Képviselőházi napló, 1884. V. kötet • 1885. február 27–április 21.

Ülésnapok - 1884-90

10. *m*£»i ilés márezia* 7. ltSi. 103 tem, hogy az első szakaszt nem fogadom el. (Helyeslés a szélső haloldalon.) B. Kemény Gábor, közmunka és közlekedési minister: T. ház! Midőn tegnap felszólaltam, azzal kezdtem beszédemet, hogy a törvényjavaslatot általánosságban egy képviselő ur sem utasította vissza. Ma már ezt nem mondhatom. A részletes vitának maradt az fenn, hogy egy képviselő ur az egész törvényjavaslatot visszautasította. Egyébiránt nem tartozik én reám a határvonal meghúzása, hogy mi tartozik az általános vitához és mi a részleteshez ; ez mindenkinek személyes apretiatiájától függ, itt a legteljesebb szólásszabadság van. Én csak ugy kívánok válaszolni a t. előttem szólott megjegyzéseire, mintha azokat az általános vita alkalmával mondotta volna el. {Halljuk!) A t. képviselő ur mindenek előtt hajózási és ármentesítési szempontból veszi vizsgálat alá a törvényjavaslatot és annak jótékony befolyását mindkettőt illetőleg kétségbe vonja. Főleg az ármentesítési kérdéssel foglalkozik a t. képviselő ur és főleg azt igyekezik-kitüntetni, hogy e tekintetben a törvényjavaslatnak becse nincs. Bocsánatot kérek, nemcsak az én nézetem és meggyőződésem szerint, hanem e tekintetben egészen elfogulatlan szakértők vélekedése szerint is a tervezett munkálatok keresztülvitelének ármentesítési szempontból is van fontossága, jelentősége. Nem ugy, mintha ez által meg volna az ármentesítés kérdése oldva, hanem azért, mert nélkülözhetlen előfeltétel egy biztos, rendes meder teremtése által lehetővé tenni későbbi ármentesítését a Dunának. Igenis, igaza van abban a t. képviselő urnak, hogy a tervezett párhuzam-müvek csak oly magasságig terjednek, a meddig egy középvizmagasság ér, azon felül kiömölhet a viz jobbra balra; de ha egyszer itt töltés közé van szorítva a folyam, akkor az maga-magának ás mélyebb medret és ez által a kotrás mesterségesen előmozdittatik. Méltóztatnak jól ismerni a Csallóköznek környékét, itt száz ága van a Dunának és egyikben sincs rendes meder; ma itt, holnap amott foly. Hol lehessen itt lerakni az állandó töltést, tán a legszélső ágazatok mellé ? Ez először roppant nagy területet venne igénybe, de másfelől ezzel sem lenne biztosítva az, hogy tovább nem megy a viz, különösen most, miután Ausztriában a szabályozás jelentékeny része már keresztülvitetett, más része pedig most vitetik keresztül. Tehát merem állítani, hogy különösen a biztos, állandó meder alkotása által meggátoltatik a későbbi jégtorlódások képzése, melyek néha 10—15, sőt 30 lábnyi magasságra is képesek a Duna vizét duzzasztani és ez által bizonytalan jövővel állanának szemben az árvíz elleni mentesítésre szolgáló gátak. Miután a rendes vízmeder előkészítése által az ily jégtori ások képződése lehetetlenné van téve, a tervezett szabályozási munkálatok által nevezetes és nélkülözhetetlen előfeltétele van letéve az ármentesítésnek. Azt mondja t. képviselőtársam, sokkal jobb lenne, ha az oly mostoha viszonyok közt élő csallóközi birtokosok érdekében nem költenénk 17 milliót, a mint itt tervezve van, mely összeg ki tudja, hányszorozódni fog, mig a munka keresztülviíetik; elég lenne azoknak 1 milliót megszavazni. Bocsánatot kérek, nem vagyok oly vérmes reményben, hogy olyan nagy ármentesítési munkálatokat, melyek a szabályozás keresztülvitelére szükségesek, egy millióval vagy csak kevés millióval is eszközölni lehetne. De másrészről azt tartom, hogy a t. képviselő ur nagyon könnyen bánik a milliókkal, mikor a 17 milliónak sokszorozását is lehetőnek tarja a tervezett munkálatoknál. Nagy összegek jönnek ki, ha sokszorozni kívánjuk a milliókat. De kérdem a t.

r képviselő urat, mire támaszkodik állításában? Én megmondom, mire támaszkodom, midőn azt állítom, hogy a munkálatok 17 milliónál többe nem kerülnek. A képviselő ur azt mondja, hogy oly munkálatokat vettünk bele, melyeknek anteeedentiájok alig van. Dehogy nincs! Saját magunk ma is folytatunk és vittünk keresztül legutóbb is ilyen munkálatokat. Itt Budapestnél közvetlenül Tétényen alól épen ily munkálatok vannak, párhuzam-müvek, a hol szükséges; átmetszések ugyan nem voltak s a Feldunán lesz egy pár, de az átmetszésekkel szintén ismerősek vagyunk. Általában ezek a munkálatok épen nem sötétben tapogatózások, mint például a tengeri kikötőknél — ott van mindjárt Fiume — hol mélyen a tenger alatt kellett nagy töltéseket készíteni, melyek fölé a viz színén koronákat kellett emelni. A tervezett munkálatok épen nem olyan bizonytalanok, mint ott, a hol 6—8 méternyi mélységben kellett keresni az alapot, melyre nehéz építmények emelendők s épen nem oly kényes munkák, a milyenek például egy nagy híd épí tésénél előfordulnak, melynek pillérei rendkívül nagy súlylyal nehezednek az alattuk levő talajra. Itt csak 2—3 méternyi magasságú kőtöltésekről van szó, milyeneket illetőleg már a felső Dunán is vannak tapasztalataink; a közel elmúlt években ilynemű párhuzamos müveket kisebb mértékben már létesítettünk. Nem forog tehát itt fenn semmi olyan sötétben való tapogatódzás, a melynek költségeit előre sokkal biztosabban meg nem lehetne állapítani, mint igen sok más, sokkal kisebbnek látszó vízművek költségeit. Felhozta a t. képviselő ur a Lydia-zátonyra fordított költségeket és a Harcsa-zátony költségeit. Sajnálom, hogy jelenleg az adatok nincsenek kezemben, hogy az eredményt megmondhatnám, de fejemben ugy van, hogy az előre kiszámított költségek ezen part-erődítéseknél és a párhuza-