Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-86

SG. «rái!ág#« ilée MÁreeiaa S. 1S8S. :

' Szathmáry György jegyző {olvassa a régi 25. §-t). Gergelyi Tivadar; Habár a szakasz rendelkezése, meggyőződésem szerint, egyedül csak a történelmi alapon szerzett jogok érvényesítését ezélozza, mégis minthogy az általános vita alkalmával ez olykép is értelmeztetett, mintha ez pusztán az édesgetés, a capacitatio benevolentiae ezéljából alkottatott volna, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot a felsőház azon tagjai is, kik vagyoni képesítés hiánya miatt megszűnnek tagjai lenni a szervezendő felsőháznak, annál nagyobb készséggel fogadják el azon kecsegtető remény fejében, hogy majd a ministertanács felterjesztésére ő Felsége által életfogytiglani felsőházi tagokká lesznek kinevezve; minthogy továbbá a szerzett jogok tekintetbe vételét a törvényjavaslat 6. §-a is lehetővé teszi, melynek értelmében felsőházi tagoknak oly állampolgárok, tehát oly volt főrendiházi tagok is nevezendők ki, kik a közélet bármely ágában érdemeket szereztek; minthogy végre az új 26. §. rendeltetése folytán a 6. §., mely a túloldalról hangoztatott ellenvetések daczára is a kor követelményeinek megfelelő democraticua irányzatot képvisel, épen a democraticua követelmények érvényesítése szempontjából nem volna könnyen érvényesíthető : mindezeknél fogva ezen szakasz kihagyását vagyok bátor indítványozni^ annál is inkább, mert a történeti fejlemények és a szerzett jogok iránti tekintet a törvényjavaslatnak előző szakaszaiban kifejezést nyert. Az én indítványom következő: a régi 25., most 26. §. hagy;issék ki. Csanády Sándor: T. ház! Hogy Tisza Kálmán... (Okóf Nevetés jóbbfdől.) Azt hiszik önök, kik együtt bűnöztek Tisza Kálmán úrral, hogy az önök nevetése megzavar engem? Nem uraim! Hogy Tisza Kálmán ... (Elénk éljenzés jóbbfdől.) Hogy Tisza Kálmán... (Élénk éljenzés jóbbfdől.) Hogy Tisza Kálmán... (Zajos éljenzés jobbfelöl.) Én tízszer, százszor is elmondom. Hogy Tisza Kálmán... (Hosszas élénk éljenzés jobbfélM.) Elnök: Kérem a ház t. tagjait, méltóztassanak a szónokot nyugodtan meghallgatni. Csanády Sándor: Hogy Tisza Kálmán ministerelnök urnak a főrendiház felsőházzá leendő átalakításáról szóló törvényjavaslatának törvényerőre emelése által nem volt s nincs más czélja, minthogy a felsőház tagjai feletti rendelkezési jogot is saját hatalmába kerítse, a mint van az jelenleg a képviselőházat illetőleg, hogy igy kényekedve, tetszése szerint rendelkezhessék a haza, a nemzet sorsa, jövője, vére és vagyona felett. Igenis t. ház, ez kitűnik a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatból általánosságban, de kitűnik annak, különösen jelenleg tárgyalás alatt levő 25. §-ából, mely ekkép hangzik: (olvassa): „Az élethossziglan tartó tagságra való kiKÉPVH. NAPLÓ. í884—87. V. KÖTET. nevezéseknél a felsőház első alakulásakor figyelem fordítandó azokra, kik a főrendiházban bírt joga kat jelen törvény által elvesztik, ha az utoisó három év alatt a főrendiház üléseiben rendeser részt vettek." Már kérdem én, Tisza Kálmán miniaterelnök urat, ha egy főnemes, ki évtizedeken keresztül örökösödés útján tagja volt a főrendiháznak és tagja jelenleg is, ha e főnemes a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat által megfosztatik őseitől öröklött s általa is használt törvényhozási jogától, csak azért, mert évenként 3,000 forint adót nem fizet hogyan, mi alapon tétetik lehetővé azon főnemes nek a törvényhozásban való részvétele? Csak azért, hogy Tisza Kálmán ministerelnök ur kegyelmes rendelkezése, akarata következtében kineveztetett tagjává a felsőháznak ? Vagy talán a ministerelnök ur varázserejű akarata, parancsolata követ keztében vissza fognak állíttatni azon kellékek, melyek szükségesek arra, hogy valaki a felsőházban a törvéayhozást illetőleg befolyást gyakoroljon? Azon főnemes t. ház, ki a szükséges kellékek hiánya miatt a ministerelnöki parancs által neveztetik ki, e kinevezés által anyagilag is kép ess': tétetik-e arra, hogy a főrendiházban a törvény hozást illetőleg befolyást gyakoroljon. E képesítés alig történhetik máskép, mint az államsegélynek igénybevétele mellett, mely segélyezés* haza polgárainak számlájára történik. E haza polgárai pedig t. ház, kik Tisza Kálmán ministerelnök ur nemzetgyilkos politikája következtében már is aa anyagi megsemmisülés szélére tiszittattak, egyáltalán nincsenek arra hivatva, hogy fizessék a ministerelnök ur által kinevezendő zsoldosokat. t En^t. ház, valódi átokcsapásnak tartanám hazámra, nemzetemre nézve, ha a felsőház tagjai — habár csak részben is — a kormány, illetőleg a ministerelnök ur kegyei következtében lennének tagjai a törvényhozásnak, kik épen azért, mert egyes emberek kegyei által jutnának oda, lehetetlen, hogy részrehajlók, hogy a kormány érdekében működők ne legyenek. Tudom én, t. ház, hogy e ház már elfogadta a szőnyegen levő törvényjavaslatot, a többség elfogadta azért, mert a ministerelnök ugy akarta. Pedig a kormánypárt tagjainak nem szabad, nem lehet akaratuk, ha minister akaratával ellenkezik. Azonban remélem, sőt hiszem, hogy az öntudatra ébredő felsőház tagjai e törvényjavaslatot vissza fogják vetai, ha csak öngyilkossági bűnt nem akarnak maguk ellen elkövetni és ha méltatlanokká nem akarják magukat tenni arra, hogy semmi körülmények közt, semmi alakban, semmi szín alatt ne folyhassanak be a törvény alkotásába. Elvetem a javaslatot. (Helyeslés a szélső baloldalon. Derültség a jobboldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház S 9