Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-91

91. orsszágo llés márczius 10. 188S. 119 Hoitsy Páll T. ház! Nagyon tudom méltányolni azon okokat, melyek a t. minister urat arra vezették, hogy ezen törvényjavaslatot a ház elé terjessze. Azok a viszszaélések a bányailleték fizetése körül csakugyan megvannak. Magam is ismerek néhány oly embert, kik abból élnek, hogy százés ezerszámra jelentenek be zárt kutatmányi jogokat és ez által a többi bányászatnak útját vágják. Magának a bányászatnak érdeke az, mely velem is elfogadtatja a törvényjavaslatot, nem annyira fiscalis érdek, a mire a t. előadó ur, azt hiszem nagy súlyt fektetett. Én ugyanis nem tartom jogosultnak azt, hogy csupán fiscalis és financiális szempontból változtassanak meg a bányajognak tételes szakaszai, hanem igenis szükség van ezen intézkedésekre azért, hogy a — ugy mondjam — becsületes szándékú bányász jogától el ne üttessék. Azonban vannak másnemű kutatók is, nemcsak olyanok, kik százával, ezrével veszik meg e kutatási jogokat. Vannak, kik a maguk munkájával mennek ki a hegyek közé, kalapácsosai, csákánynyal dolgoznak és néha heteken keresztül nagy munka és fáradtsággal jutnak odáig, hogy egy-egy a bányászatra alkalmas pontot feltalál nak. Már most ezeket is csak azért sújtani, mert vannak némelyek, kik az eddigi jogokkal visszaélnek, nézetem szerint igazságtalan és méltánytalan volna. Ezektől az emberektől elég az, ha a maguk munkáját riskirozzák a vállalatnál, akkor, mikor még nem is tudják, hogy mi leszen e munkának végeredménye; sokszor hiába dolgoznak heteken és hónapokon keresztül, a nélkül, hogy valamit találni képesek volnának. Ha ezekre is rárójjuk azt, hogy előre fizessék a 4 forintnyi illetéket, mikor még nem is tudják, hogy találnak-e valamit, akkor ezen ugy is szegény emberek visszariasztatnak, mert úgyszólván még betevő falatjuk sincsen. Már pedig az ily emberek munkája által — at. előadó ur igen jól tudja — igen sok szép bányászat virágzott fel; itt van például a nagyági bányászat, melyet a múlt század közepe táján egy disznópásztor fedezett fel; itt van abucsumi Concordia-bányászat, mely évenkint 250 ezer frt tiszta hasznot hoz. Ezt is szegény emberek kezdeményezték, kik 20 krajczárt tettek össze hetenkint, hogy megvehessek az eszközöket, ezekkel kezdték és folytatták a bányászatot. Azt hiszem t. ház, hogy méltányosoknak kell lennünk ezek irányában is, de olyan értelemben, hogy e mellett a nagyban való kijátszás lehetetlenné legyen téve. Én azért a minimumig menő engedélyt kérném reájuk kiterjesztetni oly értelemben, hogy azok a munkások, a kik egy bányakapitányság területén csak egyetlen egy zárt kutatmányi jogot jelentenek be, ne legyenek alávetve azon előzetes fizetésnek, mely e törvényjavaslatban contempláltatik. Ez által — azt hiszem — a visszaélésekre kaput nem nyitunk, mert oly értej lemben nem történhetik visszaélés, hogy valaki a más nevére, vagy többek nevére jelentsen be zárt kutatmányt, mert azért a 4 forintért nem érdemes arra a munkára külön-külön embert vásárolnia vagy külön-külön embei't vesztegetnie, hogy az ő nevében űzze a visszaélést, mert akkor sokkal egyszerűbb az, hogy lefizeti a 4. forintot, holott az az ember is belekerül neki annyiba. Azért kérem a t. házat, a minister urat és az előadó urat, méltóztassanak hozzájárulni a törvény e szakaszának olynemű módosításához, hogy azok, a kik csak egyetlen egy szabad kutatást jelentenek be, azok az előleges fizetéstől felmentve legyenek és ugy maradjanak a jogi állapotok, a mint eddig fennállottak. A következő módosítványt vagyok bátor erre vonatkozólag benyújtani, melynek elfogadására kérem a t. házat. (Olvassa.) A 3. §. utolsó pontja után, mint új bekezdés tétessék: „Azok, kik egy bányakapitányság területén egy zárt kutatásnál többet nem jelentenek be, a felügyeleti illetéket utólag fizetik, a nélkül, hogy ez a jogaikat egyébként érintené". Nagy István jegyző (újaiban olvassa a módosítványt). Gr. Széchényi Pál, földmívelés-, iparés kereskedelmi minister: T. ház! Az előttem szólott képviselő urnak tökéletesen igaza van abban, hogy az 1875 : XXVII. törvény-ezikknek a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban foglalt módosítása nem annyira fiscalis érdekből volt szükséges, mint leginkább azért, hogy a nagy számban és sűrűn előfordult visszaéléseknek eleje vétessék. De minthogy ezt ő maga is elismeri, csudálkozom, hogy módosítványa által a t. képviselő ur épen e visszaéléseknek akar tárt kaput nyitni. Mert épen annak, a mire ő is hivatkozott, midőn lehetőnek, de nem várhatónak monda, hogy az, ki száz meg száz ily kutatási engedélyt keres, az nem fog azzal vesződni, hogy egyeseket állítson oda, mint kutatókat, mert az is belekerül egyenként 4 forintba, hanem egyszerűen kifizeti maga. Mondom, én'épen annak, a mire ő hivatkozott, ellenkezőjétől félek; mert hiszen t. ház, épen azon egyének szokták a visszaélést elkövetni, a kik nagy tömegben keresik az ilyen kutatásokat és ezek azok, a kik eddig is elkövették a visszaélést és igy igen valószínű, hogy ugyanazon egyének fogják ezentúl is károsítani a kincstárt és hogy nagyon szívesen keresnek olyan egyéneket, kik közt a kutatásokat elosztván, ki fogják kerülni a kutatási illeték fizetését. Azt hiszem, ha ily tárt kaput nyitunk a törvényben, még inkább fognak lábra kapni a visszaélések, mint a mily mérvben már most is űzetnek. Ennélfogva kérem a t. házat, hogy amódosítI ványt ne méltóztassék elfogadni, mert az által — | a mint jeleztem — épen a visszaélések megtorlá-