Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.
Ülésnapok - 1884-102
280 M5Í. országos ülés a betevők iránt, minthogy úgyis csekély kamatot i adunk nekik, 3 1 /Wot, mi Magyarországon rendkívül csekély, különösen a vidéki takarékpénztárak által adott kamathoz mérve, mert az egész országban alig van 3 vidéki takarékpénztár, mely csak 4%-ot adna, a többi mind ötön felül ad, ha már — mondom — olyan kis kamatot adunk, adjunk más előnyt a betevőnek. Én ennélfogva nem várnám be, mig a betét 1,000 frtot ér el, mert szegény embernél sok idő alatt gyűl össze ennyi, hanem ha megvan a 100 frt, helyeztessék el az értékpapírba s legyen köteles azt a takarékpénztár nem a kincstár javára, hanem a betevő számára kezelni. Ily betét sokszor fordulván elő, van elégtere a kincstárnak, hogy a maga érdekét előmozdítsa. Továbbá ki van mondva a javaslatban, hogy a mely perczben a tartalékalap fedezve van, a többi jövedelem mind a kincstárt illeti Ilyen intézkedést csak az osztrák törvényben találok, pedig nem hiszem, hogy kötelességünk lenne azt mindenben utánozni, bár van az osztrák intézményben sok olyan, mit én is utánzandónak találok. De ezt nem. Utána néztem, hogy a többi államoknál hogy áll a doíog? Ki van jelölve bizonyos czél, például Hollandban, hogy a nagyobb jövedelem községi kölcsönökre kell hogy szolgáljon. Olaszországban most fennáll azon intézkedés, hogy a tiszta jövedelem bizonyos arány szerint olykép osztatik fel minden ötödik évben, hogy annak V.o-ét maguk a betevők nyerik. Ekkor értem a kis kamatot, mert van kilátásuk a betevőknek arra, hogy osztalékban fognak részesülni, a mi buzdításul is szolgál. Ezek a főbb dolgok, a melyeket kötelességemnek tartottam előadni, noha van még néhány fontos elvi kérdés, a mely az általános tárgyalás során vitatandó meg. Minthogy azonban a vita a legalkalmatlanabb időben, az ülés végén kezdetett meg, beérem ezeknek jelzésével, fentartván, hogy a netalán szükséges észrevételeket a részletes tárgyalásnál tehessem meg. Még csak egy kérést intézek at. kormányhoz. (Halljuk! Halljuk!) A t. előadó ur helyesen jegyezte meg, hogy ezen intézmény oly természetű, hogy nem az általános elvek, hanem az apróbb intézkedések helyességétől függ. Ha e felfogást a kormány is magáévá teszi, előre is kérem, hogy legyen szíves azon elhatározással fogni a törvényjavaslat részletes tárgyalásához, hogy nem fog épen oly erősen ragaszkodni a jelenlegi szöveghez, mint különben, hanem ott, a hol czélszerü indítvány vagy módosítvány fog benyujtatni, ahhoz oly készséggel fog hozzájárulni, mint a milyennel járulunk mi ahhoz, a mi a kormány részéről helyes alakban terjesztetik elő. Igen sajnálnám, ha ezt is olyannak tekintené a ministerium, mintha vereség lenne rá Április 13. 1885. nézve, ha egyik vagy másik bár fontosabb intézkedésében a törvényjavaslatnak eláll előbbi tervétől. Ezzel bezárom beszédemet, kijelentvén, hogy a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Komlóssy Ferencz : Az előadó [ur rövid felszólalása azt a benyomást tette reám, R mit a törvényjavaslat maga, a mennyiben arról győzött meg, hogy ép olyan rózsás színben látja Magyarország lakóinak helyzetét, mint a kormány. Takarékossági egyletet akarnak alkotni. Ez helyes, de akkor gondoskodni kellene arról, hogy alkalom adassék arra, hogy a nép takarékos lehessen. Addig, mig a kis lutri-játék, ez a moloch fel fogja emészteni a szegény népnek utolsó garasát, hiába áll elő a kormány törvényjavaslatokkal, mert a mit a réven veszít, bajosan fogja a vámon visszanyerni a szegény nép. Útját kellene állni annak, hogy az úgynevezett mathematicae professorok, a kik minden újságban hirdetik magukat, a népnek megtakarított filléreit ternók és quaternób reményéljen magukhoz vonhassák és hogy az a sok német komédiás, a ki holmi panorámákkal, haszontalan és erkölcstelen mutatványokkal a népnek utolsó 5—10 krajczárját ne zsebelhesse el. Ezen kívül gondoskodni kellene arról is, hogy a szegény népnek ne legyen alkalma minden garasát a korcsmába a zsidóhoz vinni. Addig, a mig a korcsmák éjjelenkint nyitva lesznek, a munkás népnek hiába való takarékosságot prédikálni. Az én véleményem szerint s ugy hiszem, a t. ház igazat fog nekem adni, a takarékosság alapelve a józan, mértékletes élet, csakhogy fájdalom — a zsidó már azt sem engedi meg, hogy népünk józan és mértékletes legyen. Ilíustráiom a következőkkel. (Halljuk!) Ezelőtt 2—3 évvel a derék nyitrai egyházmegye papsága között mozgalom indult meg s alakítottak a felső megyékben úgynevezett mértékletességi egyesületeket, melyeknek czélja az volt, hogy a népet az iszákosságtól visszatartsák. Volt is eredmény, a mennyiben ezren és ezren állottak be az egyesületbe. Csakhogy mi történt? A zsidóság érezvén ennek kárát magára nézve, mert nem fogyott a szesz és a pálinka, följelentették a papokat a kormánynak, mint nemzeti agitátorokat és tudja isten mi mindent nem fogtak reájok, csak azt nem, hogy jóravaló papok a kik pedig a nép sorsát oly melegen a szivükön viseük. Ilyen körülmények közt igen nehéz nekünk takarékosságot prédikálni, főképen midőn maga a kormány sem szándékozik a takarékosság érvényesítéséhez hozzáfogni s ennélfogva azt ajánlom, hogy legalább addig várjunk a törvényjavaslattal, mig a kormány jó példával nem áll elő és olyan évet tud elővarázsolni, melynek végével csak 50 krt mint fölösleget fog betehetni. (Derültség a bal- és szélső baloldal némely padjain.)
