Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-66
28 86. országot filé* febronr 6. 1885. József, Nendtmch Koroly, Ordódy Pál, ónody Géza, t. Ottenfeh Zsigmond, Plachy Tárnát, Probstner Árihur, Péchy Andor, gr. Pejacsemch Tódor. Elnök: 452 igazolt képviselő közül elnök nem szavazott, igennel szavazott 229, nemmel 140, távol volt 82 és így 89 többséggel a törvényjavaslat általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogad tátott. (Éljenzés a jobboldalon!) Következik a részletes tárgyalás. Szathmáry György jegyző (olvassa a törvényjavaslat mimét, az 1.— 2. §. I— XIX. fejezeteit, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak• olvassa a XX. fejezetet. Igaz ságügy ministerium.) LitS Gyula: (EaVjuk! Zaj.) Midőn a t. háznak ezen fontos tárgyalását egy pillanatra félbeszakítom és igen kérem at. házat, hogy egy pillanatra becses figyelmével megajándékozni kegyeskedjék, történik ;;z legfőképen t.zon tiszteletnél fogva, melylyel a ház méltósága és tekintélye iránt tartozom; mert midőn a költségvetés részletes tárgyalása alkalmával az igazságügy ministerium költségvetésénél felszóklni bátor voltam és kifejezett bizalmatlanságomat egy speciálisan felhozott botrányos esetre alapítottam és nevezetesen elmonuotlam azt, hogy Fehérmegyének egyik közjegyzője évekkel ezelőtt miként sikkasztott el nagy összegeket, miként szökött meg, miként lett letartóztatva és miként vonatott el őrültté nyilvánítás által az igazságszolgáltatás sújtó karjai elői: akkor azon szerencsében részesültem, hogy egyrészről az igazságügyminister ur és másrészről a ministerelnök tir felszólalásomat válaszaikra méltatták, a mely válaszok az én felszólalásomat olyképen tüntelték fel, mintha én e ház szine előtt vagy teljes valótlanságot állítottam, vagy pedig köztekintélyű magas forumot, milyen a, közegészségügyi tanács, alaptalan j gyanúval illettem volna. Én legalább ugy ismerem magamat és azon meggyőződésben vagyok, hogy sem a magánéletben, sem % közéletben tudva készakarva soha valót lanságoí nem állítok, senkit alaptalanul gyanúsítani nem szoktam. Ugyanígy van a jelen esetben és hogy igazolhassam ezen állításomat, vissza kell térnem azokra, a miket egyrészről az igasságügyminister ur, másrészt a ramisterelnök ur mondott. (Zaj és felkiáltások jobbflől: Nem ide tartozik! Halljuk! Halljuk! ballelöl.) Mikor én azt állítottam, hogy Nyiry Aladár ercsii közjegyzőt a közegészségügyi tanács és a tébolyda igazgatósága által történt őrültté nyilvánítás folytán a fehérvári törvényszék szabadlábra helyezte, az igezságügyminister ur azt mondta, hogy az ő intézkedése következtében a királyi ügyész megfelebbezíe az ügyet és ezen feleblezés következtében a királyi tábla érdemlegesen intézkedett és az első bíróság ' ítéletét feloldva új ..,bb vizsgálatot rendelt el. Bocsánatot kérek, ez nem így van, vagy legalább nem egészen igy van, mert az igazságügyminister ur utasította a kir. ügyészt akkor, midőn már az ítélet jogerőre emelkedett, mikor már késő volt felebbezni. És a királyi tábla vissza is utasította a felebbezést, mint elkésettet. Hanem igenis, hogy a dolgon segíteni lehessen a fehérvári törvényszék boldogult elnöke kiadta, a végzést Fehérmegye árvaszékének és ez felebbezte meg az ügyet s a fehérmegyei árvaszék közbejöttével változtattatott meg az ítélet. A mi pedig a ministereinök ur felszólalását illeti, a ministerelnök ur igen nagy indignatióval utasította vissza azt, hogy a sikkasztó közjegyző a belügyministeriumtól nyert útlevéllel szökött meg Amerika íelé. Hát t. ház, hogy csakugyan nyert a belügyministeriumtól útlevelet Nyiry Aladár, csak pár szóval bátor leszek elmondani az elfogatás történetét. (Nagy zaj. Felkiáltások jobbfelöl: Nem ide tartozik! Balfelöl: Ide tartozik!) Midőn a közjegyző Hamburgban hajóra akart szállani, egy rendőr, a kinek valószínűleg a közjegyző^ sircza nem tetszett, neve után kérdezősködött O zavarba jött, azt hitte, hogy bizonyosan táviratilag tettek utánna kérdést, nevét eltagadta és egy olasz kereskedőnek mondta magát. Mikor íiztán a rendőr kérte papírjait, akkor még jobban zavarba jött és azt mondta, hogy útlevele ugyan Nyiry Aladár nevére szól, de érdekében volt saját nevét elhallgatni és idegen név alatt utazni! Erre történt, hogy a rendőrség táviratilag kérdést intézett Fehérmegye hatóságához, melynek válasza következtében mint szökevény tartóztatott le. (Mozgás. Zaj balfelöl.) De ettől eltekintve, ha kételye volna a t. ministerelnök urnak az iránt, hogy nyert-e Nyiry Aladár a belügyministeriumtól útlevelet, hiteles meggyőződést szerezhet magának, ha megtekinti a székes-fehérvári törvényszéknél a vizsgálati iratokat, melyek mellett Nyiry Aladár útlevele ott fekszik. (Mozgás. Zaj.) Hogy mennyire nem volt helyén azon indignatio, a mely csakugyan a ministerelnök ur részéről egy jobb ügyhöz méltó lett volna s mely szerint én gyanúsítottam az egészségügyi tanácsot és a tébolyda igazgatóságot az őrültté nyilvánítás miatt, nem szükséges egyébre hivatkoznom, csupán a roul lapokra, melyek újságolják, kogy az illető őrültnek nyilvánított egyén jelenleg is Biharmegye egyik szolgabírói hivatalánál működik s hihetőleg csak ugymííkedvelésbőí, de álnév alatt hagyatékokat tárgyal. Ezt akartam megjegyezni. (Zaj. Mozgás.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Első sorban meg kívánom jegyezni, hogy én azt sohasem mondtam, hogy kapott-e vagy nem kapott útlevelet a belügyministeriumtól, mert azt nem tudhattam, hanem mellesleg kitérve erre, azt mondtam, hogy arra, hogy valaki Amerikába szökhessek, nem kell útlevél és igy a belügyministerium,
