Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-80

356 80, országos ülét február 24. 188*. Mert ott vannak a kárpótlások kimutatásai; de saját tapasztalásomból is szólhatok, mert nem magam, de szüleim kaptak erdélyi kárpótlást is, magyarországit is. Biztosíthatom a képviselő urat, hogy bár minden kárpótlás a veszteséghez képest csekély volt, de ha a magyarországi kárpótlás, különösen Magyarország jobb vidékein — mondjuk — az elvesztett értéknek 25%-át tette, akkor Erdélyben és Magyarországnak is hegyes vidékein a kárpótlás az értéknek 50%-át tette. Ebben a tekintetben tehát mostohább elbánásról ismét nem lehet szólni annak, ki a dolgok folyamát alaposan ismeri. Mindezek megjegyzése folytán és ismételve azt, hogy az erdélyi mágnás családokon ezen törvényjavaslat által valamely nagyobb sérelem, mint a magyarországiakon, ejtetni nem fog: ismételve, hogy itt utoljára is jogfosztásról szerintem egyikre nézve sem lehet és csakis a fentartott joggyakorlat korlátozásáról lehet szó ; és ismételve, hogy épen az erdélyi mágnás családokat illetőleg ezek közt és a magyarországiak közt ezen törvényjavaslat a jogegyenlőséget állapítja meg, a mely eddig nem létezett: ajánlom a szakasz elfogadását a módosítvány elvetésével. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Vámos Béla: T. ház! A 3. §. c) pontjához leszek bátor egy módosítványt benyújtani, mely eltérően intézkedik a szövegtől és oda czéloz, hogy azon intentio, mely a szakaszban kifejezést talál, bizonyos irányban határozottabb, kimerítőbb formnlázást nyerjen. (Halljuk!) A 3. §-ból t. ház, kivehető az, hogy a kik születésüknél fogva lesznek a felsőháznak tagjai, azok kell hogy bizonyos képesítvénynyel bírjanak. Csak ha a törvényszabta képesítvénynyel birni fognak, akkor nyernek azután tulaj donképen a felsőházban ülést és szavazatot. A képesítvény egyfelől vagyoni, másfelől személyi. Személyi képesítvényül el van fogadva, hogy a felsőház bizonyos jogon leendő tagjainak 24 éveseknek és nagykorúaknak kell lenniök. Ez meg van mondva a 3-ik szakaszban szabályként, de nincs kifejezve a 3-ik szakaszban általánosságban, oly általánosságban, hogy vonatkoznék a szöveg szerint mindazokra, kik a 3-ik szakasz értelmében a felsőháznak örökös tagjaivá válnak. Ki van ez fejezve a 3-ik szakasz b) pontjában: „az eddig jogosított családok mindazon 24 évüket betöltött és nagykorú férfitagjai", de nincs kifejezve azokra nézve és azok leszármazóira nézve, a kik a felsőházban örökös tagsági jogot a c) pontban foglalt megállapítások szerint fognak nyerni. Elismerem, hogy lehet a 3-ik szakasznak oly értelmezést adni, hogy ez benne foglaltatik. De ez már kiterjesztő magyarázat. Vagy pedig analógia útján lehet ezt a 3-ik szakaszból leszármaztatni. En azon véleményben vagyok, hogy a törvényhozásnak óvakodnia kell, hogy kiterjesztő magyarázatra vagy analógia útján való magyarázatra okot adjon. Mert ugy a kiterjesztő magyarázat, mint az analógia útján való magyarázat oly eszközök, melyekkel az, a ki a törvény alkalmazására van hivatva, a törvény tökéletlenségeit pótolja. Hogy tehát ezen eszközök mellőzhetők legyenek, hogy a szóban forgó c) pont oly meghatározást nyerjen, a milyenre utaltam, bátor vagyok a c) pont utolsó bekezdésére nézve a következő módosítványt benyújtani: ezen mondatrész után: „a ministertanács mindkét esetben csak oly" teendők a következő szavak: „24-ik évüket betöltött és nagykorú". (Helyeslés a jobboldalon.) Göndöcs Benedek: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Én az előttem szólott Bánffy György t. képviselőtársam nézetét osztom smegvallom, nemcsak én, hanem általában a ház a legnagyobb elismeréssel viseltetett nézetei és kívánságai iránt. Engedje meg nekem a t. ház, de én még tovább megyek, mint Bánffy György t. képviselő ur. (Halljuk!) Én nem találom szerencsés dolognak azt, hogy a kormány jelenleg elővette a felsőházról szóló törvényjavaslatot. (Derültség.) Nem volt erre szükség. (Derültség.) Megtette. Nem volt szükség reá, mert hiszen a felsőház mindazon törvényjavaslatokat , melyeket az alsóház elfogadott, magáévá tette és helybenhagyta, csak egyetlen egyet nem: a zsidók és keresztények közti házasságot (Helyeslések a baloldalon) és ez is dicséretére válik a főrendiháznak. (Derültség jobbfelöl. Helyeslések a bal- és szélső baloldal különböző padjain.) Miért? Mert a kormány nem akart e törvényjavaslat által előre menni, hanem visszafelé. Az emberiségnek czélja és rendeltetése az, hogy haladjon, emelkedjék, már pedig a midőn a zsidókat a keresztényekkel össze akarta házasítani, a magyarokat el akarta zsidósítni. (Derültség.) A kormányt akkoriban arra kértem, hogy ha már létrehozza a zsidókeresztény házasságot és azt akarja, hogy ember emberrel egyesülhessen, (Nagy derültség) az esetre törekedjék, hogy a házasságból származó gyermekek keresztények és a civilisált vallásnak tagjai, egyszersmind pedig a civilisált műveltségnek osztályrészesei legyenek. (Élénk helyeslések abal- és szélső baloldal különböző padjain) Ha ezt teszi a kormány, biztosítom, hogy a törvényjavaslat keresztülment volna. (Derültség.) Most ismét egy szerencsétlen törvényjavaslattal lépett a ház elébe, melyre nézve legyen szabad nekem előre is megjósolnom, hogy az el fog bukni. (Derültség.) Indokolni fogom, hogy miért ? ne méltóztassék azt gondolni, hogy elfogult vagyok, mert ha visszamennék Árpád apánkhoz oda, ahol apátságom, a pusztaszeri apátság van, ott nem volt felsőház, hanem a király és nemességszabadban alkották a törvényt, tehát nem azért, de minthogy a felsőház meg van mindenütt é*