Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-68

62 68. országos ülés február 10. 1885. gyűlés másik háza tagjainak számával. A felsőházi tagok száma ugyanis mindenütt kevesebb a képviselőház tagjai számánál, ma a magyar főrendiházban szinte kétannyi; ezeknek egy nagy hányada olyan, kiknek jogosultságát sem kiváló társadalmi állás, sem politikai befolyás, sem kitérjedetí hivatalos hatáskör nem támogatja. Ebben található fel egyik oka annak, hogy a főrendiház tárgyalásaiban a születésadta jog tulajdonosai közül épen a legtekintélyesebbek oly ritkán vesznek részt. Hogy ezen anomáliát mindkét irányban meg kell szüntetni, e felett ismét nincs — tudtomra — nézeteltérés. (Bálijuk!)) A kérdés csak az: hogy lehet ezt a jogosult érdekek legkevesebb megszorításával érni el. Mindazon módozatok közt, melyek — gondolkozva a tárgy felől — előttem feltűntek, vagy a melyeket hallottam vagy olvastam, legszerencsésebb megoldásnak tartom azt, mely a törvényjavaslatban foglaltatik, talán azért is, mivel magam is arra jutottam, még mielőtt a javaslat intentióit ismertem volna. Mert ez által, a nélkül, hogy bárki is, akár személyére, akár családjára, szerzett jogaitól végkép megfosztatnék, a czél teljesen elérhető lesz. Általában minden politikai jognak gyakorlata több-kevesebb feltételhez van kötve. A törvényhozásnak teljes joga van megszabni a feltételek azon minimumát, melyet a közhasznosság szempontjából valamely politikai jog gyakorlására, e szerint tehát arra nézve is, hogy valaki öröklött jogait a felsőházban sikeresen gyakorolhassa, múlhatatlannak tart. Az út és lehetőség nincs senki előtt elzárva, hogy ha az ezen feltételeknek megfelelő képesítést eléri: jogát gyakorolhassa: A jog tehát csak szünetel, épen ugy, mintha az illető jogosult kiskorú volna, de feleled, a mint reá nézve a törvény szabta helyzet beáll. És ha helyesen állapittatik meg a földbirtokban fekvő érték-minimum, mely a képesítést megadja, a túlságos szám leszállításának kérdése is önként megoldatik. Minden más módozat, mely alkalmazható volna, erősebben korlátozná a szerzett jogokat. így például, ha — mint ez szintén többek által íelvettetett — azon főrendiházi jogosultakból, kik a megállapítandó eensus alá nem esvén, jogukat a reformált felsőház alakulásakor nem gyakorolhatnák, választó testülelek alakíttatnának, melyek maguk közül küldenének néhány tagot mint képviselőjüket a felsőházba, akkor, igaz, hogy ők közvetett joggyakorlatot azonnal nyernének, de arról a chaneeról, hogy kedvezőbb anyagi viszonyok beálltával személyesen gyakorolhassák jogukat, végkép le kellene mondaniok; tehát a születés-adta közvetlen személyes joguk ugy magukra, mint utódaikra örökre megszűnnék : [ mert hiszen az csak nem képzelhető, hogy valaki, míg egyfelől az általa választott képviselő által gyakorolja jogait a felsőházban, esetleg még külön, saját személyében is ülést és szavazatot nyerhessen ott. Ez által nagyobb befolyás adatnék neki a törvényhozásra, mint azon örökös jogú tagoknak, kik már a ház alakulásakor bírván a kellő qualificatióval, annak elejétől fogva tagjai. Ezekben igyekeztem t. ház, (Halljuk!) nagy körvonalakban gyakorlati képét nyújtani annak, mint a kérdés legfontosabb részének, hogy mi módon vélem én a főrendiházat alkotó elemeiben reformálandónak és igyekeztem eloszlatni a leggyakrabban nyilvánult aggályokat. Meglehet: tévedek; igyekezetem, lehet nem vezetett sikerre, de reménylem, a szigorú tárgyilagosságot minden irányban sikerült megőriznem. (Helyeslés jobbfelöl.) Fentartván magamnak a törvényjavaslatnak ug}

r két utolsó fejezetéhez, mint általában egyes részleteihez a szakaszonkénti tárgyalás alkalmával esetleg hozzá szólhatni, (Halljuk!) most még csak annyit kívánok megjegyezni, hogy szántszándékka] nem terjeszkedtem ki arra, hogy elvontan mi lehetne egy szabad monarchiában felállítandó felsőház ideális szervezete? micsoda elemekből kellene annak akkor állani? valamint arra sem, — habár foglalkoztam is vele — hogy a többi európai államok törvényhozó testületeinek szervezetét felsorolva, fejtegessem, vájjon mennyire illenének vagy nem illenének azok esetleg bele a mi viszonyainkba. Mert mi itt nem állunk tabula rasaval szemben, melyen kényünkkedvünk szerint építhetnénk. Hogy ezt tehessük : számtalan érdek lábbal tiprásával egy századok viharát kiállott ősi intézményt — melyhez pedig a nemzetnek sok kegyeletes emléke fűződik — kellene alapjából lerombolni. Én nem vagyok a rombolás barátja. Én azt tartom, hogy a legczifrább új kastély sem oly lakályos és nem ér fel azzal az ősi házzal, mely az újabb kor igényeinek megfelelőleg átalakíttatott és berendeztetett. Ezen átalakítás, ezen berendezés a mi feladatunk szemben a főrendiházzal. Es mert ugy vagyok meggyőződve, hogy e feladatot sikeresen fogtuk megoldani ha a jelen törvényjavaslatot alaptételeiben törvényerőre emeljük: én a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés jőbbfélől.) Szilágyi Dezső: T. ház! Alkotmányunk azon egyetlen intézményéről van szó, mely 1608 óta külsőleg majdnem változatlan maradt, daczára annak, hogy azok a hatalmi viszonyok és a társadalom rendi szerkezete, mely megteremtette, elenyészett és azon rendi elemek, melyekből az ma kizárólag alkotva van,hatalmi elemeikbenmeggyengültek. Azt hiszem, az előttem szólott t. felszólalókat legjobban méltatom akkor, ha röviden megmondom, hogy miben értünk egyet, a miben ugy Iá-