Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.
Ülésnapok - 1884-85
85, országos ülés laáreMus 2. 1SS5. 51 törvényjavaslat imént felolvasott szakaszát elfogadná, jelentékeny változás állna be alkotmányunkban. E szakasz azzal a joggal akarta felruházni a felsőházat, hogy néhány kivétellel oly törvényjavaslatokat is tárgyalhasson, melyeket a képviselőház nem tárgyalt s el nem fogadott. Mindenki tudja t. ház,hogy e jogot a főrendiház sohasem gyakorolta s 1848-ig. a rendi alkotmány korszakában az alsó táblában volt a politikai élet súlypontja, innen indult ki a kezdeményezés, itt formulázták a nemzet politikai követeléseit és szükségleteit. A főrendiház egyik tényezője volt a törvényhozásnak, melynek hozzájárulása nélkül törvény nem volt alkotható, de a kezdeményezés jogát sohasem gyakorolta. (Halljuk!) A ministerelnök ur az általános vitában mondott egyik beszédében a tervezett intézkedés igazolására azt hozta ugyan fel, hogy nincs törvény, meiy a kezdeményezés jogát kizárólag a képviselőházra ruházná, vagy a főrendiháztól elvonná. De a t. ministerelnök ur, ugy látszik, teljesen megfeledkezik arról, hogy a közjog forrása nem csupán az irott törvény, hanem a szokás is. {Igás! halfelöl.) A szokásnak ereje a jog alkotásában oly nagy, hogy nemcsak új szabályokat teremt oly viszonyokra nézve, melyekről az irott jog nem intézkedik, hanem képes arra is, hogy az irott jog intézkedéseit megszüntesse, (ügy van! halfelöl.) A kezdeményezés jogára nézve irott törvényben nem történt intézkedés, de e hiányt pótolta a szokás; szokás, mely mai napig él a két tábla elemeinek különválása első napjától kezdve, melyet majdnem három századon keresztül soha ellenkező gyakorlat félbe nem szakított s ezért ma is oly érvényes jogszabály, mint az irott jog bármely más érvényben levő szabálya (ügy van! halfelöl) s hogy ez vita tárgya sem volt az ország jogászai között, bizonyítja minden közjogi munka s különösen D eák Ferencsnek, a ki eléggé volt tájékozva a magyar közjogban, 1839-ben tartott beszéde. A felsőház jogkörének e tágítása szükségkép maga után vonná az alkotmányos tényezők egymáshoz való viszonyának változását s bárki mit mondjon, a képviselőház politikai súlyának rovására. Mert általános törvény, mely alól nincs kivétel, hogy ha egy politikai tényezőtől elvonjuk a kezdeményezés vagy döntés kizárólagos jogát s megosztjuk egy másik tényezővel, az egyiknek súlya az ügyek fontosságának s számának arányában csökken, a másiké pedig növekszik. S valóban megfoghatatlan, hogy a ministerelnök úr észre nem vette azt a feltűnő ellenmondást, melybe önmagával jutott, midőn másokat vádolt azzal a törekvéssel, hogy a felsőház súlyát akarják fokozni s mégis ezt az intézkedést kívánja elfogadtatni a törvényhozás által, mert kétségtelen, hogy a felsőház politikai súlyát semmivel nem lehet annyira növelni, mint jogkörének tágítása által. S mi e változás indoka ? Nem akarom a törvényjavaslat indokolásának erre vonatkozó részéi felolvasni és pedig időkímélés szempontjából, mert röviden s csak a legszükségesebbre szorítkozva akarok e szakaszhoz szólni. Lényege néhány szóval az, hogy igy jobban lehet az erőket s az időt felhasználni a törvényhozás terén. Ez az alárendelt szempont azonban nem áll arányban a tervezett intézkedés fontosságával s politikai következményeivel. Ily jelentékeny változást csak nagyon jelentékeny indokkal, hogy ugy mondjam, organicns indokkal lehetne igazolni s ez nem lehetne más, mint az, hogy a kezdeményező jog hiánya a felsőháznál ellentétben áll a parlamenti intézmények lényegével, hogy a képviselőház a kezdeményezés kizárólagos gyakorlásában oly joggal van felruházva, mely őt lényegénél fogva meg nem illeti, vagy hogy ez által a felsőháztól oly jog van elvonva, mely őt lényegénél fogva megilleti. De ha ez nem áll, akkor ily alárendelt ügykezelési szempontok kedveért nem szabad alkotmányos életünk egyik sarkalatos hagyományát alterálni különösen akkor, midőn kétségtelen, hogy a képviselőház kizárólagos kezdeményező joga jobban felel meg a parlamentari smus lényegének különösen ott, a hol a képviselőházzal egy nem a nép választásából kifolyó aristocratícus alapra fektetett felsőházzal áll szemközt. Az nem lehet vita tárgya, hogy a felsőház s a képviselőház egyrangú tényezője a törvényhozásnak. De e két intézmény politikai hivatása és szerepe s szervező alapelve lényegesen különböző s azért nem is lehet reájuk ugyanazokat a funeíiój kat bizni. A képviselőház a nemzet választása útján jön létre s ez határozza meg politikai tartalmát és szerepét. A képviselőház tagjai oly szükségletek, áramlatok, irányok képviselői, melyek tényleg meg vannak a nemzetben s ezek nevében jutnak a képviselőházba. Itt foly a küzdelem közöttük s itt keresnek érvényesülést s megvalósulást. Itt alakulnak a politikai pártok; ezekből alakul az ország kormánya s a parlamenti kormányzat lényege, hogy a képviselőház többségben levő pártjának kifolyása nemcsak, hanem a többség politikai irányának megvalósítása is. A képviselőház s az ország kormánya között tehát organicus egybefüggés van s lehetetlen oly kormány, melyet a képviselőház többsége nem támogat s azért a képviselőház, mely igy van szervezve, melyben, mint egy politikai microcosmosban feltalálhatók a nemzet öszszes politikai szükségletei s törekvései, már szervezeténél fogva egyedül alkalmas a kezdeményezésre, a nemzet szükségleteinek megvalósítására és pedig két irányban: csak ez oldhatja meg a nemzeti élet problémáit részletes törvényhozó intézke7*
