Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-89

H' S9. orwságog ttlós Márezíiis 6. 1SS5. az állam rendelkezésére álló eszközökkel, elég erős és elég hatalmas lesz arra, hogy a magyar kivitel jogos igényeinek a Dunán is érvényt szerezzen. A másik kérdés, mely ezen törvényjavaslat tárgyalásánál külön felvétetett, a vámszedés és különösen a vámszedés jogának kérdése. Ez ezen törvényjavaslattal ugyan összeköttetésbe hozható, de azzal szükségszerű okozatos összefüggésben nincs. Nincs azért, mert ez a szabályozás nem egy szerző dés,hanem egy törvényjavaslat alapján létesül,ez Magyarországnak egy belügyét képezi. Nincs tehát kizárva annak lehetősége, hogy a vámszedés azok részéről, kik ezen eszmét pártolják, külön indítványoztassék és a képviselőház által annak idején külön tárgyaltassék. A mi azon nemzetközi szerződéseket illeti, melyek a vámszedés jogát részletezik és meghatározzák , azokon kívül, melyekre már a a bizottság jelentésében utalni Szerencsém volt, némelyeket még különösen kiemelni kivánok. (Halljuk!) Egyik az, hogy mig az úgynevezett párisi szerződés Ausztria, Francziaország, Anglia, Poroszország, Sardinia és Törökország által köttetett, addig a Dunahajózási acta neve alatt ismeretes Dunahajózási szerződés csupán a parti államok, névszerint Ausztria, Bajorország, Törökország és Württemberg által lett kötve és aláírva. És a mit még kiemelni kivánok, az, hogy mig a párisi szerződésben eontemplált európai bizottság tényleg létezik, hatásköre nemcsak Iracskától a torkolatig, hanem a közbejött szerződések, névszerint a londoni és a berlini szerződések folytán zuhatagokra és a Vaskapura is ki lett terjesztve és a Vaskapu szabályozása is lett biztosítva, addig a parti bizottság — melyet ugyan jelez már a párisi szerződés, de a mely bővebben a Dunahajózási actában van körülírva — tényleg nem létezik és az a parti bizottság jogilag is szervezet hatáskör nélkül van. mert a Dunahajózási acta 44. §-a annak szervezését világosan elhalasztja és későbbi egyezménynek tartja fenn. Különben magában a Dunahajózási acta 39. §-ában vannak contemplálva oly munkálatok is, melyek a parti bizottság hatáskörébe nem tartoznak és azon kívül teljesítendők az illető államok által. Én részemről t. ház, legkevésbé vonom kétségbe az állam azon jogát, nem is tartanám helyesnek, ha bárki által kétségbe vonatnék, hogy az ily vámszedésre való jogot a hivatkozott szerződések alapján megszerezhet, Törs Kálmán: Megvan a jog! Darányi Ignácz: Azt mondja a képviselő ur, hogy meg van. Megvan bizonyos feltételek mellett, bizonyos feltételek teljesítése esetében. Azt hiszem, hogy a t. képviselő ur velem e részben teljesen egyet fog érteni. A megvalósítása, illetőleg megszerzése ezen jognak oly értelemben, a mint azt mondtam, azonban minden kétségen felül az 1878: XX. t.-cz. 7. §-a által előirt módon történhetik csak. De kérdem t. ház, hogy akkor, midőn Budapestnél is a Duna szabályozására eirca 17 milliót fordítottunk a nélkül, hogy ezen kérdést előtérbe toltuk volna, midőn Ausztriában mely pedig ugyanazon joggal bir mint mi, most már egy második olyan szabályozást csinálnak, mint mi és ezen második szabályozás újabb 24 millióba kerül, anélkül, hogy ők ezen kérdést a maguk részéről előtérbe tolták volna, hogy akkor, midőn ha mi vámokat állítunk fel, tudhatjuk előre és positive, hogy ezen vámokat nemcsak mi fogjuk felállítani, hanem fel fogják állítani velünk szemben mások is: kérdem, helyes volna-e ily vámokat állítani fel? Mert ha magas vámokat állítunk fel, az nemzetgazdaságilag lesz aránytalanul hátrányos, ha pedig alacsony vámok mellett maradunk, akkor a pénzügyi előny alig jöhet tekintetbe. Kérdem t. ház, hogy helyes volna-e az, hogy mikor mi annyi előkészület után, annyi költséggel a Dunahajózásnak egyik természetes akadályát egyik kezünkkei eltávolítjuk, ugyanoda, ép azon helyre a Dunahajózásnak egy másik financiális akadályát másik kezünkkel mi magunk állítsuk oda? Kérdem különösen t. ház,hogy tekintve, hogy Magyarország földmívelő ország, a hol még az iparos és kereskedő a földmírélővel, a nyers termelővel együtt boldogul csupán, hogy akkor, midőn a nyerstermelő oly nehéz viszonyokkal küzd, midőn extensiv gazdasági rendszer mellett nem termelhetjük azon gabona-többletet, mely a nyomott árak kiegyenlítésére szükséges, intensiv gazdasági rendszerre pedig elég tőkeerőnk nincs, hogy akkor, midőn a magyar gazdának, hogy megálljon, egy franczia mondás nyomán szólva, minden nap egy órával többet kell dolgoznia és mindenben egy forinttal kevesebbet kell hogy kiadjon, hogy mondom akkor, midőn más államok egyik a másik után F

nyersterményeinkkel szemben vámokat állítanak fel és a vámokat emelik, helyes és nemzetgazdaságilag indokolt eljárás volna-e, hogy mi vámokat önmagunk ellen állítsunk fel. (Helyeslés a jobboldalon.) T. ház! Beszédem befejezéséhez érek, csupán még a dolog pénzügyi részét kell hangsúlyoznom! (Halljuk!) Ezen szabályozás 14.171,624 forintba kerül azon kétféle kimutatás szerint, mely a t. ház előtt fekszik. Hozzájön azon 207", mely előre nem látott és időközi költségekre van fölvéve. Ha tekintjük, hogy az állam a financiális helyzet javítása czéljából az adófizető polgárok áldozatkészségét volt kénytelen igénybe venni és ha tekintjük, hogy az államháztartás helyreállítására irányzott és a siker biztosítékait magában hordó politikájában nem egy méltányos kérést, nem egy méltányos kívánságot kénytelen a kormány pénzügyi szempontjából magától elutasítani, akkor ez minden esetre — bár több év közt oszlik meg —