Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-82
82. országos filís ffifertisíT 28. JSS5 401 törvényt nem hajtják végre, részrehajlatlanul, kérdezem, mi vagyunk-e abban hibásak, vagy a t. kormány, melynek feladata a törvényt szigorúan végrehajtani ? Biztosítom magam és elvtársaim nevében, hogy | mint látni fogjuk azt, hogy például azt a büntető törvénykönyvet, akármily gyarlónak tartom is. épen a speciális zsidóvétkekre nézve, részrehí.jlatlanul, lelki ismeretességgel és szigorral hajtják végre; ha látjuk azt, hogy egy-egy bukott zsidó nem mehet végig az a—b—c minden betűjén, hogy sorba csalja minden név alatt a közönséget; amely perczben látjuk, hogy nekik nem lesz privilégiumok a gyakorlat, nem a jog szerint a csalásra, uzsorára, hamisításra és mind e félére : abban a perczben a mi létjogunk megszűnik, ha egyenlő lesz zsidó és keresztény, nemcsak a törvényben, hanem az életben a terhek és kötelességek viselésében, mi azonnal s: étnsálunk, egyik megy arra, másik jő erre és az antisemitismus lobogóját leteszszük a múzeumba. (Elénk derültség.) Midőn tehát a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat a zsidó felekezet részére még egy képviselőt akar kinevezni, ez által a fönnálló törvényt nemcsak mellőzi, hanem valósággal meg is sérti. Ha eltekintenék is attól a non senstől, attól az abszurdumtól, hogy valakinek a számára hivatalból neveznek ki képviselőt és az az egyház köteles azt hivatalból elfogadni. Hát ha nem fogadja el, a mint a zsidók tiltakoznak is ellene, mert őket egyik i?em képviselheti, mert nincs meg köztük az összefüggés, az egység. Előbb tehát adja be a zsidó felekezet a maga hitvallását, annak alapján szervezkedjék, akkor mi fogjuk üdvözölni őket a felsőházban. Addig azonban, mig azt látjuk, hogy csak követelésekkel és nem egyszersmind áldozatokkal tudnak megjelenni a törvényhozás előtt, addig engedjék raeg nekem, hogy figyelmeztessem, emlékeztessem őket egy olyan saját mondásukra, a melyet egy oly nevezetes okiratból vettem ki, mint ez itt a kezemben. 1848-ban az egyenlőség, szabadság, testvériség mámoros napjaiban köröztek maguk közt egy kérvényt, melyben 400,000 benszülött zsidó nevében kérnek egyenjogúságot. Mellékesen megjegyezve itt is hiba van a kréta körül, mert II. József császár népszámlálása még csak 50,000-et ismert Magyarországon és nem tudom, hogy physicai törvények szerint 60 év alatt 50,000 zsidóból, bármily szapora faj, lehet-e 400,000. Ha pedig nem lehet a benszülöttek szaporodásából, akkor ez bevándorlás volt és akkor hazugság van a dologban. Abban a kérvényben a többi emphaticus, nagyhangú beszéd közt ez mondutik: „Mi lehet igazságtalanad;b, mint a hon lakosainak egy részére csak terheket róni, az állam jótéteményei- j bői pedig őket kizárni." j KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. IV. KÖTET. Egy lehet igazságtalanabb : sz állam jótéteménveiből mindig csak részt követelni és a többi lakósokra rótt terhekből magukat mindig kizárni. Es ezért mondom, a törvényjavaslat azon szándékát, hogy a hitfelekezet képviseletére akár egyházi, akár világi elöljárót kinevezzen, nem fogadhatom el, nem azért, mert az zsidó, hanem azért, mert nem alapul a törvényen. (Élénk helyeslés és taps a hal- és szélső baloldal különböző padjain.) Elnök: A főrendiháztól üzenet érkezvén, méltóztassék azt meghallgatni. B. Rudnyánszky József, a főrendiház jegyzője : Nagyméltóságú elnök ur! T. képviselőház ! A főrendiház a képviselőháznak folyó évi február 20-án tartott ülésében hozott azon határozatához, miszerint Kónyi Manó gyorsirodai főnök nyugdíjaztassék, hozzájárulván, azt országos határozattá emelte. Úgyszintén elfogadta a főrendiház az 1885-ben Budapesten tartandó országos kiállítás részére adandó előlegről, továbbá a földmívelés-, ipar-és kereskedelemügyi ministerium részére Budapesten emelendő állami épületről szóló törvényjavaslatokat. Az illető jegyzőkönyvi kivonatokat van szerencsém tiszteletteljesen átnyújtani. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a főrendiház jegyzőkönyvi kivonatait). Elnök: A felolvasott jegyzőkönyvi kivonatok szerint a méltóságos főrendek hozzájárulván a képviselőháznak Kónyi Manó gyorsirodai főnök nyugdíjazása tárgyában hozott határozatához, az országos határozattá emelkedett. Hasonlag a főrendiház elfogadván az 1885-ben Budapesten tartandó országos kiállítás részére adandó állami előlegről, továbbá a földmívelés-, ipar- és kereskedej lemügyi ministerium részére Budapesten emelendő j állami épületről szóló törvényjavaslatokat, ezen törvényjavaslatokra nézve a két ház közt az egyetértés létrejött s ezek szokott módon ő Felségéhez fognak szentesítés végett felterjesztetni. Most pedig folytatjuk a félbeszakított tárgyalást. Ivánka Imre: T. ház! (Halljuk!) A t. kép| viselő ur azon példáját, hogy a részletes tárgyalás j alkalmával másfél órai beszédet tart de omnibus í aliquid, et quibusdam aliis, nem akarom követni, j mert ha ezen utat követjük: akkor meggyőződésem szerint a parlamentarismust egyáltalában lehetet| lenné teszszük. Mert ha azok, kiknek a hetekig tar| tott általános vitában bő alkalmuk volt nyilatkozni 1 egy kérdésben, ezen nyilatkozataikat minden egyes ,' pontnál napokig tartó vitában ismétlik, ez által I lehetetlenné teszik a parlamenti kormányzást. (Helyeslés a jobboldalon.) Á mi már mórt állításait illeti, azokra csakis azért reflectálok, mert a véletlen ugy akarta, hogy mindk tten ugyanazon egyháznak tagjai vagyunk. 0 hivatkozott itt oly egyházi férfiakra, kik — mondhatom — az ő nézeteit bizo51
