Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-82

384 82. országos ülés febrnAr 26 1885. gélyt, de hagyd meg az autonómiát, erre azt felelik: szívesen, de mi fogjuk kinevezni a tanárokat. Hát engedje meg t. képviselőtársam, a ki szemünk! e vetette itt néhányunknak, hogy mogorva arezezal nézzük mindig fiz állam eljárását, hogy én e dolgokhoz nyájas képet csinálni nem tudok. Szemben az előttünk fekvő törvényjavaslattal, kijelentem, hogy én ahhoz, hogy a protestáns felekezetek, mint olyanok külön képviseletet nyerjenek a felsőházba, püspökeik, főgondnokaik helyt foglaljanak a felsőházban, semmi szin alatt nem járulok. (Helyeslés a szeíső haloldalon.) Kovács Albert: Félreértett szavaim helyreigazítására kérek szót. Mocsáry t. képviselő nr azt állítja, hogy én tegniip a protestáns autonómiáról gúnyosan szóltam. Én a protestáns autonómiáról sem azt nem mondtam, a mit a t. képviselő ur czáfolt, sem más valami egyel; et nem; mert erről a tárgyról sem direete, sem indirecte a legtávolabbról sem szóltam egy szót sem és igy gúnyosan sem mondhattam, hogy a protestánsok oly mereven ragaszkodnak autononxiájtikhoz. A csigaház kifejezés ugy fordult elő beszédemben, hogy a protestánsok félnek püspökeiket beereszteni a felsőházba. Itt használtam a csigaház kifejezést, ez nem tudom gúny-e, én nem vettem annak, tehát az autonómiáról egy szót sem szóltam gúnyosan és igy a t. képviselő ur czáfolata beszédemben alapot nem talál. Kiss Albert: Én a jelen alkalommal főleg két okból kívánok szólani. Az első indok az, mert a törvényjavaslat tárgyalás alatt levő szakaszának B) fejezet alatti d) pontjára Andreánszky t. képviselő ur határozati javaslatot, illetőleg indítványt nyújtott be, mely röviden akként hangzik, hogy a képviselőház e d) pontot ne fogadja el. Abban a helyzetben vagyok t. ház, hogy ezen pontot elfogadni hajlandó én sem vagyok; de az indok, melyért el nem fogadhatom egészen más, mint a melyet Andreánszky t. képviselő ur mondott, mint más azon álláspont, melyet én e téren is elfoglalok. Andreánszky t. képviselő ur elmondta érveit, de ezek az érvek nem az én érveim. Én a d) pontot nem fogadhatom el azért, mert zsidó főrabbi, vagy egyházi főnök, vagy bármi néven nevezzük, jelenleg és tényleg nincs; ilyet creálni pedig sem a törvényhozásnak, sem a végrehajtó hatalomnak szerintem nem feladata. Ez az indok az, miért én a d) pontot el nem fogadom és el nem fogadhatom. (Helyeslések balfelöl.) Ugy vagyok értesülve, hogy a t. képviselőtársam és elvtársai ezen kérdésben névszerinti szavazást fognak kérni. Azért említem fel ezt, hogy constatáljam a helyzetet, hogy én és azok, kik velem megegyezőleg gondolkoznak, kik a d) pontot el nem fogadják, ez által azon helyzetbe jutottunk, hogy elvi álláspontunkat megtartani akarva, sem a kormány javaslatához nem járulunk, sem a báró Andreánszky képviselő ur által benyújtott módosítvány indokolásában nem osztozunk s igy nem tehetünk mást, minthogy azon kérdésnél szavazni nem fogunk. Ezt szükségesnek tartottam kijelenteni magam és azon társaim nevében, kik e nyilatkozat tételével megbíztak. Másik ok t. ház, a usiért felszólaltam, az, mert a tegnapi napon, daczára jelenleg tett kijelentésének, Kovács Albert képviselőtársam e házban oly elvet hirdetett, melyet én válasz nélkül elhangozni nem engedhetek. Érzem, a mit a t. ministerelnök ur tegnap jelzett, hogy e kérdésben milyen nehéz megtalálni az utat, hogy az ember az állami térről a felekezeti térre vitatkozás közben át ne lépjen. De igyekezni fogok megtalálni és megtartani a középutat. Ha felekezeti térre találnék átmenni, ezt csak azért teszem, mert máskép nem felelhetek. Kovács Albert t. képviselő ur vagy megfeledkezett, vagy inkább azt hiszem, ignorálta azon helyzetet, hogy a mi egyházi kormányzatunk nem püspöki, hanem zsinat-presbyteri alapon áll. Ezt neki, különösen neki feledni, annyival kevésbbé ignorálni nem volt lehető és nem volt szabad. Mi okért és miként fejlett ki e zsinat-presbyteri kormányzat minálunk, hosszasabban fejtegetni e házban, nem tartom szükségesnek, csak azt említem, hogy kifejtésére nem kis hatással volt azon viszony, mely három századon át az államhatalom és a református egyház közt tényleg fennállott. Nem fejtegetem e viszonyt sem, mert nem akarom, nem akarhatom a hegedő sebeket érinteni. (Helyeslés a szélső balon.) Kovács Albert képviselő ur igen jól tudja ezt és mégis ezzel ellenkezőleg oly axiómát állított fel beszédének kezdetén, mely axiómát én minden tekintetben tarthatatlannak állítok. Hogy velem szemközt is azt ne mondhassa, a mit Mocsáry Lajos t. képviselőtársamnak mondott, legyen szabad a naplóból felolvasnom beszédének ide vonatkozó részét szóró szóra, betűről betűre. (Halljuk!) A képviselő ur ezt mondotta: „A magyar politika tendentiája mindig az volt, hogy az egyházakat az állammal mennél szorosabb kapcsolatban kell tartani." Ezen axiómát állította fel a képviselő ur. Én nem czáfolom oly módon, mint azt Mocsáry Lajos képviselő ur tévé, feleslegessé tette nekem a czáfolatot Kovács Albert ur önmaga, mert azon axiómát, melyet felállított, ugyancsak ő maga szerencsésen főbe is ütötte, (Derültség) mikor ugyanazon beszédében, tiz sorral alább, már következőleg szól: (Halljuk!) „Mindazáltal a Királyhágón inneni országrész törvényhozása azt a hibát követte el a magyar faj ellen, hogy ezt a kapcsolatot a protestáns egyházzal nem létesítette." Én, t. ház, azon axiómának czáfolatára elegendőnek tartom az ő saját ezen nyilatkozatát, I mert, hogy meg volt azon kapocs a reformatióig