Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-84

84. orsíágos ülés mutatkozik, hogy minél hasonlóbbá tegyük összes intézményeinkeit, de különösen fontos törvényalkotó intézményeinket, a iajthántúli állam intézményeihez, ugyanezt az irányt jelezte Mocsáry t. barátom a 4, §-nál. Midőn én hoztam ezt fel, a t. túloldalnak több tagja tagadólag intett, midőn azt állítottam, hogy e törvényjavaslat csak nem hű másolata az osztrák főrendiházról szóló törvénynek. A4. §-nál, mikor már be volt zárva a vita, tehát szót többé nem kérhettem, a t. ininisterelnök ur hasonló értelemben nyilatkozott Mocsáry t. barátommal szemben. Határozottan tiltakozott az ellen, hogy hasonlatosság van a javaslat és az osztrák Herrenhaus közt és ki is emelt egy-két különbséget. Itt van az osztrák törvény t. ház; nem fogom szószerínt felolvasni, hacsak nem kényszerítenek reá. Ugyanazon alkatrészek, melyekből a törvényjavaslat szerint a magyar felsőház állni fog, ugyanazok, sőt csaknem ugyanazon sorrendben vannak az osztrák törvényben. Az 1. §-ban a királyi családnak — ott a császári családnak — tagjai, azután következnek, habár más szakaszban, az egyházi méltóságok; azután következnek az örökletes családok, nem azok, melyek 3,000 frt adót fizetnek, igaz, hogy ez a szó nincsen törvényben, de benne van más valami, a mi ugyanazt jelenti, azon családok, melyek a Reichsrahtban képviselt országok és tartományokban a legterjedelmesebb földbirtokok által tűnnek ki. Hogy az ilyen család nem lehet más, mint olyan, mely 3,000 frt adót fizet, az magától értetik. Tehát ebben sincs különbség. Azután jön az 5. §., mely egyenesen megfelel annak, melyről most itt szó van : Dem Kaiser bleibt vorhehalten aus den im Reichsrathe vertreíenen Ländern Männer" stb. és itt következik körülbelül módosítvány, melylyel most gróf Keglevich raég inkább osztrákosítani akarja a javaslatot, {Ugy van! a szélső baloldalon.) „. ... welche sich um den Staat und die Kirche, um díe Wissenschaft, oder Kunst verdientgemacht habén." Ez csaknem hű fordítása a javaslatnak, vagyis megfordítva, a ministerium javaslata hű fordítása ama törvénynek. (Derültség a szélső balon.) Erre azt mondja a miniserelnök ur, óriási a különbség, mert ott a kiuevezendők száma nincs korlátozva, itt pedig korlátolva van. Bocsánatot kérek, ez érvnek igen jó, de igazságnak nem fogadhatom el. Akkor birna ez súlylyal, ha a felsőház tagjainak száma korlátolva volna és ezen korláthoz volna mérve a kiuevezendők száma, de miután az összes szám nincs megszorítva, azt a korqna emelheti saját belátása szerint, tehát ezen korlát, melyet a kinevezendőkre nézve felállít a kormány, csak fictiv. Hogy számmal fejezzem ki, tegyük, hogy .a kormány biztosítani akarván magának a több- j február 28. 1885. 3^ séget, látja hogy 8—9 szavazatra van szüksége, de a szám ki van merítve. Azt fogja tehát tanácsolni a koronának, hogy adjon 4—5—6 egyénnek mágnásságot, például báróságot — olyan egyének mindig akadnak az országban, kik elfogadják a báróságot — és ezzel a felsőház tagjai szaporodván, mondjuk hattal, a ministeriumnak eo ipso joga van még kettőt kinevezni. Szóval mikor szaporítani kell a számot, nem szükséges egyebet tenni, mint a főrendiház tagjainak összes számát emelni. Sehol nincs tehát korlát. Sőt annyira sincs, mint más országokban, hol az egész senatus kinevezésen alapul. Például Olaszországban, a hol az egész senatus kineveztetik, határozottan ki vannak jelölve a cathegoriák, a melyekből a senatus tagjait a koronának választania kell. Dániában, hol szintén ily vegyes valami van a kinevezés tekintetében, az van mondva a törvényben, hogy a kinevezhetők száma egy ötödben áliapittatik meg s hozzá teszi a törvény, hogy ezen Vs-öí a korona, kizárólag a törvényhozás terén már működött férfiakból választhatja csak ki. Választhatja olyanokból, a kik legalább is két-három országgyűlésen a törvényhozás tagjai voltak. Itt semmi korlát még ez irányban sincs. De arra, megvallom, nem helyezek súlyt s e tekintetben osztom a ministerelnök ur nézetét, hogy ha már kell, hogy legyen kinevezés, az legyen szabad. Sokkal jobb, ha kimondatik, hogy a közélet minden teréu szerzett érdemek tekintetbe jöhetnek. De azt ue méltóztassanak tagadni, hogy a mit most itt csinálunk, az nem egyéb, mint hogy hasonlóvá teszszük törvényhozásunkat az osztrákhoz. Ép ugy, a mint előre veti árnyékát már néhány más intézmény is. Azért kell, ugy látszik, hogy ineghosszabbitsuk az országgyűlés cyclusát, ha nem lehet egyszerre oly hosszúra, mint Ausztriában, de legalább egy-két esztendővel. (Tetszésnyilaíkozatok a szélső balon.) Legalább egy vagy két évvel közelebb akarnak bennünket vinni Ausztria példájához, [Tetszés a szélső balon. Felkiáltások a szélső balon: Hat évre lesz!) sőt meglehet, hogy a törvényjavaslat épen hat évről fog szólni. Azért kell, hogy a nyugdíjtörvény mindennel, a ministereket is beleszámítva, ugy szavaztassák meg, mint Ausztriában és ez, megvallom, reám nézve az egyik mérvadó ok, a miért nem járulhatok egyáltalában a törvényjavaslathoz és különösen nem ezen. szakaszhoz. Én ebben veszedelmet látok, sokkal nagyobbat, mint némelyek képzelik. Ismétlem alkotmányunk főerejét mindig, abban láttam és látom, hogy ezen alkotmány a nemzettel együtt születet és fejlődött. Ezen alapot nem áldozom fel semmi áron senki és semmi kedveért. {Helyeslés a szélső balon.) Minden, a mi közelebb hozza alkotmányunkat akármely octroyalt alkotmányhoz, de különösen az osztiákhoz, az reánk nézve veszélyes és azért