Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-84

34 84. országos ülés íeferaár SS. 1885, nek intézkedése lényegére nézve nem támadtatott meg; és igy kijelenthetem, hogy a többség azt fenntartani kívánja; minthogy azonban ezen bekezdésnek két mondatára vonatkoznak a módosítások, azokkal szemben a szöveget külön teszem fel szavazásra. Először jön gróf Keglevich István módosítványa, mely szerint az első bekezdésben ezen szavak helyett ,a közélet bármely ágában érdemeket szerzett állampolgárok" ezen szavak lennének teendők: „az állam szolgálatában, valamint a közművelődés és közgazdaság, a törvényhozás bármely ágában érdemeket szerzett állampolgárok". Méltóztassanak azok, a kik gróf Keglevich István képviselő ur módosításával szemben az eredeti szöveget fentartani kívánják, feláliani. (Megtörténik.) A többség az eredeti szöveget fentartja és igy gróf Keglevich István módosítványa elesett. Következik gróf Pej acsevich Tivadar képviselő ur módosítványa. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a szöveget szemben gróf Pej acsevich képviselő ur módosítványával fenntartani ? (Nem !) E szerint kijelentem, hogy az eredeti szöveg nem tartatott meg és liogy gróf Pejacsevich képviselő ur módosítványa elfogadtatott. A második bekezdés nem támadtatván meg, azt hiszem kijelenthetem, hogy azt a t. ház többsége elfogadja. Következik a 7. §. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a 7. §-t). Gttlner Gyula: Ha a t. ház becses türelmét és figyelmét a 7. §-nál rövid néhány perezre igénybe venni bátorkodom, teszem azt annak tudatában, hogy e szakasz egyike a törvényjavaslat kiváló fontossággal biró szakaszainak és hogy e szakasz mikénti elfogadása, lényeges befolyással bir a törvényjavaslat értékére is. A 7. §. a felsőház compatibüitásáról szól s azt mondja, hogy: „Az, hogy valaki akár a véderő kötelékében, akár valamely polgári vagy egyházi hivatalban vagy méltóságban tettlegesen szolgál vagy ilyenre kineveztetik, nem képez akadályt abban, hogy a felsőházban különben bírt jogait gyakorolhassa vagy hogy a felsőháznak akár örökös, akár élethossziglan kinevezett tagja lehessen." A most felolvasott, szöveg szerintem nem egyéb, mint a feltétlen és korlátlan összeférhetőségnek kijelentése a felsőházban, (Ugy van! a baloldalon.) E szerint tagja lehet a felsőháznak bárki is, tekintet nélkül azon viszonyra, a melyben a végrehajtó hatalommal szemben áll akár hivatali alárendeltségénél fogva, akár azon szerződéses viszonynál fogva, a melyben a végrehajtó hatalomhoz áll, ugy is mint vállalkozó, ugy is mint valamely állandó összeköttetésben lévő pénzintézet igazgatója vagy képviselője. (Ugy van! balfelM.) E szakaszban tehát mellőzve vannak mindazon szem- I | pontok, melyek egykor 1874-ben a törvényhozást arra indították, hogy a képviselőházra az incompatibilitás eseteit szabályozza s az 1875: I. törvényezikket megalkossa. Pedig én azt hiszem, hogy azon szempontoknak ereje és elvi jelentősége bizonyos, a két kamara természetében rejlő különbségekkel és változtatásokkal kell, hogy itt is súlylyaléshorderővel bírjanak. (Ugy van! balfelől.) Ezen felül még azon intézkedésen túl, a mely már elfogadtatott és a melyhez én is hozzájárultam, hogy tudniillik a legfőbb bíróságokból a királyi Curia elnöke és másodelnöke, továbbá a budapesti királyi ítélő tábla elnöke helyet foglaljon a felsőházban, ismétlem, ezen felül egészben abrogálja, hatályon kivül helyezi ezen szakasz azon sarkalatos elvet, hogy a biró törvényhozó nem lehet. Ezen szakasz szerint t. ház, mint mondám, ugy a közigazgatás soraiból, mint a birói karból, mint az anyagilag érdekeltek soraiból nevezhetők és alkalmazhatók a felsőházban. Én t. ház, nem zárkózom el azon különbségek elől, a melyek a képviselőház és felsőház közt, ugy természete, mint hivatása és szervezetére nézve léteznek, de nem zárkózom el azon szempontok elől sem, melyeknek közöseknek kell lenni mind a két házban. E szempontok leglényegesbje t. ház, a kamara függetlensége. Tudom és vallom, hogy a függetlenségnek legelsőbb rendű, legnagyobb biztosítéka az egyénben és a jellemben fekszik ; hogy nincs annyi, az emberi ész által kigondolható garantia, a mely a hatalmi befolyás és a hozzáférhetőség ellenében oly áttörhetlen övet volna képes képezni, mint a jellem és a meggyőződés ereje és mégis kénytelen vagyok azt állítani, hogy a függetlenség biztosítékát csakis ebben és csakis ennek esélyeiben keresni nagy és — bocsánat a kifejezésért — könnyű vérű tévedés. (Ugy van! balfelől.) Hisz az alkotmányos rendszerek bármelyikébe felvett intézkedések, akár a felelősségről, akár a felebbvitelről, sőt a parlamenteknek az ellenőrzésben és feleletre vonásban nyilvánuló eminens joga, ez mind nem egyéb, mint védekezés és biztosíték az egyéni túlkapások és tévedések ellenében. Azt, hogy valakit, kit fontos állami functiók teljesítésére kijelölünk, alkalmazunk, körülveszünk és körül akarunk venni a függetlenségnek emberileg kigondolható biztosítékaival, az illető egyén ellenében concret alakban nem jelent sem kicsinylő, sem ezélzaíos, sem sértő bizalmatlanságot, de jelenti tisztán és egyedül azt, hogy korlátot akarunk vonni az emberi természetben fekvő gyengeségek ellen; jelentkezzenek azok akár a hatalmi túlkapás, akár a befolyásolhatás alakjában. Az sem lehet közönbös t. ház, hogy az alkotandó törvényhozási intézmény mit nyer és mit veszít a közvélemény megítélésében akkor, midőn