Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-102

270 I03 ersaágos Még április 18. 1885. is nyomós az, hogy nem más, de egynemű papírokat boceáthasson ki a jelenben, mint a minőket eddig kibocsátott, mert különben az eddig kibocsátott és a jövőben kibocsátandó papirok közt árkülönbözet mutatkoznék, a mi kétségkívül számára nem előnyös, tehát nem absolute szorul rá, de előnyös neki, nekünk pedig nem hátrányos]; (Igaz! jobbfelöl) mivel kimutatható, hogy az osztrákmagyar vasúttársaság jövedelmei messze nagyobbak, mintsem arra lehetne gondolhatni, hogy a garantirozott összeg fejébe tényleg kénytelen lenne az állam subventiót fizetni. T. képviselőtársain azon kérdést is vetette fel, hogy hogyan állunk a hadászati szemponttal ? T. ház! a hadászati szemponttal a dolog ugy áll, hogy a vágvölgyi vonalnak egybeköttetése a budapest-bécsi vonallal hadászati szempontból igen nagy fontosságú. Hogy azonban épen mily ponton eszközöltessék ez, ez nem volt oly rendkívül fontosságú, a minthogy magának a vasúi-társaságnak ojüiója volt a galantha-szeredi részre, a mit lm tetszett volna, elhagyhatott volna, a társulat a saját érdekében kívánta építeni és ha kivánta, nem volt megtagadható. Akkor előállott azon forgalmi viszony, mely Nagyszombatot illetőleg az ottani fejállomásra vonatkozik. Mikor a vágvölgyi vasút megnyitásán jelen voltam, rögtön szemembe tűnt azon éles szög, melyet a nagy szombati vonal képez, hogy ha innen akár Zsolnára mennek, akár Zsolna felől Budapest fővárosba érkeznek, a mely rendkívül megnehezítette a főváros egyenes összeköttetését a Vág völgyével. Azt hiszem, hogy nemcsak a fővárosnak, de az országnak magának érdekében van eszközölni azt, hogy az ország különböző részei lehetőleg befelé közlekedjenek és ne kifelé. A kifelé való közlekedés igen könnyű volt, mert egyenes vonal vezetett Zsolnán, Nagyszombaton és Pozsonyon át Bécs felé. Azt hiszem, hogy saját magunk forgalmi politikája érdekében nincs az, fentartani olyannemíí összeköttetéseket, a melynek folytán az országbizonyos részei inkább kifelé gravitálnak, mint befelé. Már az első pillanatban megtettem azt az észrevételt, hogy ez helytelen, hogy ezen segíteni kell. Elsőben nem oly nagy rectificatióról volt szó, mint a mely itt a javaslatban foglaltatik, hanem egy kisebbről. A társulat azt gondolta, hogy a dolog egyszerű pályakiigazítás czímén keresztülvihető. Ezen nézet nem fogadtatott el. De ez törvény alakjában lehetségessé vált és ez van most ezen törvényjavaslatban előterjesztve. Ezen vonal által Nyitramegye és Trencsénmegye nagyrésze sokkal könnyebben fog a fővárossal érintkezhetni, mint eddig. Az tagadhatatlan ugyan, hogy a Zsolnáról kiinduló személyi forgalomra nézve bizonyos concurrentiát — bármit mondjon valaki — előállít ezen vasút. Ezt, a mint mondom, nem tagadom. Egyes ember, a ki utazik, saját maga választja meg a vonalt, ezt nem lehet neki meghatározni, mint valami feladott tehernek. A vonalnak hossza Zsolna felé nem lesz nagyobb ezen rectificatio után, mint a minő a ruttkai irányban. A ruttkai irányban van két vízválasztó: egy nagy és egy kisebb, kétségkívül jelentékeny előnyt biztosít a Zsolna-Nagyszombat vagy Galgóez mellett elhaladó budapesti iránynak. Azt, a mi hangsúlyozva volt a házban, magam is szívesen elfogadom, hogy tudniillik a vasutak főfeladata a közlekedést szolgálni. Lehet, hogy valami csekély jövedelmi hiányt fog ezen intézkedés maga után vonni, de sokkal tetemesebb lesz azon haszon, melyet az érdekelteknek épen a forgalom könnyítése által nyújt. Egyébiránt a forgalmi eszközök tökéletesesedése a forgalmat támasztja, teremti. Nekünk közelebbről nem az lesz a nehézségünk a ruttkai irányban, hogy nem lesz elég a forgalom, hanem az, hogy nem lesz elégséges egy vágány az előállított forgalom közvetítésére. A mi pedig azt illeti, hogy praecendens lesz e ez vagy nem, hát kijelentem, hogy nem lesz praecedens. A globális garantiának netáni megváltoztatása külön törvény által kell, hogy történjék. Az osztrák magyar állam vasútnak első concessiójában bizonyos globális garantia összege fogadtatott el és állapíttatott meg; azután később különböző concessiókat kapott, melyek részben belevétettek, részben nem vétettek bele a globális garantiába. Hogy egy kissé anticipáljak a Horánszky t. képviselőtársam által tett kérdést illetőleg, a bécs-bruck-szőnyi vonal nem volt benne a globális garantiában; minthogy nem volt benne, szükségtelen tovább kiterjeszkednem e tárgyra. Ezen nehézmény ez által úgyis elenyészik, de mutatja ez azt, hogy lehet építeni vasutat bizonyos globális garantia elfogadása után is, a nélkül, hogy ez arra kiterjesztessék. Ez nem történhetik másként, mint külön törvény által. Ezekben, ugy gondolom, megfeleltem Helfy t. képviselőtársam főbb kérdéseke. Horánszky t. képviselő ur azt mondja, hogy egyáltalában nem hajlandó az osztrák-magyar állam vasútnak, melynek már annyi mindenféle kedvezményt nyújtott az állam, további kedvezményeket adni. Megvallom t. ház, ezen hangot a magam részéről nem helyeslem. Itt egy hatalmas társasággal vagyunk szemben, a mely már az 1882-ben kötött kiegyezés után idegennek nem nevezhető. Szemben állunk egy igen hatalmas társulattal, melyben igen jelentékeny külföldi tőke van érdé-