Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-69

82 69 országos ülés február 11. 1885. eddig közjogunkban ismeretlen elvet, a főrendi- | háznak kezdeményezési jogát is be akarja iktatni alkotmányunkba. (Igaz! szélső halfelöl.) T. ház! Azt mondám, hogy nem fogadjuk el a törvényjavaslatot azért, mert az bár census mellett a születést egymagát elegendő jogczímnek tartja arra, hogy valaki törvényhozási jogokat gyakoroljon. Hallgatva arról t. ház, hogy szabad embereknek törvényt alkotni annak, a kit azon szabad emberek közönsége nem bizott meg, az, ha nem ellenkezik is a mi közjogunkkal, de bizonyosan ellenkezik az észjoggal. Szabad embereknek törvényt csak az alkothat, a kit azon szabad emberek e joggal felruháznak. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) A törvényhozói jog gyakorlatára nem elég ám a puszta czím. egy akár 7, akár 9, akár mondjuk 11 ágú korona, (Élénk helyeslés szélső halfelöl) a törvényhozói jog gyakorlására általános míveltségen kivül a hazai törvények, a hazai szokások, a nép szükségeinek ismerete és józan ítélő tehetség szükséges mindannak megbirálására, a mi a törvényhozás elé terjesztetik. És e tulajdonokat nem talárja meg a gróf vagy báró ur sem bölcsőjében, sem pedig a szent lélek nem áldja meg mindezekkel, midőn teljes korát eléri. [Helyeslés a szélső balon.) De a vagyoni census, mondják, legalább függetlenséget biztosít a főrendi tagnak. A törvényjavaslat szerint ugyanis a ki főrendi jogot gyakorolni kivan, 3,000 frt egyenes állami adót kell hogy fizessen földbirtoka után. A vagyon, elismerem, különösen jellemmel párosítva, biztosítéka a függetlenségnek, de vájjon az, a kinek akkora vagyona van, hogy attól 3,000 frt adóval megrovatik, vájjon az azon vagyonnak a törvényjavaslat értelmében mindig valódi tulajdonosa egyszersmind? Nem lehet-e azon jószág annyira megterhelve adóssággal, hogy ő nem egyéb többé, mint haszonbérlője, jogéivezője ideig! en a jószágnak, a tulaj donképi tulajdonos pedig azon hitelezők, a kiknek adósa? Más országok, melyek szintén vagyoni censust állapítottak meg a főrendiházi tagságra, azt követelik, hogy azon birtok, mely a census alapjául szolgál, tehermentes legyen. De továbbá a 3,000 frtnyi adó ki lehet vetve, de vájjon meg lesz-e fizetve, az más kérdés, a törvényjavaslat azt nem kívánja. Az egyszerű választótól, az országgyűlési képviselőtől az kívántatik, hogy a reá kivetett adót mégis fizette legyen, különben nem vétetik fel a választók névjegyzékébe ; a főrendi tagra ki lehet vetve a 3,000 frt, de nem szükséges, hogy azt le is rója. (Igaz! Vgy van! a szélső baloldalon.) Tehát önök nem kívánnak sem értelmi qualificatiót, sem vagyoni biztosítékot, hanem azért azt mondják, hogy az így alakított, az ilyen főrendekből alakított felsőház képviselni fogja a régi fényt és független lesz minden tekintetben, (ügy van! a szélső balon.) A mi az indigenákat illeti, a törvényjavaslat szerint azok, a kik más országnak is polgárai, tartoznak kijelenteni, hogy a felsőházi jogot csakis Magyarországon fogják gyakorolni. Én, uraim, sohasem foghattam meg, miként lehet valaki, miként lehet különösen hazafi két országnak polgára. (Igaz! ügy van! a szélső balon.) A száműzetésben voltam, (Halljuk!) hazátlanul bolyongtam, de sohasem jutott eszembe, hogy azon országnak polgárjogát megszerezzem, a melynek területén laktam. Mert hiszen valamint vallása és meggyőződése, ugy hazája is csak egy lehet az embernek. (Elénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) A hazafinak csak egy hazája lehet, a polgárnak csak egy országa, a melyhez tartozik; mert mindenik egész odaadást kivan, egész szivet, a melyet két haza közt megosztani nem lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Meggondolták-e uraim, hogy ily esetekben a kötelességek és pedig a legszorosabb, legfontosabb, a haza iránti kötelességek összeütközésbejöhetnek egymással és különösen, ha azon szomszéd államra vetjük szemünket, melynek területén a legtöbb indigena lakik, vájjon a mi érdekeink mindenben azonosak-e, főleg pedig a gazdaságiak? (Ugy van! a szélső baloldalon.) Miként fog m<jd az az indigena, ki nem e hazában született, nem itt növekedett, ki a külföldön lakik, ki a magyarnyelvet, az állam nyelvét nem ismeri és nem ismeri az ország szükségeit, nem ennek a nemzetnek óhajtásait, vágyait, miként fog az ilyen indigena a felsőházban jó lelkiismerettel megjelenni és szavazni? (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És ha, a mi a múltban nem egyszer megtörtént, nem kívánom, hogy ismét előállhasson azon eset, de ha mégis így hozná magával a sors, hogy összeütközés támadna a mi hazánk és azon ország között, a melynek ezen indigenák fiai, született gyermekei, (Halljuk!) miként fognak ők itt Magyarországon a felsőházban szavazni azon ország ellen, a melyben ők napvilágot láttak, a melyben bölcsőjük ringott, a melyben őseik hamvai nyugosznak? (Elénk tetszés a szélső baloldalon.) Vagy ama hazájuk ellen fognak szavazni és dönteni, vagy azon haza ellen, mely nekik a felsőházban jogot adott; vagy — és ez a lehető legjobb eset — egyik iránt sem fogják teljesíteni kötelességüket, a mi pedig a hazafinak elengedhetetlen kötelessége. De meglehet, még a teljes visszavonulásra sem lesz alkalmuk, nem különösen azoknak, a kik katonai kötelességüket le nem rótták, mert ilyen esetben az egyik haza mellett és a másik ellen harczolniok is kellene. (Igaz! ügy van! a szélső' baloldalon^) A javaslat továbbá a felsőháznak egy tetemes részét a kormány és illetőleg a fejedelem kinevezésére bizza. Ennek védelmére azt hozták fel, hogy akinevezés egyáltalában nem rontja meg az illető tagok függetlenségét, sőt Beksics Gusztáv j t. képviselő ur egészen annyira ment, hogy a ki-