Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-94

\ 94 országos ülés Tegyük fel azt, hogy ez a szakasz nem ma áll itt a ház előtt, hanem már régibb intézkedés következtében életben van. Mi volna ennek a következménye ? Mi tiszteltünk a múlt országgyűlésen számos volt ministert köztünk, jelenleg is két ministert van szerencsénk tisztelni, Széll Kálmán és Horvát Boldizsár képviselő urakat. Most méltóztassék megengedni tehát, minthogy a. mi' nisterek rendszerint képviselők is, sőt a lelépő minister, a mint mondva volt, legtöbb esetben egyszersmind a törvényhozás tagja is marad, ennek a háznak idővel igen szómos nyugdíjas képviselője lesz. (Derültség a szélső baloldalén.) Természetes, hogy Horvát Boldizsár t. képviselő ur, ha ez az intézkedés be volna hozva, daczára annak, hogy a politikai áramlatban függetlenül tartozik részt venni, semmi által korlátozva nem szabad lennie, mégis itt ülhetne mint 4,000 forinttal nyugdíjazott volt minister és activ képviselő. Már a hivatások ily összezavarása is elégséges ok arra, hogy feltegyem azt, hogy nem az a valóságos indok, mely felhozatott, hogy tudniillik szegény ember is találhasson a ministeri padokon helyet; hanem másról van szó, más az áramlat, melynek devisc-je az, hogy „juttassunk". {Derültség a hal- és szélső haloldalon.) Hát elképzelhető-e t. ház, hogy valaki ministerré legyen, mielőtt a társadalomban és politikai körökben valamikép meggyökerezett volna ? Hisz ez lehetetlenség! (Ugy van! a hal- és a szélső baloldalon.) És mit mondjak azon képhez, mely ly el a t. előadó ur és G-ajáry képviselő ur élt, hogy a szegény minister, a kinek csak tehetsége van, de vagyona nincs, ne legyen kitéve a nélkülözésnek vagy nem tudom minek. Hát szegény ember az, a ki tehetséges, t. ház! Hisz ez ellenmondás. A tehetséges embernek a fejében van a vagyona és ha az nem tud megélni, akkor ki tudjon megélni egy társadalomban? Az, akinek sem esze, sem belátása nincs? (Derültség balfelöl.) Támaszkodva arra, mit Ernuszt t. képviselőtársam gyöngéden megérintett, kimondom, hogy valósággal nemcsak látjuk, hanem érezzük is, hogy nem az okosok, hanem egészen mások vezetik a társadalmat és viszik a kormányzatot és igaz az, hogy parva sapieníia regitur mundus. (Derültség balfelöl.) Vegyünk egy más irányzatot. Bekövetkezhetik Magyarországra nézve az, ami bekövetkezett inas országokban, hogy a politikai áramlatok váltakoznak s hogy bizonyos politikai áramlatoknak egyes kiváló férfiak a képviselői. Ezek megalakítnak egy ministeriumot. A ministerium az idők változásával lelép, felülkerekedik egy másik. Az pensióba megy. Változnak a viszonyok a régebben lelépettek javára, azok ismét kormányra jutnak s lesz nekünk egy rakás pensionált activ ministerünk. árezins 13 1SS5. jgg T. ház! Ennek elfogadására, aluszékony, szűk felfogás szükséges, annyira el kell lökni magunktól a politikai élet fejleményeit, hogy valóság'gal nem érthető máskép e paragraphus bejövetele, minthogy látunk embereket, azokat bálványozzuk, mit juttassunk nekik? Ordójuk, rangjuk, tekintélyük már van, mi őket szeretjük: adjunk nekik még pensiót is. (Derültség a szélső baloldalon.) Rendes sora ez fejlődésünknek. Beleélte magát a nemzet nagy része, a ház többsége, sőt számos ellenzéki is abba, hogy hiszen már ezeken a dolgokon változtatni nem lehet, Magyarország számára biztosítva van az örök béke, Tisza Kálmán nsinisterelnök uralkodni fog élete fogytáig, ezeknek már pensio úgysem lesz szükséges,legfeljebb a családjukról, özvegyükről kell gondoskodni. Szóval Magyarországra bekövetkezett az örök béke, a szabadelvű áramlat, irányzat meg van honosítva, ezen változtatni nem lehet. A kik ezt hiszik és vallják, azokról hiszem, hogy mini-teri pensiókru gondolhatnak. En azonban ezt sem nem vallom, sem nem hiszem. Sőt a jövőben e nemzet számára csak azt látom, mit más nemzetek számára: hogy be fognak következni a rázkódtatások, a nagy átalakulások, szükségkép, jobbkor, későbben, de okvetlenül. És ha én belebocsátkozom abba, hogy véleményt nyilvánítsak ilyen dolgokban, nem a jelen tényleges állapotokat, nem a mostani bálványokat nézem, hanem a jövőt és ahhoz szabom a rendszabályokat. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Bekövetkezhetnek olyan idők, midőn a politikai helyzet teremteni fogja az államférfiakat, midőn onnan fognak keletkezni és támadni, a honnan legkevésbé várják. Jönnek rázkódtatások és forradalmak, melyek 24 óra alatt kiröpítik a ministereket és akkor a pensióra váró, törekvő emberek el fognak tűnni, mint a polyva a szélben. Egy sző, egy beszéd, egy tett, ha már nyugdíjról van szó, sokszor ezerszerte nagyobb nyugdíjat érdemelne, mint az ilyen mocsárban mozgó és lézengő társadalomnak mai functionárusai, hanem ki akarnak és le fognak vetkőzni ily rendszabályok által Magyarország politikai és államférfiai azon büszkeségből, a mely nélkül a nyilvános életben tenni és hatni egyáltalában nem lehet, mondom, nem a gőgösségből, hanem azon büszkeségből, a mely szerint a tiszta kötelességérzet, a tiszta hazafiság és áldozatkészség vezeti az igazi férfiul, midőn egy nemzet ügyeinek élére áll. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Végre van még a ministereknek egy cathegoriája és ez az, midőn egy ministerrol megbizonyosodik, hogy jóravaló, tisztességes ember, de nem ért mesterségéhez; (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon) hogy csalódtak benne. (Halljuk! Halljuk!) Nem lehet belekötni; igaz, hogy hibás és ferde rendszabályok által nagy kárt okoz a nemzetnek, de mert ő mindezt jóhiszemüleg teszi, nem lehet őt vád alá helyezni s nem •