Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.
Ülésnapok - 1884-103
gOO lö3- országos ülés Április 14. 1885, állapotok és nem általánosak, hanem csak kivételesek, mint kivételes állapotok is meg fognak szűnni, hogy a kormány fog módot találni arra, hogy az ellenőrzés a postáknál akkép hajtassék végre, hogy ily nagymérvű sikkasztások elő ne fordulhassanak. De egyáltalában tagadom azt, hogy a névreszólás magában garantia legyen. Méltóztassanak megkérdezni a létező takarékpénztárak bármelyikét, hogy vettek-e észre a soliditás tekintetében valami nagy különbséget azon betéti könyvecskék közt, melyek au porteur szólnak és azok közt, melyek az illető betevők kérésére az ő nevükre lettek kiállítva. Utána jártam, többekkel, igazgatókkal, kezelőkkel beszéltem és értesültem, hogy ez absolute semmi különbséget nem tett. Ha történtek kellemetlenségek, elveszések, hamisítások, ép oly arányban fordultak elő az au poteur, mint a névre szóló könyvecskéknél. Tehát ez felesleges boszantása a közönségnek. Elismerem, hogy ez a kormányra nézve némileg kényelmet nyújt, mert a kormány, mely a dologban felelős, óhajtja magát a legtöbb garantiával körülvenni és szántszándékkal akarja nehézzé tenni a postamesterek részéről a kezelést, hogy annál inkább gyakorolhassa az ellenőrzést; de azt hiszem, első sorban a betevők kényelmét kell szem előtt tartani, nem a kormányét és a kezelőét. Azt is hallottam, hogy maga a'czél megkívánja, hogy nehézkessé tétessék egy kissé a betétel és a kivétel, mert a ki már egyszer a takarékosság útjára lépett s ezt kis idő múlva megbánja és pénzét ki akarj*' venni, arra némi fékül fog szolgálni, hogy a kivétel ennyi ceremóniával van összekötve. Ezt komoly érvnek elfogadni nem lehet. Méltóztassék elhinni, hogy azt az embert, a ki annyira könynyelmű, hogy megbánja holnap azt a kis jót, a mit tegnap cselekedett, ezen akadály nem fogja visszatartani. A t. előadó nr — s ezt elismeréssel említem fel — nagy szorgalommal összeállított egy táblázatot, melyben az eltérések a legfontosabb intézkedésekre nézve ki vannak mutatva a legkülönbözőbb országok hasonló törvényei közt. Nem tudom, mily oknál fogva, a t. előadó ur jónak találta e legfontosabb kérdésre nézve egyetlen egy példát sem idézni, mintha utólagos megerősítéséül akarta volna felhasználni annak, a mi a pénzügyi bizottságban állíttatott, hogy nincs rá példa egész Európában. Sőt épen ma olvastam egy lapban, hogy én oly valamit kívánok, a mi Európa egy államában sincs, hogy tudniillik „au porteur" szóljanak a könyvecskék. Ismét azon helyzetben vagyok, hogy a törvénykönyvből olvashatom fel, hogy ugy van, a mint tegnap emiitettem, hogy tudniillik vannak országok, melyekben facultativ van kimondva, mint nálunk bizonyos takarékpénztáraknál, hogy lehet a könyvecske „au porteur", de ha az illető kívánja, lehet nevére lekötni és vannak más országok, melyekben az ellenkező áll, a hol a facultativ intézkedés ki van mondva az „au porteur" szóló könyvecskékre. (Baross Gábor tagadólag int.) Itt kezemben az olasz törvény, melynek 11. §-a az utolsó bekezdésben igy szól: „E fatta facolta al Governo di emettere anche libretti al portatore, quando edove lo creda opportuno." Tehát a kormány fel van hatalmazva ^auporteurs szóló könyvecskéket kibocsátani. Baross Gábor: Ez egészen más! Helfy Ignácz: Hivatkozom az egész házra, hogy ezt állítottam tegnap is. Elolvastam az erre vonatkozó vitát, mely annyival is inkább érdekes, mert a mi helyzetünkre nagyon alkalmazható. A mikor ez ügy Olaszországban megindíttatott,mégpedig nem oly nyomasztó tapasztalatok után, mint nálunk, ott is bizonyos óvatosság kellett és nem hozatott be az olasz királyság valamennyi postahivatalánál egyszerre, hanem fokozatosan haladt elő az ügy ; azonban mégis oly gyorsan, hogy ma már a kezeimben levő utolsó kimutatás szerint 3,568 postatakarékpénztár van. Az olasz törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a felett folyt a vita, vájjon adjanak-e meghatalmazást a ministeriumnak arra, hogy mindenütt adhasson ki „au porteur" szóló könyvecskéket, vagy csak bizonyos helyeken ; és igen helyesen emelte ki egy jeles tagja a parlamentnek, hogy biztosság tekintetében czélszeriibb lesz, csak a nagyobb centrumokra szorítni az „au porteur 1 ' szóló könyvecskék kiadását az első évben ; de világosan ki van mondva a jegyzőkönyvben, hogy a parlament elvárja a kormánytól, igyekezzék oda fejleszteni ez intézményt, hogy rövid pár év múlva az „au porteur" szóló könyvecskék valamennyi postánál behozassanak. így áll ez a dolog más országokban is. Mint már tegnap bátor voltam felemlíteni, az én meggyőződésem szerint a mi népünk jelleme, szokásai még szükségesebbé teszik, hogy nálunk ily intézkedés hozassák be. Én magam nem fogalmaztam szöveget, épen azon oknál fogva, mert semminemű kifogásom sincs az ellen, ha a t. kormány itt is, ugy mint Olaszországban, bizonyos moderatiót akarna behozni, vagy egyik vagy másik részre akarna facultativ intézkedést tenni; szóval a fogalmazást egészen a bizottságra óhajtanám bizni. Ugyanazért indítványom a következő (olvassa): „a 13. §. valamint az ezzel kapcsolatos további szakaszok oly utasítással küldetnek vissza a pénzügyi bizottsághoz, hogy azokat azon elv alapján alakítsa át, miszerint a betétkönyvecske a betevőnek szabad választása szerint bemutatóra — au porteur — vagy névre szóló lehet. Elnök; Fel fog olvastatni az indítvány.
