Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-82

82. országos ülés február 26. 1885. 393 közül 300 a zsidó és 20 a keresztényeké. Már j most t. ház, hogy ha mi azt veszsziik, hogy itt s Budapesten 300*000 keresztény és 60,000 zsidó I lakos van és a keresztények közül csak 20 van j vádolva, ellenben a zsidók közül 300: akkor, hogy hámi a zsidók számát szintén 300,000-ra veszszük, a vádlottak száma, a kik csalásért, fosztogatásért, hamis esküért, lopásért, uzsoráskodásért stb. vádoltatnak, lesz a zsidók részéről 1,500 midőn a keresztények részéről ugyanazon lakosság mellett csak 20 van. Ez tehát annyit tesz, hogy egy keresztényre jönne 75 zsidó, (ügy van! balfelől.) Éz az első ok. A másik a következő. Nekem a napokban egy magas állású tisztviselő azt beszélte, hogy egy másik törvényszéki elnök azt mondotta, hogy azon bűntettek közül, melyek az ő senatusában fordulnak elő, 99%-a zsidó és csak 1 % keresztény. Már most, ha ezek igy vannak, kérdem a t. ministerelnök úrtól, hogy középkori sötétség és obscurantismns-e az, ha mi a zsidók ellen fordulunk, kik nemcsak, hogy maguk folyton temérdek nagy mértékben követnek el minden gondolható bűnt, hanem magát a népet is folyvást mételyezik, tönkreteszik, kifosztják és földönfutóvá teszik. Hogy mily véleményben volt Mária Terézia dicső magyar királyné a zsidókról, lesz szerencsém pár szóban felolvasni. (Halljuk!) Ieh kenne keine ärgere Pest vom Staat, als diese Kation, wegen Beírug, Wucher und G-eldverträge, Lent ín Bettelstand zu bringen, all üble Handlungen ausüben die cin anderer ehrliche Maim verabscheut; mithin, so viel sein kaim, von hier abzuhalten und zu vermeiden. Handbucb der (Jeschichte Oesterreiehs von derältesten bis zur neuesten Zeit von dr.Franz Krones IV. Bánd, Seite 501—502. Ezt irta Mária Terézia két évvel halála előtt a főkancelláriához. De tovább megyek t. ház. Hogy miért vagyok én antisemítu, annak második oka Rothschildnak 1804-ben kelt levele közölve a Pester Lloyd 1880. január 6-iki számában, mely igy hangzik. (Felkiáltások: Felesleges!) Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat arra, hogy a részletes tárgyaláshoz az, hogy a képviselő ur miért antisemita, nem tartozik. Nendtvich Károly: Én nem akarom meg- | •szavazni a tárgyalás alatt levő szakaszt és épen I itóért indokolni akarom, hogy miért nem szava- [ zoin meg. Elnök: A t. képviselő ur ne méltóztassék j velem feleselni. A házszabályok és a törvény által ! reám ruházott jognál fogva figyelmeztetem a i t. képviselő urat, hogy szorosan a tárgyhoz szóíjon. Még egyszer fogom figyelmeztetni és harmadszor kénytelen lennék a t. képviselő úrtól elvonni ÍI szót. (Elénk helyeslés.) Nendtvich Károly: Én arra felelek, sx mivel a t. ministerelnök ur engem vádolt, hogy j KKPVII. NAPLÓ. 1884 —87. IV. KÖTET. obseurantismus és középkori sötétségből származnak elveim, kötelességemnek tartom az ellenkezőt bizonyítani és azt hiszem, hogy a szót e tekintetben tőlem elvonni senkinek e házban joga nem lehet. (Zaj. Felkiáltások jobbfelöl: Rendre !) Elnök: Kérem a t. képviselő urat, ne méltóztassék velem feleselni. A házszabályok világosan mondják, hogy a mit e tekintetben, mint a ház elnöke mondok, az ellen nem lehet szólni, azt vita tárgyává tenni nem szabad. (Élénk helyeslés és felkiáltások jobbfelöl: JJgy van!) hegjen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy én senkivel sem szoktam méltatlanul bánni, (Általános élénk helyeslés: Igás! ügy van!) de viszont méltóztassék a t. képviselő ur is figyelemmel lenni az iránt, hogy ily általános phrasisokkal és discursusokkal félóra hosszat az időt ne töltse el. (Élénk helyeslés ) Jíendtvieh Károly (olvassa): „Seien Sie gesichert (Zajos derültség.) mein G-eld haltét mir meine,Éhre, und meine Éhre ist mein Lében, wer mein Geld nieht zahlt, der nehmet mir meine Éhre." Ez a Pester Lioydb;?n volt 1880. január 6-án a reggeli lapban. Éber Nándor: Hát ebből mit akar kimagyarázni a t. képviselő ur? (Zajos derültség és mozgás.) Jendtvich Károly: Engem a t. képviselő urnak nincs joga félbeszakítani. (Zajos derültség és hosszas mozgás.) így hozhatnék fel számtalan nyilatkozatot, még pedig igen kitűnő íróktól, mint pédául Ottó Henne am Rhyn. Kulturgeschichte der neueren Zeit. Hogy h;» tetszik, felolvasom. (Zaj. Felkiáltások: Eláll! Nem kell!) Nem állok el. Én, t. ház, mindazokra a vádakra, melyeket ellenünk a jobboldalról felhoztak, egy egyszerű dilemmával felelek és ez az, hogy vagy átlátja valaki azt, hogy mily fosztogatásokat és mily károkat tesz e népfaj az egész országban a nép közt, ha pedig azokat nem látja, akkor azt kell mondani, hogy az isten vaksággal verte meg, mert nem látja azt, a mit minden gyermek, minden ember lát, a kinek nyilt szeme és ép esze van. Aki pedig átlátja és daczára annak mégis hízeleg és dédelgeti ezen népfajt: az nemcsak a keresztény társadalomnak és keresztény erkölcsnek, hanem magának ennek az országnak, a hazának ellensége, (ügy van! a bal- és a szélső baloldal némely padjain.) Vannak sokan, a kik azt mondják, hogy a zsidókat be kell olvasztani a népbe. Már t. ház, valóban igen sok együgyűség kellene ahhoz, hogy elhigyjük, hogy az lehetséges. Felkérem a t. ház minden egyes tagját, méltóztassék nekem egyetlen egy esetet mutatni az egész történelemből és pedig az egyptomi kortói a. mai napig, hogy a zsidók bármi népfajjal összevegyültek volna. Mert ezt már vallása tiltja a zsidónak és erre szintén felolvashatnék a „Sok-'rból" egy igen jellemző mondatot és törvényi, a mely kötelezi, de vegyük