viszonyosán nem nagy értékű uyerstennényeit biztosan és minél olcsóbban tudjuk az európai consumens piaczokra vetni. Különösen aratások után, cséplés idején a jobb években gyakran tapasztalható, hogy akkora tömeg gabona vettetik a piaczra, mekkorát, a vasutak nemcsak nem képesek nyugatra szállítani, de alig lehetünk egyáltalában azon helyzetben, hogy annyi waggont és locomotivet tartsunk, a mennyi az ily rendkivülileg egy pár hónapra előálló óriási tömegnek a nyugati piaczokra való kiszállítására szükséges. A felső Duna szabályozása különösen ezért bír nagy fontossággal. Egy nagy uszályhajó körülbelül annyit képes elszállítani, mint egy egész vonat és egy vontató gőzöshöz hozzá lehet csatolni 5—6 — 7 uszályt, tehát annyit, amennyi 5 — 6—7 vonat forgalmi képességének megfelel. Az ilyen vontató hajók óránként vagy félóránként képesek ugyan egy helyről indulni és akkora mértékű forgalmat idézhetnek elő, a milyennek közvetítését vasutaknál egyáltalában nem lehet contemplálni. Ezt a forgalmat egyes intézkedésekkel, különösen pedig vámszedésekkel, melyek a forgalmat drágítják, megnehezíteni nem tartanám helyesnek. Egyfelől intézkedést követelni, hogy nagy tömegeket, a mikor tetszik, olcsón és biztosan lehessen kiszállítani, de másfelől vámot vetni oly tárgyakra, a melyek kivitetnek, olyan eljárás, mint a mikor valaki önmaga alatt vágja a fát. A saját maga czélzataival van ellentétben az, a mit a határozati javaslatok kívánnak. A egyik positive ajánlja a vámok behozatalát, a másik pedig a vámszedés jogát diplomatikai tárgyalások megindítása mellett kívánja biztosítani. Mindezek alapján kérem a t. házat méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni és a két határozati javaslatot mellőzni. (Helyeslés jobbfelől.) Ordódy Pál: Tors Kálmán t. képviselőtársamnak két állítása következtében vgyok bátor felszólalni. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy a felső Dunarész gönyőradványi ágának szabályozása felesleges, a másik pedig az, hogy némileg Komárom várának érdekében is történik a szabályozás.
