Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.
Ülésnapok - 1884-85
85. eríságo* tiés Orbán t. képviselő ur interpellatiójábaa a nemzetiségi izgatásokról és a nagyszebeni esküdtszék verdictjeiről szólva, azt állította, „hogy a kormány az országban nem csak titokban folytatott űzelmeknek és összeesküvéseknek, hanem nyilvános lazításoknak is szabad folyást enged a . T. ház! Midőn ezt hallottam, igazán képtelenségnek tartottam, mert mint általában tudjuk, ezen ország 10 év óta Tisza Kálmán igen t. ministerelnök ur kormányzása alatt áll és igen jól tudjuk, hogy ő ismételve kijelentette itt, hogy az ily üzelmeket a haza ellen tűrni nem fogj a, hogy a törvénytelen mozgalmakat, illetőleg a nemzetiségi államellenes törekvéseket letiporni fogja. Tegnapelőtt is tanúi voltunk annak, hogy oda nyilatkozott, miszerint az ilyen valóságos ördögöket, a kik hála istennek kevesek, a falhoz szorítni fogja, (Helyeslés) annyira, hogy ne mozdulhassanak onnan. Ha az ember azt tudja és másrészről, legalább én részemről ezt mondhatom, hogy semmi ilyes falraszorított ördögről nem hallottam, sem államellenes működésük miatt eltiport nemzetiségekről semmit se olvastam, mindenesetre csudálatosnak látszik, hogy hogyan lehetnek oly üzelmek az országban, a minőket Orbán Balázs t. képviselőtársam felhozni méltóztatott. Továbbá mondja interpellatiója érvelésében Orbán t. képviselő ur: „Az erdélyi déli részekben egy csomó zuglap által két nyelven is a magyar állam elleni támadás, a magyar nemzet elleni féktelen gyűlölet szíttatik, a magyar nemzet példátlan és igazságtalan gyalázása, kisebbítése űzetik. Hű fordításban néhány szemelvényt Jolvas fel a „Tribuna" nagyszebeni román napilapból, mely állítólag ugy nyilatkozott volna a perbefogott czikkben: „a magyarok azt az alternatívát tették fel, hogy vagy elvész a földről minden, a mi nem magyar, vagy a magyar állam felbomlik;" minélfogva aztán tovább folytatva „egyik életének minden esetre el kell pusztulni", tudniillik vagy a románokének, vagy Magyarországnak. S minthogy a románok a szászokkal igen gyengék a magyarokkal szemben, fatális módon vak ellenségeskedésre vannak utalva a magyar állam ellen, minélfogva felhívást intéz folytatólag ily szavakkal: „lesnünk kell az alkalmat, hogy alapjában felforgassuk" tudniillik a magyar államot; „ellenségeit mindenütt felkeressük a végett, hogy velük szövetkezzünk és törekedjünk mindenütt, hová csak eljuthatunk, részére ellenséget szerezni." Továbbá bujtogatja a szászokat, hogy gyűlöljék együtt a magyart és hozzák a magyarok ellen nagy Németországot stb. „s mindezt csak azért, mert két rablógyilkos elítélésekor a királyi ügyész a vádbeszédet magyar nyelven tartotta" és a Nagyszebenben február 3-án tartott esküdtszéki tárgyalás nem szolgált egyébre, minthogy védbeszédeik által márcsini 2. 1SSS. gj j nyíltan megtámadták a magyar államot a hallgatóság nagy örémére. Ezek a szemelvények. Én megvallom t. ház, hogy ismertem a személyeket s azokat ilyesmire képeseknek nem tartottam; de magát a czíkket és a tárgyalást nem ismertem. Lehetetlen is volt ez, mert a „Tribuna" román lapot nem olvasom, azt gondolom senki sem képes valamennyi lapot elolvasni. A tárgyalásról annál kevésbé lehetett tudomásom, mert csak február 3-án történt, tehát az előtte való napon. En tehát kötelességemnek tartottam mindenek előtt megszerezni azon czikket eredetiben és az esküdtszéki tárgyalásokról a gyorsírói feljegyzéseket. Ezeket tanulmányoztam t, ház és mondhatom, a nélkül, hogy magamat azon ezikkel, vagy a védelemmel identificálnám, hogy azokban ama szavakat, a mint idéztettek és azon értelemben nem találhattam. Meglehet, hogy elfogult vagyok, hogy máskép ítélek, mint például a t. ház ítélni fogna a dologról, ha tüzetesen megismeri : de ép azért gondolom, hogy szoros kötelessége a kormánynak e dolgot tisztába hozni s nekünk felvilágosítást adni. T. képviselőház! Az bizonyos, hogy az országban elégületlenek vannak és ezek között túlzók is ugy az egyik részen, mint a másikon és hogy nem igen szoktuk megválogatni a szavakat, melyek kel egymást támadjuk: hanem hogy annyira jutottunk volna, hogy titkon összeesküdjünk a haza ellen s hogy ily egyenes felhívásokat nyíltan, úgyszólván a kormány és ország hallatára hirdessünk, az mégis képtelenség. Ugyanazért kötelességemnek tartottam interpellatiót intézni előzetesen az igazságügyminister úrhoz és másodízben a ministerelnök úrhoz, mint belügyministerhez a dolog felderítése iránt. Nem akarok senkit megtámadni, sem provocalni; de meg sem sürgetni a dolog tisztába hozatalát, nem is intézek sok előzetes kérdést, mert nagyon jól tudom, hogy a t. kormány tudja és teljesíteni fogja kötelességét. T. képviselőház! Mint méltóztatnak látni, én nem egyoldalúlag paralisálni akarom Orbán Balázs képviselőtársam súlyos vádjait, nem is tagadom jóhiszemét az interpeliatiójában felhozottak iránt és épen azért inkább hozzá csatlakozom s csakis bővebb, körülményesebb felvilágosítást szerezni óhajtok, a mint azt múlhatatlanul szükségesnek tartom. E szerint interpellatióm következő : Interpellatio a t. igazságügyminister úrhoz és a t. ministerelnök, mint belügyminister úrhoz! Tekintve az Orbán Balázs t. képviselő uraltál folyó hó 4-én e házban kifejtett interpellatio tartalmára, mely szerint nevezett képviselőtársunk a nemzetiségi izgatásokról és egy nagyszebeni
