Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-85

Ss. •rac.igo* iléo náreting 8. It86. 53 a főrendiház hivatása a törvényhozás terén, ez ás a mit teljesíthet, azért kizárólag ezt kell reá ruházni s nem a kezdeményezést, mely lényegével ellenkezik. {Helyeslés balfelöl.) Tudom, hogy ezzel szemben idegen példákra fognak hivatkozni, melyek azt bizonyítják, hogy a felsőházak más államokban csakugyan gyakorolják a kezdeményezés jogát. De itt t. ház, jó lesz élesen megkülönböztetni. A nép által választott senatusokról nem is kell szólnom, mert hisz ezek csak más kiadású képviselőházak s ezekből reánk nézve semmi következtetés nem vonható. Angliában, a pari amentarismus classicus földén, hol mint nálunk, történelmileg fejlődött aristocraticus felsőház van, a fejlődés a felsőház kezdeményező jogának majdnem teljes megszüntetésére vezetett s habár ezt törvény ki nem mondta, a gyakorlat majdnem ugyanazt az állapotot idézte elő, mely nálunk évszázadok óta mai napig fennáll s ez nagyon természetes. Ott, hol történelmileg fejlődött aristocraticus felsőház van, azért fejlődik ki az a szokás, hogy a kezdeményezés vagy megszűnik, vagy a legcsekélyebb mértékre van szorítva, mert az ily felsőházak már összeállításuknál fogva oly elemekből állanak melyek a mint mondani szokás, nem állnak'a napi politikai áramlatok befolyása alatt, de ép azért merevebbek, kizárólagosabbak is s nem hajlandók a változott viszonyok, az előre törő haladás jogosultságát elismerni, új eszméket magukba fölvenni s azért alkalmatlanok is a kezdeményezésre s mi büszkék lehetünk, hogy a mi gyakorlatunk a legjobban felel meg a parlamenti intézmények lényegének s a törvényjavaslat intézkedése nem haladás, hanem visszalépés volna. Hogy a tervezett intézkedésnek minő következményei volnának a szabadelvüség szempontjából, azt Irányi Dániel képviselőtársam már kifejtette. De hát az ügykezelés szempontjából is sokkal czélszerübb, ha a felsőház a képviselőházban folytatott viták által tájékozva, megismerkedik a közszükségletekkel s a közvélemény áramlatával s igy fog a törvényjavaslatok tárgyalásába. Tájékozás nélkül ferdén, tévesen fog intézkedni s ez csak szaporítani fogja a conflictusokat s a munkát is. S a kormányra nézve is czélszerübb, ha a törvényjavaslatokat előbb a képviselőházban tárgyaltatja le, hol többsége biztos s a képviselőház megállapodására támaszkodva lép a felsőház elé, ruint megfordítva ; hacsak a felsőházat arra nem akarja felhasználni, hogy ennek megállapodásaival gyakoroljon nyomást a képviselőházra. De t. ház, azt mondhatná valaki, hogy nem érdemes ennyi szót vesztegetni a főrendiház kezdeményező jogának megtámadására, midőn e jog a szakasz értelmében a legkisebb mértékre van le| szállítva s minden valóban fontos ügy a képviselőház kezdeményezésének van fentartva. Ez azonban csak látszólag van igy. Igaz, hogy a törvényjavaslat a képviselőháznak tartja fenn a kezdeményezést néhány fontos közjogi.viszonyra nézve, de kétségtelen, hogy az összes belső fejlődésünkre és haladásunkra vonatkozó törvények azért mégis a felsőház elé tartozhatnak ; kivétel van téve igenis oly tárgyakra nézve, melyek állandó, melyek mintegy alaptörvényi jelleggel bírnak. De épen azok a szükségletek, azok a viszonyok, melyek nap-nap mellett fordulnak elő és a haladás igényeihez képest keresnek megoldást, nincsenek a kivételek közt. Igy például megemlíti a bíróságok s a törvényhatóságok szervezetét s hatáskörét, de mellőzi a községet s az ország egyéb hivatalainak szervezetét ; felsorol a személyes szabadság biztosítékaira vonatkozó némely törvényeket, de mellőzi a bűnvádi eljárást s a közigazgatási bíróságot, valamint mellőzi a legfontosabb anyagi törvényeket, melyek szerzett jogok, a tulajdon s egyéni szabadság megszorításait foglalhatják magukban s igy még mindig kiterjedne a felsőház kezdeményezési joga a közélet legfontosabb viszonyaira. De én még akkor sem fogadnám el a törvényjavaslat 13. szakaszát, ha mindez benne volna, mert ekkor is elvben magában foglalná a felsőház kezdeményező jogát, melynek puszta elismerése is ellenkezik parlamenti intézményeink természetével, szükség nélkül csorbítja a képviselőház jogkörét és oly jogot ruház a felsőházra, melyet ez ezélszerííen nem is gyakorolhat. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Tudom én, t. ház, hogy a kormány érdekében áll a törvényjavaslat elfogadása a főrendek által s hogy az egyezkedéseknél ennek a szakasznak az a hivatása, hogy a kormány hivatkozhassak reá, hogy ime a felsőház jogkörét tágítani iparkodik s ezzel kedvezőbben hangolja a főrendeket a törvényjavaslat elfogadására. Ha a kormány a főrendiház összealkotására vonatkozó intézkedésekre nézve egyezkedik, ' engedményeket akar tenni, hogy a reform létrejöttét elérje, az ellen nincs kifogásom, míg e körön belül mozog. De hagyja érintetlenül a képviselőház jogkörét, a mely évszázados gyakorlaton és szokáson alapszik s a mely alkotmányos fejlődésünknek egyik legnagyobb vívmánya. (Elénk helyeslés abal- és szélső baloldalon.) Ennek csorbítása ne legyen az az árr, melylyel a kormány a felsőház reformjának létrejöttét megvásárolja. Én őszintén óhajtottam e reformot fontos okoknál fogva, de ha ily magas árt kellene érte fizetni, kész vagyok róla lemondani. Gondoljunk az angol alsóház évszázados küzdelmeire, melyeknek eredménye végre is lényegében ugyanaz a viszony volt, mely eddig nálunk a főrendiház s a képviselőház között fennállott, j hogy megmérjük a képviselőház kizárólagos kez-