Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-85

85. ertságos ülés márcziu t. 1SS5. 55 szükségesnek arra nézve, hogy e szakasznál tisztán és világosan kijelentessék, hogy a kezdeményezési jog az alsóházat illeti, a felsőház jogköre pedig az fog maradni, a mi a múltban volt. Én tehát e szakaszra nézve a következő in­dítványt ajánlom elfogadásra: „a 13. §. egész elhagyatván, helyébe tétessék: Minden ország­gyűlési tárgyalás kezdeményezése a képviselőház hatásköréhez tartozó lévén, a felsőház jogköre továbbra is ugyanaz marad, a mi eddig a főrendi­házé volt". (Elénk helyeslés balfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! {Halljuk!) Mindenek előtt azt kívánom megjegyezni, hogy annyiban a közvetlenül előttem szólott kép­viselő úrral egyetértek, hogy vagy ki kell mon­dani, hogy van ott kezdeményezési jog és mire, vagy ki kell mondani, hogy nincs; de azt mondani, hogy a felsőház jogköre ugyanaz, a mi a főrendi­házé volt, semmi szin alatt nem lehet; még pedig azért nem, mert abban meg már nincs igazsága a t. képviselő urnak, mintha a kezdeményezés jogá­nak kérdése iránt a két ház közt soha kétely és szóváltás ne lett volna, mivel a főrendiháziak megadták ugyan magukat azon praxisnak, hogy a kezdeményezés az alsó táblánál volt, de azt soha sem mondták, sőt az ellenkezőjét igenis mondták sokszor annak, hogy náluk soha a kezdeményezés ne történjék, (ügy van! jobbfelöl.) Én tehát minden esetre a kérdés tisztába hozatalát szükségesnek tartom és arra nézve azután, hogy mi helyes, bár­mily tisztelettel viseltessem a 30-as évek regni­colaris deputatióinak véleménye iránt, azt hiszem, hogy azon vélemény nem lehet döntő arra nézve, hogy mit helyes cselekedni, mert azóta az egész törvényhozás rendszere megváltozott. Nekem épen az a meggyőződésem — a mit röviden ki fogok fejteni — hogy ép, mert parlamentarismus van, sokkal inkább lehet bizonyos dolgokban kezde­ményezése a felsőháznak, mint lehetett volna más rendszer mellett. idők kívánalmai értelmében csak kívánatossá válandó hatáskör eddigi megállapítása megtar­tassék-e vagy ne? A t. minister ur több érvet sorol fel részint indokolásában, részint azóta is, hogy mik teszik szükségessé ezen kezdeményezési jogot megadni a felsőháznak is. Azt mondja, hogy a tanácskozás czélszerüsége kívánja ezt, hogy míg az alsóház működik egyéb dolgokban, a felsőháznak is legyen foglalkozási tere. Azt gondolom t. ház, hogy ez komoly érv gyanánt meg nem állhat ily fontos kérdéssel szemben. De a mai parlamentaris vi­szonyok közt a felelős kormányrendszernél fogva ugyan vegyünk egy esetet, hogy a t. kormány a felsőházhoz benyújt egy törvényjavaslatot, a me­lyet a felsőház visszautasít, mert hiszen a kormány nem bizonyos arról, miután a felsőház eredeti függetlenségében nem kormánypárti többség tes­tülete, hacsak nem az a czélja a törvényjavas­latnak, hogy azzá alakíttassák, mondom, a kor­mány nem tudhatja a priori, hogy javaslata el­fogadtatik-e vagy nem. Mi történik? A felsőház visszautasítja a törvényjavaslatot. Hát akkor eljő a kormány a képviselőházba és itt fogja azt be­nyújtani. Bocsánatot kérek, nem volna-e provo­catiója és előidézése a két ház összeütközésének az ily eset, midőn azt mondja a kormány: meg­mutatom, bemegyek a képviselőházba, ottani több­ségemmel megszavaztatom és akkor majd ide fo­gok jönni újra megerősödve, a közvélemény által támogatva és meg fogom mutatni, hogy a nemzet közvéleményének lesz oly nyomása, hogy ti ehhez hozzá fogtok járulni. (Helyeslés a szélső halon.) Ez nem lehet-e mindennapi eset, mihelyt megadjuk ezen jogkört a felsőháznak? De én ezeket komoly érveknek nem is tartom. A fő itt az, hogy a képviselőháznak századokon keresztül meg volt ezen joga, a felsőház ezt nem is kívánta soha, nincs eset reá a törvényhozás mű­ködési körében, hogy kívánta volna; ha egyes esetek felmerültek, mint mondtam, azok ephemer félreértések lehettek, a mi kitűnt is rögtön, vagy egyes egyéneknek talán a közjog helytelen is­meretéből származó véleménye lehetett, de a he­lyes közjog alapján működő törvényhozás ke­belében soha ez félreértés tárgya nem volt. Ré­szemről tehát, miután már 1830-ban aregnicobiris deputatiók egyenesen kimondták azt — ugy lát­szik, a jövőre gondoltak, hogy talán jő egy idő, midőn az akkori statusok rendjének ezen joga veszélyessé váihatik — kimondták azt, hogy a hozandó törvénynek egyik szakaszában határo­zottan meg legyen jelölve az, hogy a kezdeménye­zési jog az alsóházé. Miután már itt kimondatott s annyival is inkább, mert a t. kormány, ugy látszik, e kérdést vitássá is teszi és a múltnak e tekin­tetben concret közjogi álláspontját kétségbevonja, részemről most már határozott kimondását vélem Azokat t. ház, a miket az általános vitánál elmondottam, ismételni nem akarom, de megval­lom, sem Grünwald Béla t. képviselő ur fejtege­tése, sem az előttem szólott t. képviselő uré az ellenkezőről meg nem győzött, mert igaz, a mit Grünwald Béla t. képviselő ur mondott, hogy a képviselőház ésafőrendiház jogköre egy és ugyanaz nem lehet, de ezen törvényjavaslat sem akarja egy és ugyanazzá tenni, hanem igenis mindazokat, a mik a politika folyamára a kormányzatra ép ugy mint a törvényhozás általános irányára döntő be­folyással bírnak, meg akarja, tartani a képviselő­háznak és csak azon kérdéseket hagyja meg kezde­ményezhetőkül a felsőházban is, a melyekre nézve épen mint például némely igazságügyi és ad­ministrativ kérdések, melyeket kiemelni méltóz­tatott, sokkal helyesebb, ha a napi politika direct

Next

/
Thumbnails
Contents