Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-98

98 orsz!':gi»i' ftiéi Zsilinszky ^Mihály jegyző: (olvassa) .• Hevesmegye közönsége a magyar királyi közlekedési ministerium által a kápolna-aldebrői törvényhatósági ütrésdetnek áthelyezése ügyében tett intézkedések alkalmából, az 1870: XLII. törvényezikk Í6. §-a és 58. §. e) pontjára nézve törvénymagyarázatotkér azon szempontból, hogy van-e jogosítva a minister törvényhatósági költségvetés vagy határozat által rendelkezésére nem bocsátott megyei közpénzek felhasználására s az ily közpénzeket köteles-e az alispán az idézett törvény 58. §. i) pontja ellenére kiszolgáltatni? Egyszersmind kéri, hogy az említett útrészlethez szükséges kisajátítások költségeihez való járulás terhe alól felmentessék s általában a kormány utasíttassák, hogy azon munkálatok költségeit, melyek végrehajtását valamely megye területén saját elhatározásából rendeli el, saját tárczájából is fedezze. Vámos Béla előadó: T.ház! Ezen kérdés keletkezésére alkalmat szolgáltatott egy útrészletnek áthelyezése, tudniillik a kápolna-aldebrői törvényhatósági úírészlet áthelyezése, továbbá a közmunkaés közlekedési minister által kibocsátott azon rendeletek, a melyek ezen útrészlet áthelyezésére vonatkoznak. Ezen ministeri rendeletek keletkezésére alkalmat első sorban Tófalu községének felfolyamodása szolgáltatott. Az első rendelet, mely ez ügyben megjelent, nem ment tál magának Hevesmegye közönségének 1879-ben hozott egy határozata fentartásánál, a későbbi rendeletek főbb intézkedései pedig mind abban concludálnak, hogy eme alaprendelet végrehajtását a megye törvényhatóságának, illetőleg első tisztviselőinek kötelességévé tették. Igaz, hogy a későbbi rendeletek kibocsátása folytán meriilíek fel mozzanatok, a melyekre nézve időről időre intézkedések tétettek, de ezek alárendelt jelentőségűek. Igaz, hogy ezekből kiindulva, Hevesmegye közönsége kérvényébe panaszkodik; de a kérvényi bizottság* a rendelkezésére bocsátott iratokból azon meggyőződést merítette, hogy Hevesmegye közönsége részérői ezen intézkedés miatt alapos panasz nem emelhető. Hevesmegye közönségének kérelme kiterjed arra is, hogy a kápolna-aldebrői útrészlet áthelyesére szükséges terület kisajátítási költségeihez való hozzájárulás terhe alól felmentessék. A kérelemnek ezen része tárgytalanná vált, mert a jelzett czéíra a közmunka- és közlekedésügyi minister az államköltségvetés terhére 1,500 frtot engedélyezett, következőleg ezen intézkedés által Heves megye közönsége a kisajátítási költségek viselésének terhe alól fölmeníetett. A mi Heves megye közönsége kérelmének azon részét illeti, hogy ezen kérdés alkalmából az 1870: XLII. t.-cz. 16. §-a magyaráztassék, a kérvényi bizottság arról győzőmdresdus 21. IS&S. <?>«"•; I döti meg, hogy ez irányban törvénymagyarázásnak szüksége nem forog fenn, mert az említett törvény határozott és egészen világos. (Hélyél'és jobbfelöl.) Mindezen indokok által vezéreltetve, a kérvényi bizottság a következő határozati javaslatban állapodott meg (olvassa) : „a jelen esetben a minister részéről törvénysértés nem forogván fenn, törvénymagyarázatra vagy utasítás adására sincs szükség; a kérvény az esetleg szükséges intézkedések czóljából kiadatik a közmunka- és közle kedési ministernek." Ajánlom e határozati javaslatot a t. háznak elfogadás végett. Olay Lajos: T. ház! Mielőtt a dologhoz hozzászólnék, kérem méltóztassék Hevesmegye közönségének feliratát felolvastatni. "' '*• Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa). Olay Lajos: T. ház! A Gálból Verpelétre vezető út, hevesmegyei út, ennek volt ismerve mindig s az a mai napig is. Tófalu községe, illetőleg az érdekeltek í 879 -ben ez ügyben folyamodtak az iránt, hogy Tófalu felé a megyei út torony irányában, tehát egyenesen balról jobbra vezettessék Kápolnáig. A megye 1879-ben kijelentette, hogy az útnak torony irányában balról jobbravaló vezetése nem közérdekű' dolog és nem is feltétlenül szükséges; de miután annyira kárt csinálna a jobboldaliaknak, a mennyire hasznot tenne a baloldaliaknak, ám legyen a község és az érdekeltek kedve, történjék meg, ha ugy tetszik, egyenesítsék ki az utat és hogy a megyei út-alap terhelve ne legyen, az összes kisajátítási és útáthelyezési költségeket az illető érdekeltek tartozzanak viselni. A kérdés, miután a megye határozottan kijelentette, hogy az útalapból az úthoz nem járul, semmi költséget nem fedez, elaludt 1881-ig. mert az érdekeltek a nagy költséggel járó kisajátításokat, miután házakat, kerteket kellett volna kisajátítani, fedezni nem óhajtották. Akkor abba hagyták e dolgot. Egyszerre azonban 1881-ben újra folyamodtak Heves megyéhez és kérték, hogy az út egyenesíttessék ki. A megye 1879-ben hozott határozatát fentartván,azt mondta, hogy akkor kijelentettem, hogy az út nem közérdekű, én tehát az út-alapból hozzá nem járulhatok, miután nagyobb anyagi hasznot nem hoz, de különösen miután a kincstár dohánybeváltó hivatala Kápolnán épen a jobb oldali útvonalon van, melyhez a régi út vezet. A megye tehát feleslegesnek is tartja és az államkincstárra is károsnak mondta ki, hogy az út Tótfalu felé vezettessék. A ministerium azonban az illető érdekeltek feifolyamodása következtében megváltoztatta a megye határozatát és azt mondotta ki, hogy az ut kiegyenesítendő, de határozottan elismerte, hogy ez egyenesítés nem közérdekű, mert kijelentette a ministerium, hogy a megye utalapja egy krajczárral sem terhelhető és az egész kisajátítás, l az egész útvonal áthelyezése az érdekeltek költ-