Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-83

g SS. országos ülés február 27. 188«. utczán végig megy, mit hall, hanem méltóztassék akár a múzeum körül, vagy a váczi-körnton végig menni, itt magyar nyelvet nagyon keveset, németet azonban annál többet lehet hallani. A czégtáblák közül is csak minden 15—20-ik magyar nyelvű és azok, a kiknek czégük német, csaknem kizárólag zsidók. Ily körülmények közt, mikor Magyarország fővárosában ilyet látunk, összeolvadási törekvésről beszélni azt hiszem, legalább is anachronismus. (Ellenmondás jobbfelöl. Ugy van! szélső balfelől.) Beszélt továbbá arról is a t. képviselő ur, hogy a nevelésre mennyit áldoznak. Megengedem, hogy az izraeliták saját gyermekeik neveléséért itt-ott áldoznak, hanem arra mutasson nékem a t. képviselő ur egyetlen példát is, hogy ők más gyermekeik nevelésére áldoztak volna valaha. Mutasson nekem egy zsidó gymnasiumot, egy zsidó reáliskolát: akkor igazat fogok neki adni. így azonban az ő állítása egészben véve alaptalan. Ezekben akartam reflectálni előttem szólott képviselőtársam előadására. Bátor vagyok most áttérni felszólalásom tulaj dónk épeni tárgyára. (Halljuk!) Ezelőtt hét esztendővel t. ház, egy alkalommal e t. házban a főrendiházról én következőképen nyilatkoztam: „szükségesnek tartom azt, hogy a felsőházban a katholikus püspökök jelen lehessenek püspöki minőségüknél fogva, akkor a református superintendensek ugy a zsidó főrabinusok is helyet foglalhatnak. Most pedig oly szavazás előtt állok, melyben szavazatomat ä zsidó rabbinus ellen fogom adni és ha ez némi tekintetben hitehagyottság: azt hiszem, olyan, melyet részint kerületem, részint az ország közvéleménye nekem megbocsát. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Megmondom az indokot miért teszem. Azon meggyőződésben voltam, mig a zsidókérdés felszínre nem került, hogy az izraelitáknak ép oly egyházi szervezetük van akár a katholikusoknak, akár a reformátusoknak, hogy ép ugy mint a katholikusoknak van püspökük, a reformátusoknak superintendensük, ott is vannak rabbinatusok, a hol zsidó egyházfő áll a ügyek élén. Azonban meggyőződtem arról, hogy a zsidó rabbinatusok közül egyik olyan mint a másik, nincsen köztük semmi tekintetben sem különbség és a vallásfelekezetek hitágazatai oly homályosak, annyira nem ismerjük azokat, hogy ily vallásfelekezet képviselve legyen, ép azért az 5. §. d) pontjára nemmel fogok szavazni. (Helyeslés balról). Chorín Ferencz: Személyes kérdésben kérek szót. T. ház! Az előttem felszólalt képviselő ur jónak látta engem nevem megemlítésével arról vádolni, hogy én akkor, midőn a házban igen fontos törvényjavaslatok tárgy altattak hallgattam, de midőn exclusiv felekezeti érdeket érintő kérdésről van szó, én, valamint többen az itt ülő izraelita felekezetű képviselők közül rögtön felszólalni szükségesnek tartjuk. Ha van vád t. ház, a mely az igazságnak még csak árnyékát is nélkülözi: ez a felhozott vád, melyet ezennel mint insinuatiót a leghatározottabban visszautasítok. Én hivatkozom pártkülönbség nélkül a házban ülő minden tagra, a kiben az igazság érzete még egészen ki nem halt, mondja meg, hogy akkor, midőn évek óta tízetik itt egy rendszeres hajsza az országban levő izraelita felekezet és annak tagjai ellen, nem tanusítottak-e épen azon képviselők, kik az illető felekezetnek tagjai, ezen hajszával szemben a legnagyobb önmérsékletet és higgadtságot; (Ugy van! jobbfelöl) és tanúsítottak azért, nehogy ezen az országra nézve káros felekezeti viszályt felszólalásaikkal ne éleszszék. (Helyeslés jöbbfelöl.) Akkor azonban, midőn specialiter szó van az egyházaknak képviseletéről a szervezendő felsőházban, midőn minden egyes felekezetnek tagjai nem ugyan mint a felekezetnek, de mint országos érdekeknek képviselői felszólalnak és követelik a maguk egyháza és felekezete részére a méltányos képviseltetést: akkor csak egyszerűen kötelességet teljesítünk mi is, nem a felekezet, hanem az ország iránt. (Ellentmondás balfelöl.) Midőn annak 600,000 polgára érdekében azon vádakat, melyeket önök emeltek, mint alaptalanokat és mint minden erkölcsi alapot nélkülözőket feltüntetjük. Az itt ülő képviselők, a mint tegnap is felemlítettem, nem képviselnek semminemű felekezetet. (Közbessólások a bal- és szélső baloldal különböző padjairól: Ez nem személyes kérdés!) A képviselők közül azok, a kik az izraelita hitfelekezethez tartoznak, részt vesznek ép azon buzgalommal, mint a többi képviselők, a ház minden munkájában, minden bizottságában és hivatkozhatom a naplóra, hogy éveken át igen nagy viták folytak e házban igen fontos kérdések felett, a melyekben én is ép ugy, mint bárki más e házban, élénken részt vettem. Ünhivalkodás nélkül mondhatom tehát azt, hogy személyemre vonatkozólag azon vád minden alapot, minden jogosultságot nélkülöz és én a ház józan ítéletére bizom annak megbiráläsát, hogy ezen és hasonló megtámadás mily alappal bír. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Szalay Imre: T. ház! Személyes kérdésben kérek szót. Literáty Ödön : Itt nincs személyes kérdés. Szalay Imre: Ha a t. képviselő ur nem érzi magát sértve, ha insinuatióval vádolják, az nem az én dolgom; én Szalay Imre vagyok és nem Literáty. (Elénk helyeslés a bal- és szélső baloldal különböző padjain.) Chorin t. képviselő ur nemes hévre gyúlt ellenem, a miért hogy én azt találtam mondani, hogy ő csak akkor szólal fel, ha exclusive zsidó kérdés vagy zsidó álláspont védelmére kell állni. Én ezzel szemben épen arra apellálok, a mire ő