Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-82
82 országos ülés február 25. 1SS5. B8Í 82. ORSZÁGOS ÜLÉS. 1885. évi február hó 26-án. Péchy Tamás elnöklete alatt. Tárgyai: Jegyzőkönyv-hitelesítés. Elnöki jelentés a beérkezett kérvényekről. A felsőház szervezéséről szól* törvényjavaslat részletes tárgyalása. Á kormány részérói jelen vannak: Tisza Kaimén gr. Szajpáry Gyula, Pauler Tivadar, gr. Széchényi Pál, Trefort Ágoston,-, b. Kemény Gábor, b. Fejérváry Géza, Bedelcovich Kálmán. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 órakor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Rakovszky István fogja vezetni. A javaslatok mellett szólók neveit Zsilinszky Mihály, as azok ellen szólók neveit pedig Nagy István fogja jegyezni. Fel fog olvastatni a múlt ülés jegyzőkönyve. Rakovszky István jegyző [olvassa a f. hó 25-én tartott ülés jegyzökönyvét). Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. Bemutatom Szabolcsmegye közönségének feliratát, melyben a főrendiháznak felsőházzá való átalakítását czélzó törvényjavaslat l-ső§-a c) pontjának mellőzését és a megyei választott küldötteknek a felsőház alkotó elemei közé való felvételét kérelmezi. A ház irodájában helyeztetik el. Győr szabad királyi város közönségének feliratát, melyben a katonatartási terheken való könnyítés czéljáhól egy országos kárpótlási alap létesítése iránt kérvényez. Kiadatik a ház kérvényi bizottságának tárgyalás és jelentéstétel végett. Az elnökségnek több előterjesztése nincs. Más előterjesztés sem levén, következik a napirend szerint a főrendiháznak mint felsőháznak szervezéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalásának folytatása. A tárgyalás az 5-ik szakasznál szakadt félbe. Vadnay Andor: T. ház! (Halljuk!) Sem szándékom nem volt, sem okom nincs a törvényjavaslat jelen szakaszáról véleményt mondani. Ha mégis felszólalok, testem ezt egyedül a ministergy tegnap tett mondása folytán, oli elnöt urnas e____ mely bennünktt kiabálóknak, követőinket vad knr'oiíaratóknak quaíificana, nem is említve az ő általa használt „középkori" jelzőt. Volt idő í. minlsterelnök ur — és nem h olyan régen — midőn ön is részt vett egy menetben, a mely kurjongatott {ügy van! a szélső baloldalon) és peaig annyira és oly czélzattal, hogy kurjongatását a budai királyi lakban is meghallják. (Élénk felkiáltások a szélső baloldalon: Ugy van ! ügy van!) És ha azóta a ministerelnök ur hangja olyanná gyengült, a minőnek azt ismerjük, én ezen nem csudálkozom, sőt természetesnek találom, mert tudom, hogy nemcsak a sokkal gyengébb hanggal és tüdővel biró emberek, de még tigrisek is csak addig tudnak vagy szoktak ordítani — mig éhesek. (Ugy van! Tetszés a szélső baloldalon.) Hogy pedig ugy párthiveinket, mint a ministerelnök urat az ő mondásának reánk gyakorolt hatásáról tájékozhassam, itt ünnepélyesen kijelentem, hogy az ő szavai felől és különösen a fenyegető hangon mondott szavai felől vajmi keveset tartok azóta, mióta ő mindinkább kezdi azt a szokást vagy inkább modort elsajátítani, hogy minden neki nem tetsző dologért achillesi bősz ábrázatot ölt és fenyegetőzik itthon, mialatt hízelegve hajlong az udvari körök előtt Bécsben és meghunyászkodik a csőcselék előtt Zágrábban. (Élénk tetsíés a szélső baloldalon.) A kaméleon is váltogatja szinét, de azért krokodillá soha sem lesz, mindig gyík marad. (Tetszés a szélső báloldalon.) Mocsáry Lajos: T ház! A tegnapi vitában valóságos árverés folyt arra nézve, hogy milyen számmal jöjjenek be a felsőházba az egyháznak
