Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.
Ülésnapok - 1884-91
SÍ. országos ülés márcxins 10. 1SS5. 121 szükségleteknek megfelelni, okvetetlenül szükséges, hogy a közhivatalnokoknak legalább öreg napjaikról, valamint özvegyeik és árváik ellátásáról az eddiginél jobban gondoskodjunk. A tisztviselőknek legalább azt az öntudatot és azt a biztosítást kell nyújtanunk, hogy hosszú fáradságos munkájuk legalább e tekintetben ne maradjon reménytelen és elismerés nélkül és hogy agg napjaikban, valamint haláluk után özvegyeik és árváik nélkülözhetetlennel el legyenek látva, nehogy a szükségnek és nyomornak legyenek kitéve. Azt hiszem, nem tévedek, ha állítom, hogy még a pénzügyi tekintetek is parancsolják a nyugdíjügynek rendszeres törvényhozási megoldását, mert a kegy díj aknák és ellátásnak rendszerét a lehető legszűkebb korlátok közé szorítani pézügyi tekintet. Ezekből a szempontokból kiindulva, azt hiszem, nem kell indokolnom azt, hogy helyesen járt el a képviselőház és a kormány akkor, midőn 1869-ben határozattá emelte a nyugdíjnak reformálását és hogy a kormányt megbízta azzal, valamint hogy helyesen tette a kormány, midőn e törvényjavaslatot benyújtotta. A mi a törvényjavaslatnak intézkedéseit illeti, az igen fontos és sok részletes kérdéssel összefüggő ezen tárgynak minden mozzanatát az általános vitában a t. ház előtt előadni nem vagyok képes. Sőt azt hiszem, hogy a súlypontot itt különösen a részletekre kell fektetnünk, mert a részletes dispositiók a törvényben vonatkoznak az egyes kérdések megoldására, egyes szükségeknek méltányos kielégítésére. De nem tehetem, hogy ha a részletekre is felhívom a t. ház figyelmét, hogy azoktól ez alkalommal eltekintve, legalább nagy vonásokban ne érintsem azon főpontokat, melyek folytán e törvényjavaslat a jelenlegi helyzettel szemben lényeges változtatást és bátor vagyok kimondani, lényeges javítást is tartalmaz. Magukra a tisztviselőkre különösen két szempontból történik lényeges módosítás a jelenlegi helyzeten, mely egyszersmind, azt hiszem, lényeges javítást is tartalmaz azoknak anyagi helyzetére nézve. Mint méltóztatik tudni, a nyugdíj-ügy különböző rendeleteken alapulva, eddig egyfelől a 40 évi, illetőleg tanároknál 30 évi szolgálati időt vesz fel s e tekintetben a törvényjavaslat sem változtat a helyzeten. Míg azonban eddig a nyugdíjképesség megszerzésére kikötött 10 év után a fizetésnek 337"-át szabják meg a rendeletek, addig a törvényjavaslat ezt már 40°/<>-al kezdi és igy fokozatosan emelkedvén, különösen a szolgálati idő első felében, midőn a halálozás és egyszersmind betegeskedés következtében a nyugdíjnak számosabb esete fordul elő, ezekben a szolgálatnak első felében lényeges emelése van a nyugdíjnak, ugy hogy KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. V. KÖTET.f I már 10 évi szolgálat után 6*6°/°, 15 évi szolgálat után 157',%-kal, 20 évi szolgálat után 107<>-kal emelkedik. De egy másik lényeges javítás is elvi fontosságú, hogy míg az eddigi rendszabályok értelmében a nyugdíj 5 évenként számíttatik, a quinquennalis rendszer volt alkalmazásban, addig a törvényjavaslatban javasolt rendszer értelmében minden év után megfelelő százalékkal emelkedik a nyugdíj. Már pedig méltóztatik tudni, hogy a milyen igazságtalan és helytelen a quinquennalis rendszer értelmében a nyugdíjnak kiszabása, egyszersmind épen ennek súlya alatt a legtöbbször tette szükségessé a méltányosság és nélkülözhetetlen szükség tekinteteknél fogva a kegyelem utján való eltérést a szabályoktól, a minek annyi hátránya van, alkotmányos ellenőrzés szempontjából, sőt pénzügyi tekintetekből is,- hogy azt magyaráznom sem kell. E két lényeges és elvi jelentőségű módosítás magukra a nyugdíjazottakra nézve tehát lényeges javítást tartalmaz a jelenlegi rendszerrel szemben. De ha a nyugdíjasokra ily javításokat foglal magában: azt hiszem, bátrabban állíthatni, még lényegesebb javításokat tartalmaz az özvegyekre nézve. Mert az özvegygyei szemben eddig a szabályok értelmében a legkülönbözőbb rendszer és intézkedések voltak érvényben, tudniillik a tisztviselők Özvegyeivel szemben eddig három egészen különböző rendszer követtetett. Az 5-ik rangfokozaton felül levő tisztviselőkkel szemben semmiféle normativum nem volt megszabva, hanem a legfelsőbb elhatározás alapján rendkívüli ellátásban részesültek; ennél sem a ranghoz, sem a fizetéshez, sem a szolgálati időhöz alkalmazott semmiféle mérték nem volt, hanem a legfelsőbb kegyelem ténye volt, a miben természetesen az alkotmányos ellenőrzésnek igen kevés helye van. Az úgynevezett középfizetésű állami tisztviselők özvegyeire nézve úgynevezett charaeter-nyugdíj volt alkalmazva meghatározott összegekben, jobban mondva három osztályban, 350— 450—500 forintban. Ez is a szolgálati idővel, fizetéssel kapcsolatban nincs s ennek következtében több önkény, mint igazság van benne. Végre a harmadik osztály az alsóbbrendű tisztviselők: egyszerűen a fizetéshez alkalmazott fixösszegek után, melyek oly hiányosak, hogy 150—250 frtig terjedt csak ezen osztályba tartozó özvegyek ellátása, mely azt hiszem, ép oly elégtelen, mint a milyen helytelen arányban állott a fizetésekkel. Ezzel a 3 különböző és hiányos rendszerrel szemben a törvényjavaslat most egy egyöntetű rendszert alkalmaz, alkalmazza pedig a rendszert nem a nyugdíj, hanem a tisztviselő fizetése alapján, még pedig olyképen, hogy a 600 forinttal bíró tisztviselő fizetésének felét, tehát 50 perezentet ad 16
