Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.
Ülésnapok - 1884-94
94 országos ülés márcaius 13. 18^5 187 járandó lesz, mennyire elnéző lesz aminister saját maga irányában, csakhogy kiteljék a három év. (Derültség és helyeslés balfelől.) Azt hiszem, ezen három év alatt valamennyi minister ugy fog imádkozni, mint a szentlélek-misében van: „flecte quod est rigidum, hajlítsd meg, a mi kemény", tudniillik a meggyőződésedet; (Derültség balfelől) főve quod est frigidum, melegítsd meg, a mi íűdeg, tudniillik a többséget, ha az irántad hidegülni kezdene. (Derültség és tetszés balfelől.) Erős meggyőződésem t. ház, hogy azon 3 évi terminus, melyet kevésbé erős jellemű minister minden körülmény közt ki fog tölteni s ez időben mindent megtenni, csakhogy nyugdíját el ne veszítse, sok rosszat tehet hazánkra s épen ezen indokból semmi módosítványhoz hozzá nem járulhatok, hanem azon szakaszt egészen kihag3^andónak vélem. T. ház! 1674 ben jelent meg egy könyv valami Fritsch Ahasvértól, melynek czíme: „Minister peccans, sive tractatus de peccatis miuistrorum Principis", a melyben 50 úgynevezett ministeri bün és ministeri bűnre vezető alkalom van felsorolva. {Halljuk !)\ Reá száz év múlva,- 1740-ben egy másik tudós, valami Leiser udvari tanácsos és jogtudós ismét adott ki egy munkát: „Deveris miuistrorum delictis", a melyben ezen rubrikák 50-ről már 77-re emeltettek. Azt hiszem t. ház, hogy ha majd később akad egy író, egy újkori Fritsch vagy Leiser, a kinek kedve lesz ezen ministeri bűnre vezető alkalmakat feljegyezni, ezt a 3 évet be fogja sorozni azon rubrikákba. (Élénk Pdszés balfelől.) h Mindezeknél fogva nem fogadom el a szakaszt. (Helyeslés balfelöl.) Helfy Ignácz: T. ház! (Halljuk!) Az általános vita alkalmából indokoltam, hogy miért nem járulok e szakasz megszavazásához. A miket azóta hallottam, nem alkalmasak arra, hogy engem felfogásomban megnyugtassanak. Helyesen mondta Beöthy Ákos t. képviselőtársam, hogy nem forog fenn ez idő szerint semmi ok arra, hogy ez intézkedést behozzuk. Absolute semmi indok nincs reá minthogy Ausztriában is igy van, mert ez szerintem az igazi ok, a miért ezen intézkedés be lett iktatva a törvényjavaslatba, máskép hihetőleg a minister urak sem gondoltak volna reá vagy ha gondoltak volna is, valószínű, hogy inkább az angol mintára proponálták volna. De ezt nem lehetett tenni, mert igyekezni kell a mennyire lehet Magyarországintézményeit hasonlóvá tenniAusztria intézményeihez. (Helyeslés a szélső balon.) Rám nézve pedig ez egygyel több ok arra, hogy ne járuljak a törvényjavaslathoz, mert mint mondtam a múlt alkalommal, ismétlem most is, alkotmányunk főbeesét abban találom, hogy nemzeti jelleggel bir. Ezen jelleget nagy szükség nélkül feladni hajlandó nem vagyok. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Micsoda ok forog fenn ez intézkedésre, ha körül nézünk létező és volt ministereink közt, anyagi szempontból, mert hiszen ezt akarják most érvényesíteni? Ha anyagi szempontból elém állítják a kérdést, hogy mit óhajtok inkább, ha egyáltalán ily óhajom megfordulna agyamban, okvetlenül inkább arra kérem ő Felségét, nevezzen ki engem „volt" ministernek; (Derültség) mert anyagi szempontból ugy látom, hogy a volt ministerek sokkal jobban állanak, mint a jelenlegiek és nincs rajtuk oly nagy felelősség, mint ministerségük ideje alatt. A ki ministerségre jut, az minden esetre keresztül ment már az élet oly iskoláján s annyi érdemet szerzett már sok téren, bogy valóban alig tehető fel, hogy oly helyzetbe jusson, hogy meg ne élhessen, ha pedig kivételkép mégis előállna ily helyzet, azt hiszem,hogy kivételkép a törványhozás bölcsessége megtalálja módját annak, hogyan juttasson az illetőnek jutalmat, mint megtalálta egy időben — a nélkül, hogy neve meg lett volna nevezve —- egy kitűnő és a nemzetnek nagy szolgálatot tett iró özvegye számára. Hanem ezek minden esetre kivételes esetek és hogy e miatt általános törvényt hozzunk, helyesnek nem találom. (Helyeslés balfe'ől) Azt mondják, hogy a democratia érdeke követeli, hogy ezt a törvényt meghonosítsuk. Nagyon sok dolgot lehet a, democratiára ráfogni. Ismerek nagyon democraticus országokat, a hol ez nincs és aristocraticus országokat, a hol ez megvan. Ott van Olaszország. Nem kívánom, hogy hazám clemocraticusabb legyen ennél, mégis ott semmiféle ministeri nyudíjríd eddig szó nem volt és hihetőleg nem is lesz. S ott van Anglia, a melyre mindent rá lehet fogni, csak azt nem, hogy democraticus és ott bizonyos alakban megvan a nyugdíj. Ez tehát nem képezheti sem a szabadelvüség, sem a democratia kérdésének tárgyát. (Ugy van! a szél4 baloldalon.) Ez tisztán opportunitási kérdés, tudniillik az, helyesnek tartjuk-e azt, hogy a ministerek nyugdíjaztassanak-e vagy nem. Határozottan azt mondom, hogy nem. Meg akarom tartani a ministeri állást azon magas színvonalon, melyen ez Magyarországon mindig állott, a mióta ministerek vannak. A mely perezben ezt az állást örökké tartó anyagi előnyökhöz kötjük, elveszti azt a nimbust, melylyel a közvélemény azt körülveszi. (Ugy van! a szélső balfelöl.) Az általános vita alkalmával jeleztem, hogy különbséget teszek a ministerek és államtitkárok közt. Most is azt mondom, hogy ha előttem oly javaslat feküdnék, mely az államtitkárok nyugdíjazását gyökeresen és helyesen szabályozná, ahhoz igen szívesen járulnék, mert azt kétségbe vonni nem lehet, hogy nálunk az államtitkárok igazi hivatalnokok; ők a ministeriumnak első hivatalnokai. Helyesnek találom, hogy nyugdíjazásuk ssabáiyoztassék, hanem a jelen stádiumban aZ t sem
