Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-94

94. erseáfos ülés fontosabb érdekeink intézése és megvédése bizvák ? Azonban a szolgálati idő megállapításánál a Lajtán tál behozott azon intézkedést, hogy a hivatalba lépés önmagában már a nyugdíjra is jogosultságot adjon, sem vélném a mi viszonyainknak meg­felelőnek. Mivel pártvajudások alkalmával — a minek lehetősége pedig kizárva nincs — gyakran oly időleges constellatiók létesülnek, hogy azokra az ezen intézmény behozatalát kényszerítő elveket következetesen alkalmazni alig lehetne. És ezért a mi viszonyainknak inkább megfelelő angol felfogást, mely a nyugdíjazásra megkívántató legrövidebb időt három évben állapítja meg, helyesen látom megválasztva. A mi végül magát a nyugdíj-igény érvénye­sítését illeti, bizonyos sensationalis törekvést látnék abban, ha ehhez valamely kérvényezési vagy nyilatkozási kötelezettség füzetnek. Kik nincsenek reá utalva, nem fognák magu­kat az esetleg kíméletlen tárgyalásnak kitenni és ezáltal a többiekre bizonyos erkölcsi nyomás gyakoroltatnék. Most a szegénység, bár nem szégyen, nem szokott önmagával dicsekedni, sőt inkább szemérmesen peleplezi magát; kényszerí­teni pedig, hogy vagy a megbélyegezéstői félve visszavonuljon, vagy a lenézetés megelőzésének czélzatából hivalkodjék: nem czélszerü dolog. Inkább tartok a communismusra vezető hivalkodó szegénységtől, mint a felfuvalkodott gazdaságtól. Ez csak szánalmas, amaz azonban félelmes. (He­lyeslések jobbfelől.) A vagyon társadalmi exelusivitását semmiféle törvényhozási intézkedés meg nem szünteti, mert ezen exclusivitás határát az életviszonyok külön­böző volta képezi; de ez nem is szükséges, azonban a vagyon politikai praeponderantiajának semlegesítését az értelmi aristocratia és a társa­dalmi democratia érdekei egyaránt megkívánják. Ezeknél fogva én a ministerek és államtit­károk nyugdíjazására vonatkozó 25. §-t a pénzügyi bizottság szövegezése szerint elfogadom. (Helyes­lések jobbfelöl.) Beöthy Ákos : T. ház! (Halljuk!) Én ezt a szakaszt nem fogadon el. (Helyeslés balfelöl.) Első sorban ki kell emelni, hogy ezen rendszabály a gyakorlati élet szükségei által indokolva nincs. (ügy van! a baloldalon.) Nem mondhatja senki sem azt t. ház, hogy a létező állapotok, az tudniillik, hogy a minister nyugdíjban nem részesül, eddig­elé bármi tekintetben hátrányt vagy inconvenientiát okozott volna. Én nem tudok esetet, hogy valaki, a ki minister volt, lelépte után anyagi gondokkal küzdött volna, (ügy van! balfelöl.) Nem tudok esetet, hogy az állam ne vehette volna egy tehet­séges egyéniség szolgálatát igénybe azért, mert őt nyugdíjjal ellátni képes nem volt. A mi tehát t. ház, a reformoknak legfőbb márcüios IS. ISS5. JgJ indoka szokott lenni, a létező viszonyoknak hát­ránya és tarthatatlansága, e részben fenn nem fo­rog ; ezen intézkedések és rendszabály tehát a gyakorlati élet szükségei és exigentiája által nem indoltatik. (ügy van! balfelöl.) De nem lehet a^t indokolni t. ház, a parlamentaris szolgálat, a parlamentáris rendszer természeténél fogva sem és miután ezen szolgálati rendszer közéletünknek tengelyét képezi s miután valóban igen fontos do­log, hogy ezt illetőleg tisztában legyünk s miután itt elvek állíttattak fel és következtetések vonat­tak le, melyek nézetem szerint meg nem állnak, meg fogja engedni a t. ház, hogy ép a kérdés fon­tosságánál fogva magam részéről is hozzá kívánok járulni ezen kérdésnek és eszmének tisztázására, (Halljuk !) Röviden szólván t. ház, az a parlamentaris minister nem áll az állammal szemben oly termé­szetű szolgálati viszonyban, a melyből a nyugdíj­igény folyik. A parlamentáris minister politikai íünctiót teljesít s nem tartozik az állami tisztvise­lők és hivatalnokok cathegoriájába, (Ügy van! bal­felöl) a kik közigazgatási functiókat teljesítenek, a kik az állammal más szolgálati viszonyban állván, másnemű jogaik és kötelezettségeik vannak s a kik röviden szólva, azért lépnek az államnak szolgálatába, mert az nekik állandó alkalmazást,biz­tosított életpályát nyújt. Igaz t.ház, hogy a parla­mentaris minister szintén egy oly közszolgálati ressorínak áll élén, mely a közigazgatási functiókat ellátja, ámde ő ezen ressortnak politikai oldalát képviseli s az ő állását bureaucraticus szempont­ból megítélne nem lehet. Mert az a természete t. ház, a parlamentaris rendszernek, hogy a köz­igazgatási és kormányzati szolgálatnak kettős a jellege. Más jellege van a talapzatban és derékban, más jellege van a csúcsban, más jellege van az állami tisztviselőnek és más jellege van a ressort fejének, a ministernek. A közigazgatás exigenthíja igenis megkivánja azt, hogy & közigazgatási kar bureaucraticus alapon legyen szervezve, mert csak ezzel lehet elérni a szolgálatban a szakszerűséget, egyöntetűséget és folytonosságot, csakis ekkép lehet szakszerű administratio; de a politikai szol­gálat exigentiája azt kívánja, hogy a ressort élén politikus ember legyen, mert ez létesíti az össze­köttetést a közigazgatás és törvényhozás között; csakis igy lehet egyedül a közigazgatás ellenőrzött, fejlődő és egészséges. (Helyeslés abaloldalon.) Ebből tehát az folyik t. ház, hogy az állami szolgálat két nagy cathegoriára oszlik. Az egyik a közigazgatási szolgálat, ezt természetesen a legtágabb értelemben értem, mely igenis bureaucraticus alapon van szer­vezve, mely állandó alkalmazást, biztosított élet­pályát ad, ebből folyik a nyugdíj ; a másik a parla­mentaris szolgálat, mely ad politikai befolyást, ad politikai hatalmat, de nem ad állandó alkalmaztás és ebből nem folyik nyugdíj. (Helyeslés balfelöl.)És ;

Next

/
Thumbnails
Contents