Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.
Ülésnapok - 1884-89
89. orsswros ülés márezina 6. 1S8Ő. Sí szeget, a mennyiben hogy ha az elemek maguk teljesítik a vállalkozók által teljesítendő munkát, ennek haszna nem az állam, hanem a vállalkozó javára fog esni; ellenben, ha az elemek megnehezítik vagy megsemmisítik a már teljesített munkát, a vállalkozók pótkövetelésekkel lépnek föl, melyeknek ez esetben ugy mérvét, mint alaposságát majdnem lehetetlen megállapítani. Ezeket voltam bátor megjegyezni, ajánlom a felhozottakat a t. közlekedési minister ur figyelmébe, a határozati javaslatokhoz nem járulhatok, elfogadom a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) B. Kemény Gábor, közmunka és köz lekedési minister: T. képviselőház! (Halljuk!) A szőnyegen levő törvényj latot az általánosságban szólt képviselő urak mindnyájan elfogadták, csupán egy nyilatkozat volt, a mely szerint az elfogadás feltételekhez volt kötve, azon nyilatkozatoktól tevén függővé az elfogadást, a melyek a kormány és netalán csekély személyem részéről ez ügyben tétetni fognak. Miután a törvényjavaslat alapelvei általában helyeseknek ismertettek el, nem fogok azok igazolásába bocsátkozni, mert ezt már bőven megtette hivatásához képest a bizottság t. előadója és magának a kiviendő munkálatoknak egyes vonatkozásai, részletei szintén ismertetve volíak. Felszólalásom tehát egy pár megjegyzésre szorítkozik és a benyújtott két határozati javaslatra. (Halljuk!) Tors Kálmán t, képviselőtársam felhozza.hogy mily drága ezen egész tervezet és habozik, midőn előtte áll, vájjon mit mondjon, igent-e vagy nemet? Felhozza továbbá, hogy adatok hiányával van ezen ügyet illetőleg. Először ezen utóbbira leszek bátor felelni, mert ugy látom, hogy gróf Károlyi Sándor t. képviselőtársunk szintén ugyanazon nézetben van. Azt tartom t. ház, hogye tekintetben annyi adatot szolgáltattam a t. háznak rendelkezésére, a mennyi általában véve minister által a képviselőháznak nyújtható. Bemutattam a t. ház műszaki bizottságaiban az erre vonatkozó terveket a legnagyobb részletességgel, minden költségvetésekkel, minden szelvényekkel, minden rajzaikkal. Azt kérdem, mit lehet ennél többet tenni? Talán a képviselőház asztalára letenni ? Az az asztal sokkal kisebb, semhogy azon ki lehessen az egészet terjeszteni, ámbár ezt is megtehetem. (Egy hang balfelöl: Még egy asztalt Ml hozni!) De ha ott volna mind— bocsánatot kérek, ezen megjegyzéssel nem akarom megsérteni a t. képviselő urat, mert egy valláson vagyunk — mint az urvacsorához egyenkint fogunk oda menni, hogy négyszázan és egynehányan megnézzük külön-külön ? Hiszen t. ház, a tárgyalásnak, a műszaki megbirálásnak ilyen módja, midőn sem én. sem mások itt a t. képviselőházban, nem egyenesen műszaki képzettséggel biró férfiak, tiszta lehetetlenség. (Helyeslés jobboldalon.) Igenis rendelkezni kell az összes adatokkal, alaposan, gonddal kell tanulmányozni a feladatot, ha azok megvannak, a tervezetet el kell készíteni, annak rendelkezésre kell állni, be kell mutatni azt a szakbizottságnak. Ez megtörtént. Egy nem törtörtént meg, a mi felhagyatott későbbre, hogy ugyanis közre kell bocsátani a tervezetet. A legnagyobb szívességgel ígértem meg az erre vonatkozó bizottsági felszólalás következtében, hogy az összes tervezeteket ki fogom adatni, hogy azok ki legyenek téve a nagy közönség bírálatának, melynek minden esetre sok szakértő tagja lehet; és meg vagyok győződve, hogy egy vagy más, kisebbnagyobb részletre nézve igen helyes, talán változtatásokra is vezető megjegyzéseket fogunk nyerhetni ezen bírálat következtében. Ez szolgáljon egyszersmind válaszul gróf Károlyi Sándor képviselőtársamnak, a ki, gondolom, felhozta e kérdést. Közre fogom bocsátni a terveket, hogy azokat mindenki, akit a dolog érdekel, megbírálhassa és a maga nézetét a nyilvánosság terén szintén elmondhassa. (Helyeslés.) Tors Kálmán t. képviselő ur azt mondotta, hogy részletesen nem ismeri a terveket és mégis részletesen kezdte azokat bírálni, sőt a részletek bírálatában olyat is hozott fel, a mit én nem tudtam, pedig nekem nagyon sok adat volt rendelkezésemre. Azt mondotta tudniillik a t. képviselő ur, hogy a Grönyőtől Duna-Radványig eszköziendő munka kedveskedés a közös hadügyministeri umnak. Ez nekem nóvum és én tekintetben semmi tárgyalásról nem tudok. A Gönyőtől Duna-Radványig terjedő szakasznak szabályozása ép ugy mint a többi munka folyománya a felette levő munkáknak. Kétségkívül elő fogja mozdítani Komárom városának, nem a várnak, vizbiztosítását különösen j égmenések alkalmával. Hogy a várt fenyegetnék az árvizek, erről tudomásom nem volt; mert erre nézve tárgyalás nem csak tudtommal nem történt, hanem a közvetlen mögöttem ülő miiüsteri tanácsos, a ki hivatva van ép ez osztályban a tárgyakat napról napra eligazítani, kérdésemre azt felelte, hogy ily tárgyalás egyáltalán nem fordult elő. Ez még maga Komárom városának vizbiztosítását sem fogja megadni, mert a mint tudni méltóztatnak, itt párhuzam-műveknek kiépítésérői van szó, melyek két-három méter magasuk; a nagy víz tehát ezeken keresztül fog menni. A munkálat a városnak mindössze azon előnyt fogja nyújtani, hogy igen nagy hihetőséggel — a Duna medre szabályozva lévén — kevésbé lesz kitéve a város az alatta alakuló jégtorlódásoknak. Hogy tehát ennek következtében felszólítsam a hadügy minístert, hogy participáljon e munkálat 12*
