Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.
Ülésnapok - 1884-95
214 96, orgiára* ülés máreiriBft 14. IS&fi érdekei ellen irányozza cselekvési hatáskörét, illetve a közös állam elleni összeesküvések színhelyévé fajul el. Lehet, hogy az államközegek szédelgések által vezéreltettek ezen törvényt sértő intézkedésekre, de legyenek azok bárminő ürügyek, melyek ismeretlenek, jelenben nem igazolhatják a csendőrségnek ezen botrányos eljárását, mely a nép szivében egy messzeható benyomást tehett azon kapocs hatványozására, mely a kormányhatalom és a népjogok, az állam léte és jövőjének érdekében viszonlagos összműködéseiben kell nyilvánulnia. nemcsak, de megsértik a jogegyenlőség és alkotmányos jogérzületet s szítja a nemzetiségek egymás közötti gyűlöletet, ugy nemkülönben aggodalmat gbizonytalanságot kelta kormányos alkotmány ellen; s nem igazolatlanul, mert azon kormány, mely a szabadságos alkotmány keretén belül a nép szabadságát a kíméletlen zsandárok önkénjéére bizza, visszaélést követ ugy az állam alkotmányával szemben, mint a koronával, kinek nevében ezen törvénytelen eljárást követi, de bizalmatlanságot szül az alkotmány ellen is, a mennyiben a törvényhozás elnézi a kormány törvénytelenségeit s a nyugodt állampolgárokat folytonos zaklatásában és felingerültségben tartja. Ezekkel szemben hol lelhetjük t. ház, a népszabadság jogok biztosítékát, midőn a törvényileg b eczikkelyezett egyéni s meggyőződés! szabadságjogot az annak fentartására hivatott közegek porba tiporják ? Hiszen az alkotmányos jogállam főjellemvonása a törvények hűséges végrehajtása s az egyéni szabadságjogok megoltalmazásában nyilvánul; s ha ezek az államkormányzásban tekinteten kivül esnek, ez esetben az uralkodó systema alkotmányos formában beburkolt absolutismusnak tűnik elo. A nemzetiségek folytonosan azzal vádoltatnak, hogy a magyar állameszme ellen agitálnak. T. ház ! Én őszintén nyilvánítom, hogy tudom s értem az állameszme magasztos voltát, de azon ehauvinisticus magyar állameszme felfogását, mely minket ezen vádakkal illet, nem értem; mert nincs az a kötelezettség, melyet az állam polgáraira kiró, hogy a nemzetiségek azt ugy vér, mint anyagi és szellemi áldozatokkal ne teljesítsék; s ennek ellenkezőjét állítóval szemben számolok s biztos vagyok, hogy erre bizonyítékokat fehozni képtelen lesz. Hanem ha a ehauvinisticus állameszme abban culminál, hogy a nyugodt állampolgárokat szuronyos zsandárok az egyházi isteni tiszteletbői kiűzzék, hogy a könyvkereskedések, egy míveíődési egyletük zsandárokkal connscáltassanak és feloszlattassanak stb., ez esetben nyíltan kimondom, hogy igen is az ily állameszmének ellenségei vagyunk s nem fog találkozni állam avagy nemzet Európában, mely ezen ellenségeskedésünket nem igazolná. Én, t. ház, azon meggyőződésben vagyok, hogy a törvényileg elismert vallásszabadság jogot megsértő önkényes államhatalmi intézkedések, a szabadelvűség által vezérelt s az alkotmányos képviseleti rendszeren alapuló alkotmányos jogállam eszméjével össze nem egyeztethető. Avagy ha a t. minister ur ily kivételes intézkedéseket az alkotmányos államforma, daczára a nemzetiségekkel szemben megegyeztetőnek vél, ha tudniillik a szabadságjogot csakis az uralkodó nemzetből származó állampolgároknak tart]a fenn; ez esetben kérjük ezen politikai meggyőződést törvényileg kimondatni, hogy a közvélemény ez iránt is tisztában legyen. Mert ott, a hol a zsandárok önkénye a nép szabadság jogok felé helyeztetik, megszűnik a szabadság magasztos eszméje s előtérbe lép a policialis rendszer, mely az ország jövőjére s s egységére súlyos következményeket vonhat maga után. De nemcsak hogy a szabadságot s egyéni jogot sértik meg az ily kivételes intézkedések, de felizgatják a legcsendesebb és legnyugodtabb állampolgár lelkét is önvédelmileg, a kifakadásra bírják; ennek, ugy nemkülönben az ily törvénytelen eljárások méltányos elítélését pedig a magyar sajtó és társadalom egy része, magyar állameszme megsértésének magyarázák és minősítik s ime egy része azon a magyar lapok által szakadatlanul kiemelt nemzetiségi izgatásoknak. Általánosan elismert tény, hogy az országban s különösen erdélyi részekben a magyar sajtó és társadalom és a hivatalnokok a többi nemzetiségekkel, magyarosító túlbuzgóságukban rendszeres hadat folytatnak; a nélkül, hogy ezek megakadályozására a kormány intézkedéseket tenne. Én pedig teljesen hiszem, hogy a kormány kötelessége volna esetleg kivételes intézkedésekkel fellépni s a nemzetiségi egyenetlenségek forrásait kikutatva, azokat csirájukban megakadályozni s az egyensúlyt helyreállítani. Ezen óhajtásomban, ugy nemkülönben hazaim aggodalmamban hazám jövője felett, bátor vagyok az igen t. minister úrhoz a következő interpellatiómat intézni: Interpellatio az igen t. ministerelníjk, mint belügy minister úrhoz! Tekintve az állami csendőrségnek azon törvénytelen eljárását, mely szerint folyó évi márczius hó első napján délelőtti órákban a Torda-Aranyosmegyéhez tartozó Lupsa község román görög-nemegyesült lelkészéhez, az napi, a vasárnapi misét nem igazoltuknál fogva a törvény nevében betiltotta,, Tekintve, hogy ugyanazon napon szintén a délelőtti órákban a román templomban tartott isteni tisztelet ideje alatt a csendőrség szurony ózott fegyverrel behatolt s ugy a miséző lelkészt, mint az isteni tiszteletre gyűlt ájtatos egyház-híveket a
