Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.
Ülésnapok - 1884-94
94. országos ülés lüárczius 13, 18S5. 195 összeütközésbe. Ha tehát ezen szakasznál felszólalok, módosítványt teszek és azt a t. ház figyelmébe ajánlom, teszem azért, mert oly fontosnak tartom a dolgot, hogy még annak koczkáztatásával is, hogy talán bizonyos alapelvet változtatna az meg, melyből kiindult ä kormány akkor, midőn igy fogalmazta a 27. §-t, mondom, még ennek koczkáztatásával is az államszolgálat érdekében súlyt helyezek arra, hogy ezen módosítás megtétessék. Már volt szerencsém az általános tárgyalás alkalmával jelezni, hogy ezen szakasznál meg fogom tenni módosítványomat, mely arra vonatkozik — és ez azt hiszem, hogy a törvényjavaslat intentiójával össze is egyezhető — hogy az erdőőrök nyugdíjaztatásánál is mellőztessék a ma gyakorlatban levő decenalis rendszer és alkalmaztassék az, mely az egész törvényjavaslat dispositiúin végig vonul, alkalmaztassék az a rendszer, hogy a tiz éven túl töltött szolgálati évek mindenike után bizonyos növekedése álljon be a nyugdíjigénynek. Nem akarom ismételni azokat, a melyeket az általános tárgyalásnál elmondottam. Azt hiszem, ha a nyugdíjazásnál bizonyos cathegoriákat állitunk fel, a cathegoriák felállításánál nem annak kell irányadónak lenni, hogy esetleg micsoda szolgálati ágban szolgál az illető, hanem annak, hogy mily fontos az ő szolgálat;!, mily igények formáltatnak irányában, mily qualifieatio követeltetik tőle. Itt csoportosíttatnak az erdőőrök, általában az állam által űzött gazdasági ágakban alkalmazott alattas közegekkel. De csak ezen egyben hasonlítanak egymáshoz. Csak ez az egy érintkezési pontjuk van, mert különben azután az erdészeti altisztektől sokkal nehezebb szolgálat, sokkal több qualifieatio követeltetik, mint a többi, a 27. §-ban foglalt és hasonló intézkedés alá vett altisztektől. Hogy ezen erdészeti altisztek mostohábban legyenek ellátva ezen törvény intézkedései szerint, mint vannak például a hivataloknál alkalmazott szolgák, ennek nem látom méltányos voltát és határozottan merem állítani, hogy ezen intézkedés azon egész osztályra minden esetre elkedvetlenítőleg, zsibbasztólag fog hatni. Tudjuk, hogy a hivatalszolgák városokban lévén leginkább alkalmazva, ugy maguknak, mint családjaiknak alkalma nyilik legtöbb esetben mellékkeresetre, sokkal könnyebben nevelhetik gyermekeiket, elhalálozásuk esetén özvegyeik rendese* helyt maradhatnak. Egész máskép áll a dolog az erdőőrre nézve, ki rendesen nem is falúban van elhelyezve, hanem az erdő közepén, ott pedig — de különben is elfoglaltságánálfogva ideje sem volna rá — mellékkeresetre nincs módja, elhalálozása esetén pedig hátrahagyott családja kénytelen onnan elköltözni, a mi oly szegény családra szintén nagy költségeket ró. Mindezek oly indokok, melyeknél fogva, mondom, hogy ha ezáltal a törvényjavaslatnak és a czélbavett törvénynek szerkezete és alapeszméje nem szenved, nagyon kérem, hogy méltóztassék ezen intézkedést megváltoztatni. Tudom, hogy bármennyire óhajtunk is &z államszolgálatban becsülettel eltöltött szolgálatért elismerők lenni és e szerint a nyugdíjakat lehetőleg fokozni, mindig szem előtt kell t'irtani az állampénztár állapotát és igényeit. Azért, nehogy minden előre való számítás nélkül kérném a házat ezen módosítvány elfogadására, számítást tétettem, hogy az államkincstárra mennyi többkiadást involválna ezen módosítványom elfogadása. A számítást ugyanazon alapon tétettem, melyen a ministeri indokolásban történt s melyből kiderül, hogy ha a jelen törvényjavaslat törvényerőre emelkedik, körülbelül 20 év múlva 500 ezer forint lesz azon többlet, a mely a kincstárt e czímen terhelni fogja. Ugyanezen alapon számítva, 2400 frt azon többlet, a mely 20 év múlva előállna, ha módosítványomat elfogadni méltóztatnának, En tehát nem hiszem, hogy ezen 2,400 frt többlet, mely 20 év alatt állhatna elő, indokolná azt, hogy az államszolgálatban egy ily fontos, habár alárendelt helyet betöltő egész osztály mostohábban láttassék el, mint azok, kik hasonló rangfokozatban sokkal kevésbé fontos és veszélyes szolgálatot teljesítenek. Módosítványom egyszerűen abból áll: méltóztassék a t. ház a 27. §-ból az erdészetnél alkalmazottakat kivenni, vagyis a 27. §. 1. sorából hagyassék ki ezen szó „az erdészetnél"; ezáltal az illetők a 24. §. i'endelkezése alá jönnének, a hol a hivatalszolgákkal egyforma ellátásban részesülnének. (Helyeslés a haloldalon.) Tibád Antal jegyző (olvassa a módosítványt). Gr. Szapáry Gyula pénziigyminister: T. ház! (Halljuk!) Arra kell kérnem a t. házat, ne méltóztassék elfogadni gróf Tisza Lajos t. képviselő ur módosítványát, még pedig azért, mert, felfogásom szerint, ez ellentétben van az egész törvényjavaslat eszmemenetével. A törvényjavaslatban ugyanis különbség van téve azok közt, a kik az állami administratio szolgálatában vannak és azok közt, kik az állam által kezelt gazdasági ágaknál vannak alkalmazva. így ki vannak véve a mezőgazdaság, az erdészet, a lótenyész-intézeteknél, a bányászatnál, a dohánygyáraknál alkalmazott tisztviselők stb. és különösen az utóbb említetteknek,tudniillik a bányászatnál és a gyárakban alkalmazott tisztviselőknek,felfogásom szerint, sokkal nagyobb qualificatióval kell birniok, hogy alkalmaztassanak, mint az erdőőrök. De méltóztassanak tekintetbe venni azt is, hogy az erdőőrök minden esetre kedvezőbb elbánásban fognak rész esi ttetni, mint eddig, a menynyiben a most elfogadott határozat szerint ezen túl bizonyos szolgálati idő után nagyobb nyugS5*
