Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-80

354 80- országos ülés nek tartom, mintán az teljesen a viszonyok, a körülmények és az illető igényeitől függ. (ügy van! balfelöl) Épen ezért sérelmesnek és méltánytalannak tartom a jelenleg javaslatba hozott ily magas census alapján megfosztani számtalan képzett és érdemes tagot öröklött jogától csak azért, mert egy három ezer forintnál kevesebb földadót fizető nem lehet vagyonilag független. Sérelmesnek és méltánytalannak tartom, főként az erdélyi mágnásokkal szemben. (Halljuk!) Atervezett census alapján erdélyi mágnás a jelenleg körülbelül 110 tag helyett összesen 12 jönne be az újonnr.n szervezett felsőházba, a következő erdélyi főrendü családok egyetlen egy tag által sem volnának képviselve, úgymint: Béldy, Bethlen, Kemény, Mikes, Bornemisza, Thoroczkay, Wass, Lázár, Tholdalagi, Bálintitt, Győrffy, Huszár, Szentkereszty, Nemes, Kun, Apor, Nopcsa, Kálnoky, Jósika, Halíer, összesen 20 család. Az, hogy az erdélyi főnemesség ezen családjai közül egy tag sem bir három ezer forint földadót kimutatni, az igen kevés kivétellel, nem saját hibájuknak róható fel. Erdélyben a birtokviszonyok egész mások, mint a Királyhágón inneni részekben, ott a földbirtokosság egyik legfőbb jövedelmét képezik a regalejogok, korcsmajog, vásári jog, malomjog stb., a melyek után fizetett adó azonban a censusnál nem jön számításba. Ezen el szegény esedés okát megleljük a történelem lapjai közt, (Igaz! ügy van! a baloldalon) hol ezen családok részére tett donatiókkal igen ritkán, de azok áldozatkészségének fényes bizonyítékaival annál többször találkozunk. (Igaz! ügy va,n! a hal- és szélső baloldalon.) Megleljük azt a legközelebbi múltban, elég visszatekintenünk a 48-iki átalakulásokra. Erdélyben a még rendezetlen birtokviszonyok miatt a nemesség vagyonának legfontosabb részét, mintegy instructióját képezte a jobbágyság ,a robot. Földbirtokhoz, területhez aránylag öt, sőt hat annyi föld volt ilyen kézen Magyarországhoz képest. S jóllehet ezen földek holdjáért, a legelső osztályúért 20 frt megváltási összeg lett kiutalványozva; ezen 20 frt, miután az akkori kormány czélszeríínek látta a kifizetést késleltetni, a legtöbb esetben alig ért 10 vagy 15 frtot. Ugy hogy azon családok, melyek két- vagy háromszázezer forint közt részesültek kárpótlásba, mint a legtöbb erdélyi mágnási család, ezzel szemben 20—25 és 30 ezer hold földről mondtak le, azaz vagyonuk egy nagy és legjobb részéről. Minden esetre az erdélyi nemesség ezen tette által csak hazafiúi kötelességét teljesítette, de viszont ha ezen hazafiúi tett által aránylag sokkal nagyobb áldozatot hozott, mint az ország más vidékein lakó földbirtokos osztály : nem tartom méltányosnak most, midőn jogfosztásról, vagy csak február 24. 1885. jogfelfüggesztésről is van szó — tekintet nélkül azon szolgálatokra, melyeket az erdélyi aristocratia a magyarság érdekében mindig tett, tekintet nélkül a multakban gyökerező azon szoros kapocsra, mely ezen családok és a nemzet közt mindig fennállott — a javaslatba hozott ily túlságos magas census által elvenni oly — hogy ugy fejezzem ki magam — becsületben megőszült családoknak történelmen alapuló és megérdemelt jogait, mely családoknak hazafiságára, önzetlen áldozatkészségére századok óta mindig bizton és joggal számított és számít a nemzet, (ügy van! Helyeslés balfelöl.) Ezekből kifolyólag, miután a census, az ország különböző vidékeinek viszonyait figyelembe nem véve, túlságos magas összegben állapittatik meg ezen javaslatban, miután semmiféle statistikai adatok rendelkezésünkre nem lettek bocsátva, melyekből egy ily fontos törvény készítésénél magunkat tájékozhattuk volna, azok nélkül pedig ezen ponton változtatni lehetetlennek tartom: következő indítványt vagyok bátor a t. ház elébe terjeszteni. Az 57-ik számú törvényjavaslat 3-ik §-ának b) pontja, a census azon szempontból leendő megállapítása végett, hogy a főrendiházban jelenleg jogosult családok, különösen pedig az erdélyrészi mágnás-családok a javaslat szerint megfelelőbb arányban legyenek képviselve a főrendiházban, utasittassék vissza a 2l-es bizottsághoz. {Élénk helyeslés a baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! A függetlenségre nézve elmondtam nézetemet az általános vitánál, most is azt mondom és indokolásom sem mondja annak ellenkezőjét, hogy a függetlenség utoljára is a jellemtől függ főleg; de azt sem fogja senki sem tagadhatni, hogy anyagi szempontból a függetlenséget a vagyoni birtok elősegíti. Es az minden censusnak a világon a baja, hogy a határt lehet különbözőleg felfogni, de az is kétségtelen ismét, hogy igenis lehet anyagilag és erkölcsileg, nemcsak jellemileg független, ezrével látjuk példáját, hála istennek, a kinek semmije sincs öröklés útján; de viszont ki lehet mutatni, a kik vagyonba születve, kényelemhez, nagy igényekhez szokva, ha ezen vagyont többé nem bírják, mégis meg tudták tartani a függetlenséget. (Élénk tetszés joblfelől.) Épen azért, ha örökös jogról van szó, nem hiszem, hogy legkevésbé sértés lehetne, ha bizonyos irányban a függetlenségről census által gondoskodni akarunk és gondoskodni arról, ä mit az előttem szólott t. képviselő ur igen helyesen mondott, hogy oly tagok jöjjenek, a kiknek vagyona határozottan feltételezhetővé teszi, hogy a kellő kiképeztetést megnyerték — és többet mondok — még egy másik szempont is figyelembe veendő