Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-97

228 97. országos ülés márczins 19. 1885. dolom, szí az utat kellene követnünk, melynél fogva először is a felett kell dönteni a háznak: vájjon tárgyalás alá veszi e határozati javaslatot és ezen kérdés eldöntése után a felett, vájjon Szilágyi Dezső t. képviselő ur indítványa folytán a határozati javaslat tárgyalása, elhalasztassék, igen vagy nem. (Helyeslés.) Azután következnének a további-kérdések. Először is tehát kérdem, kivánja-e a ház tárgyalás alá venni a ministerelnök ur határozati javaslatát, igen vagy nem ? (Kívánjuk!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy e részben nincs kifogás. Most kérdem a t. házat, méltóztatik-e elhalasztani a tárgyalást addig, mig Szilágyi Dezső képviselő ur kívánsága szerint a horvát tartománygyűlés ide vonatkozó határozata a háznak bemutatva lesz. A kik ezt kívánják, méltóztassanak fel állani. (Megtörténik. Főlkiáltások: Ellenpróbát!) Most méltóztassanak felállani azok, kik a tárgyalást nyomban megkezdeni kívánják. (Megtörténik.) Az indítványt a többség mellőzvén, a határozati javaslat nyomban tárgya,]tatni fog. Ugron Gábor: T. ház! A ministerelnök ur rövid nyilatkozatot tett, azzal indokolván, hogy nem indokolt semmit, miszerint határozati javaslata indokolja magát. Már pedig a határozati javaslatnak nyaktilóba tort mondatainagyon is rászorul nak a felvilágosításra és értelmezésre. Hisz mindjárt az első pontban azt mondja, hogy a horvát tartománygyülés . . . „már ki is küldött egy 12 tagból álló országos küldöttséget oly czélból, hogy az a fennálló kiegyezési törvény teljes tisztaságát kölcsönös egyetértéssel kétségen kivül helyezze és e végett Magyarország országgyűlésének hasonló küldöttségével tárgyalásokba bocsátkozzék". Mit tesz az t. ház, hogy „a kiegyezési törvény teljes tisit ságát .... kétségen kivül helyezze?" Egy ily conceptus, mely ennyire értelmetlen, ennyire zavaros, bizony rászorul arra, hogy a ministerelnök ur azt fényes dialectikájával helyes világításba helyezze. Mert, ha a kiegyezési törvény tisztaságát kell kétségkívüli állapotba helyezni, akkor fel kell tenni, hogy a törvénynek szennyessé is van, melyet kétségen kivül hely ázni nem szükséges. Hogy tovább menjünk, a ministerelnök ur imént adott válaszában arra is hivatkozott, hogy „Magyarország érdekében nem óhajtja, hogy a horvát tartománygyülés a magyar országgyűléshez átiratot intézzen". Hát t. ház, mi lenne annak a következése, ha a tartománygyülés és a magyar országgyűlés által elintézendő kérdés előtt állva, a tartománygyülés hozhatna oly határozatot, melyet a ministerelnök nem akarna a magyar országgyűlés elé terjeszteni? Vájjon hol van a törvényben a jog és befolyás megadva arra, hogy a tartománygyülés csak a ministerelnök közvetítésével érintkezhessek a a: agyar országgyűléssel? És midőn a t, ministerelnök ur a magyar állam érdekét oly tűzzel hangoztatta, ez mindjárt aggodalmat támasztott bennem az államérdek iránt és attól félek, hogy ez épen olyan, mint a minisíierelnök urnak a nemzetiségek mozgalmai ellenében itt hangoztatni szokott fenyegetései, melyeket itt rendesen taps és helyeslés követ, de azért a nemzetiségi izgatók aknamunkája tovább foly az országban és legkevésbé sem csökken, a ministerelnök nr pedig csak arra használja fel, hogy azokkal kiegyezik saját pártjának megerősítése ezéljábói. (Ugy van! a szélső balon.) Ezen határozati javaslat sem visel magán más jelleget, mint azt, hogy az 1868: XXX. törvényczikk ne tartassék meg, hanem hogy a ministerelnök ur oly szolgálatot tegyen a horvát képviselőknek, mely az ő többségének lábadhoz bilincselje azokat. "Rövid indokolásában a í. ministerelnök ur egyebet nem mondott, csak azt, hogy a horvátok azt hangoztatják, hogy a magyar ministerek megsértették a kiegyezési törvényt. Már ha a horvátok azt hangoztatják, küldjünk ki egy regnicolaris deputatiot, mely vizsgálja meg, hogy a sérelmek valók-e vagy nem. Miként áll a kiegyezési törvény értelmében a helyzet? Akként, hogy a közös ügyekben a magyar ministerek nem felelősek a regnicoralis deputatioknak, nem vonhatók felelősség alá a külön horvát, vagy külön magyar országgyűlés által, hanem csak a közös országgyűlés által. Erről a törvény 45. §-a oly világosan intézkedik, hogy a ministerelnök ur azt szokott retorikai ügyességével aligha tudja elcsűrni-csavarni. „A központi kormány Horvát-Szlavón Dalmátországok területén ez országok külön kormányával egyetértő]e.g igyekszik eljárni; eljárásáért azonban a közös országgyűlésnek, me]yen HorvátSzlavón és Dalmát országok isképviselvék felelős levén, intézkedései a horvát-szlavón és dalmát országos kormány és törvényhatóságok részéről szükségkép előmozdítandók, sőt a mennyiben a központi kormánynak saját közegei nem volnának, általuk közvetlenül végre is hajtandók." Tehát a magyar kormán}

7 felelősségre csak itt, ez országgyűlés termében vonható. Ha most egy regnicolaris deputatio küldetik ki, ezen felelősség nem &z országgyűlés kebelében, nem a közös országgyűlésen érvényesül, hanem a horvát regnicolaris deputatio jelentése elmegy a, horvát tartomány gyűlésbe, mely külön gyűlés, a magyar deputatio pedig behozza azt a magyar országgyűlésbe, melyen a horvátok nem fognak résztvenni, ép ugy, mint most. A helyett tehát, hogy a kormány felelősségre vonatnék itt a közös országgyűlésen, egy új jog nyujtatik a horvát országgyűlésnek s ugyanakkor a magyar országgyűlés hatásköre szűkebb körre szorítkozik. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nagyon természetes, hogy a ki nem az elvek hű őre, hanem az