Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-82

390 82. országos ülés február 26. 1885. Önody Géza: Az elnöknek van joga ily figyelmeztetést tenni! Chorin Ferencz: Mondottam t. ház, 17 év óta oly bámulatos gyorsasággal történt a beolvadás, hogy igazán csuk a rossz akarat vagy elfogultság vonhatja kétségbe azt, hogy az izraelita vallást követő polgárok tényekkel bizonyították be, hogy érettek voltak azon, különben minden embert megillető jogra, hogy tekintet nélkül az általa követett vallásra, egyenlő jogokban része süljenek. Állításom beig.'.zolásära csak egyet fogok idézni. Hogy az ipar és kereskedelem terén a zsidók érdemeket szereztek, azt senki sem fogja tagadni, ki az ország iparának és kereskedelmének fejlődését figyelemmel kiséri. De ott van az irodalom tere, méltóztassanak megnézni az akadémiai pályamunkákat, a tudományos folyóiratokat, szaklapokat és a ki elfogulatlanul itél az irodalom, a tudomány körében észlelhető haladásról, be fogja ismerni, hogy abban része van a magyar zsidóságnak. Egyébiránt t. ház, azt hiszem, hogy a ház többségét e kérdésben capacitálni teljesen fölösleges, (Ugy van! a jobboldalon) a kisebbséget pedig capacitálni lehetetlen. Én meg vagyok győződve, hogy a magyar törvényhozás, legalább e házról meg vagyok győződve, óriási többséggel fogadja el ezen szakaszt, mely megfelel a méltányosságnak, a jogegyenlőség és igazság elvének, midőn 600,000 egyén képviselőjének helyet ad ott, hol az országban létező minden felekezet képviselve lesz. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Gull József: T. ház! Legyen nekem is, mint az országgyűlés egyik tagjának szabad, szerény nézetemet röviden kifejezni a szőnyegen levő szakasz azon intézkedésére nézve, mely hivatva van a különböző egyházak képviseletét az újonnan szervezendő főrendiházban szabályozni. (Halljuk!) Az igen t. ministerelnök ur tegnapi egyik beszédében esakugyan — és ha nem csalódom ismételve — arra utalt, hogy nem arról van szó, hogy az egyházak legyenek képviselve a felsőházban. Ez annyiban igaz, hogy nem az terveztetik, hogy az egyházak küldjenek képviselőket a felsőházba, de azt sem lehet tagadni, hogy az egyházi tisztviselők nem egyéniségüknél fogva, mert hiszen őket nem is lehet előre ismerni, de nem is annyira hivataluknál fogva, mint inkább tekintettel azon egyházra, melynek tisztviselői, lesznek tagjai a felsőháznak; másfelől az egyházaknak tisztviselői, ha felsőházi tagok, részt fognak venni minden esetre a törvényhozásban, tehát működhetnek és működni fognak azon irányban is, hogy a maguk egyházamul érdekei ne csak meg ne csonkittassanak, hanem még inkább előmozdittassanak. Lehet tehát joggal arról is beszélni, hogy nz egyházak mint olyanok bár közvetve is képviselve lesznek a felsőházban. Ha arról volna szó, hogy ezentúl egyetlen egy egyházi tisztviselő se legyen tagja a felsőháznak, ezen eszmével talán meg tudnék barátkozni. De minthogy ez el nem érhető s ha törvény által kimondatnék is, ki nem vihető: épen a protestáns egyházak érdekében áll gondoskodni arról, hogy valamennyi hitvallású egyházak legyenek képviselve a felsőházban, mi által nézetem szerint függetlenségük és önkormányzatuk semmi irányban sem lesz veszélyeztetve. A kérdéses intézkedésnek tehát az én szerény nézetem, szerint csakis az lehet feladata a római katholikus egyházzal szemben, annak eddigi képviseltetésének új szabályozása mellett, valamennyi többi bevett vagy elismert hitvallású egyházak képviseltetéséf is jövőre lehetővé tenni és biztosítani, vagy ha ugy inkább tetszik lehetővé tenni és biztosítani azt, hogy valamennyi hitvallású egyház tisztviselői közül bárcsak egy-kettő is tagja legyen a felsőháznak. Ezen feladatnak meg is felel a kérdéses intézkedés, nemcsak a római és görög szertartású katholikus egyházzal, hanem a görög-keleti és unitárius egyházakkal szemben is és még pedig az egész országra nézve. De nem felel meg a kérdéses intézkedés nézetem szerint egészen az evangélikus-református és az ágostai hitvallásxi egyházakkai szemben és különösen Erdélyre nézve; mert a két nevezett egyházból csak 3 püspököt, illetőleg superintendenst és csak 3—3 világi főtisztviselőt akar felruházni felsőházi tagsággal, holott mind a két egyháznak a 3-nál több püspöke, illetőleg superintendense és 3-nál több világi főtisztviselője van. Ezen megszorítása a evangélikus-református és az ágostai hitvallású egyházak képviseltetésének nézetem szerint két irányban nem helyes, annyiban tudniillik, hogy a magam nézete szerint is ezen két egyház képviseltetését általában igen szűkre méri és másodszor annyiban, a mennyiben az erdélyi ugy evangelika-reformatus mint ágostai hitvallású egyházat azon eshetőségnek teszi ki, hogy évtizedekig semmi tisztviselőjük által, tehát egyetlen tagja által sem lesznek képviselve. Ez az erdélyi ágostai hitvallású egyházra nézve annyival bizonyosabban történhetik meg, mivel ezen egyház századok óta önálló, tehát a többi hason vallású egyházkerületek tisztviselői által nem képviseltethető, a mi hasonlag történelmi fejlődésen alapul, a melyet, ha a történelmi fejlődésre egy

ráltalán tekintettel akarunk lenni, ignorálni és a melyen igy mellékesen változást tenni nem lehet. Az első irányban arra nézve, tudniillik hogy az evangelika-reformatus és az ágostai hitvallású