Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-78

296 78 országos filás f?bmár 21. I83í harmatnak tekinteném ha Tisza Kálmán minister- 1 elnök ur igy a kiirtott bizalmatlanság helyébe oda ültette volna az őszinteséget. (Élénk helyeslés bal- és szélső balon,) Tudnék ebben nagy érdemet látni t. ház, ha a bizalmat, melyet ezen tiz év politikája szülhetett volna, Tisza Kálmán nem gyűjti mind önmagába, mint a napsugárt egy óriási üveglencse, hogy azután annak góczát bármelyik pontjára vetvén az alkotmánynak, azzal porrá égethesse azt. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon.) De nagyon félek t. ház, hogy ezen tiz év eredménye ama körök előtt ma is azon rögeszme alakjában áll még, hogy Magyarországban igenis bizni lehet, de csak addig, mig Tisza Kálmán a ministerelnök. (Nyugtalanság. Halljuk! Halljuk!) Nagyon félek t. ház, hogy ama körökben azon rögeszme áll még, hogy a magyar nemzetben bizni lehet, de csak addig, mig a hivatalos pressióval, a többségszerzés művészetének minden eszközével az ellenzék kipusztittatik. (Élénk helyeslés a balés szélső balon.) Félek, hogy még mindig igy áll a helyzet és akkor a nemzet ezen 10 év alatt nemcsak azt vesztette el a mi jó, hogy elveszett, az elszakadási törekvés látszatát, hanem azt is, a minek elvesztése szerencsétlenség minden nemzetre nézve, elvesztette a nimbust és a komoly tényezők számba veendőségének, erkölcsi súlyát. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Bocsásson meg nekem a t. ministerelnök ur, hogy én az ő nagy egyéni képességeinek bámulása mellett, ezek által mintegy kétségbe vonom azt, hogy ő saját situatióját és saját tetteinek következményeit tisztán látja. De a t. ministerelnök ur is el fogja ismerni, hogy Metternich Kelemen herczeg sem volt kevésbé tehetséges államférfiú, mint ő és mégis ha elolvassuk emlékiratait, Ausztria mindenható ministere 1848-ban keserűen panaszkodik, hogy ő, ki csaknem 50 évig akarta boldogítani Ausztriát rendszerével, mégis Ausztria részéről oly rút hálátlanságban részesült, hogy a népek fellázadtak ellene és őt futni kényszerítették. T. ház! A hatalom perspectivája és a bureaueraticus úton kifejlődött reflexiók nem mindig mutatják a magasban állóknak a tiszta valóságot. És sokszor ők maguk vannak legjobban meglepve, midőn tetteikből intentióiknak ép ellenkezője fejlődik ki. De vannak örök igazságok t. ház, melyeket a világ folyása nem tudott megváltoztatni soha, de a melyek sokszor megváltoztatták a világ folyását. És bocsássa meg a t. ministerelnök ur, hogy én ezen örök igazságok közül egyet ép az ő általa írottakból idézzek. (Halljuk!) A t. ministerelnök ur tegnapi beszédében maga hivatkozott egy régibb munkájára. Tisza Kálmán ministerelnök: Ujságczikkemre! Ábrányi Kornél: Melyben a gentrynek egy jó tanácsot ad. Ez a munka t. ház „Parlamenti felelős kormány és megyerendszer". (Tisza Kálmán ministerelnök tagadólag int.) Ezt a t. ministerelnök ur ép tiz évvel irta kormányra lépése előtt és én ép 10 évvel idézem ezt az ő kormányra lépése után. Ha az előbbi 10 év elég volt, hogy a t. ministerelnök ez idézetet elfelejtse, az utóbbi 10 év talán még több idő volt arra, hogy ezek neki eszébe jussanak. És idézem t. ház, azért is, mert nem sokára jubilálni fogják a 10 éves szabadelvű korszakot azok, kik a ministerelnök urat mind istenítik és vakon követik; idézem tehát, hogy akkor nézetüknek és halványuknak régebben mondott szavaira is visszaemlékezzenek. (Halljuk!) A ministerelnök ur akkor igy irt: „Mert hiába, az erőszak elnyomhatja egy ideig az emberi kebel szabadság utáni sóhajait, sokszor nagy hányattatások után egy elfáradt nemzet örömmel fogadja ily áron is a rendet és nyugalmat. Hosszasan tartó nyomás elgyengífcheti, eltörpítheti a nemzeti jellemet, de a szabadság vágyát az emberi kebelből kiirtani földi hatalom nem képes. (Igaz! JJgy van! jobboldalon.) Meglehet, hogy egy nemzet elvesztheti képességét arra, hogy egy perczről a másikra mint szabad nemzet élhessen, de a vágy megmarad lelkében és annál borzasztóbb lesz a kitörés, annál hosszabban fog tartani különböző kérdéseivel a harcz, mentől inkább elenyészett a szabadság vágya és az azzal való helyes élésnek képessége." (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ezzel befejezem beszédemet és hozzájárulok Szilágyi Dezső t. barátom határozati javaslatához. (Élénk helyeslés és többször megújuló éljenzés a baloldalon.) Elnök: Szólásra többé senki sincs feljegyezve, hogy ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még a bizottság előadóját, továbbá Szilágyi Dezső, Irányi Dániel és Onody Géza képviselő urakat. Láng Lajos előadó: T. ház! (Halljuk!) Nem kívánom előttem szólott t. képviselőtársamat és barátomat abban az illusiójában zavarni, hogy ő a főrendiház reformjához szólott volna ez alkalommal, de én részemről nem szándékozom arra a térre követni, már azon feladatomnál fogva sem, hogy itt nem csupán egyéni nézetemet, hanem a bizottság nézetét vagyok köteles tolmácsolni. Szigorúan a tárgyilagosság útján akarok maradni, habár ez által talán megfosztom magam azon érdekességtől, a mely t. barátom előadását kétségkívül jellemezte. (Halljuk! Halljuk!) T ház! Midőn első alkalommal volt szerencsém a főrendiház reformjáról e házban nyilatkozni és a bizottság javaslatát erőmhöz képest a házban indokolni, természetszerű kötelességem volt annak minden kiemelkedő mozzanatára kiterjeszkedni és habár nagyobb súlyt fektettem és több részletezést alkalmaztam azon pontoknál, melyekről előre láttam, hogy azok nem találkoznak a ház