Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.

Ülésnapok - 1884-77

290 77. országos ülés február 20. 1885. elég erősnek hiszem az igazi, a valódi beleiteket ezen törvényjavaslatban arra, hogy még ily megtámadások ellenében is, minők mondom, gyanusítólag és személyeskedőleg történtek, a ténynek tárgyilagos előállítása elég legyen. Ajánlom a törvényjavaslatot a t. háznak elfogadás végett. (Élénk hosszantartó helyeslés és tetszésnyilaikozatok jobbfelol:) Elnök: Veres József képviselő személyes kérdésben kér szót. Veres József: T. ház! A nagyon t. minister ur. . . (Közbekiáltások: Nincs joga szólni!) Elnök: A képviselő urnak a házszabályok értelmében van joga, hogy személyes kérdésben felszólaljon. Kérem méltóztassanak őt meghallgatni. Veres József: T. ház! A nagyon t. ministerelnök ur kegyes volt számomra meg nem nevezett nagy összeget kitűzni pályadíjúi, ha a törvényjavaslatban és indokolásában rátalálok körülbelül következő szavaim alapjára, hogy tudniillik a törvényjavaslat előttem igen gyanúsnak látszik, mert kétfelé kacsint. (Felkiáltások jobbfelol: Nem arra tűzte ki!) A szavakra nem emlékszem és valamint én felteszem a ministerelnök úrról, hogy i zavaimat nem szándékosan magyarázta félre, agy viszont lesz szíves ő feltenni rólam, hogy szavait nem szándékosan idézem, nem szószerint. A lényegre nézve legyen szabad megjegyeznem, hogy ha én nem komoly meggyőződésből volnék antisemita, tehát minden pénzvágynak elvből ellensége, megkísérteném azt a pályadíjat megnyerni az által, hogy hivatkoznám arra, hogy az a hírhedt 25-ik §. — a mely azonban már áldozatul esett a vita hevében, igenis kacsint egyrészt a birtokosokra, de a felsőházi tagokra is, mert új kinevezéseket igér nekik. (Felkiáltások jobbfelol: Ez nem személyes kérdés!) De nem is ezt mondottam, nem is ezt értettem, ezt vagyok bátor bizonyítani következő, szóról szóra idézett szavaimból: „megalkuszik a jelen korlátozó követelményeivel maga a kormány pártja is, mely e javaslatot csak első lépés, tehát kezdetnek kívánja tekinteni". Ezen szavakat nem veszem a törvényjavaslatból és indokolásból, hanem a kormány pártjának indokolásából, nevezetesen igen t. Szontagh Pál képviselő ur tegnapi beszédében mondott ezen szavaiból: „elfogadom ezt azért, mert ez idő szerint radicalis átalakítás nem remélhető és e tekintetben első lépésül beérem vele". Ezek után mondtam én azt, hogy ez előttem igen gyanúsnak tetszik. Nem vagyok azon helyzetben, mint a ministerelnök ur, hogy számára hasonló nagy pályadíjat tűzzek ki, mert szegény ember vagyok, hanem legyen szíves azt nekem elhinni, hogy én szavaimat így értettem és igy kívántam értetni. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! ] Én a képviselő ur magyarázatát — mindenki magyarázhatja szavait — elfogadom, de bocsánatot kérek —• meglehet, hogy a zajban nem értettem jól — de én ugy hallottam, hogy azt mondotta, hogy a kormány indokolása kétfelé kacsingat, mert azt mondotta, hogy egyfelől a főrendekkel kaczérkodik és másfelől, hogy ez az első lépés. Én nem azt mondottam, hogy ha kimutatja, hogy valaki mondotta, hanem hogy ha annak nyomát az indokolásban kimutatja, hogy ez első lépés, akkor fogok kitűzni díjat. Miután azonban ezt a t. képviselő ur nem mutatta ki, azon szerencsétlen helyzetben vagyok, hogy nem kell megadnom a díjat. (Derültség jobbfelol.) Ugron Gábor: T. ház! Közbeszólásomra a ministerelnök a következőket mondotta: Magyar j ország egyházait az állammal szorosabb összefüggésbe kell hozni. Tisza Kálmán ministerelnök: Nem azt i mondottam. Ugron Gábor: Mondotta, hogy összeI függésbe kell hozni az állammal, mire én közbeszóltam és válaszul azt mondotta: igen, mert ha | összefüggésbe nem hozatnak, akkor azon nagy veszély támad, hogy állam és egyház közt harcz i és háború fejlődhetik ki s akkor hivatkozottMagyarI ország közvéleményére, hogy ez mit csináljon I velem. Röviden fogok erre válaszolni a ministerelnök \ urnak. Magyarországon az egy katholika egyház kivételével, minden egyház független az államtól, I különösen függetlenek pedig a protestáns egy| házak; tehát ezen egyházak létele megczáfolja a ministerelnök urnak föltevését, mert ezek az állam iránti kötelességüket és a saját függetlenségüket mindig igen jól össze tudták egyeztetni. Meglehet, hogy a ministerelnök ur szavai fenyegetést akartak tartalmazni Magyarország független egyházaival szemben, melyek autonómiát élveznek egészen a zsidó egyházig: de én bízom a közvéleményben mint a ministerelnök ur bízott és bizom a protestáns egyházakban, hogy ezután is meg fogják védelmezni függetlenségüket. Elnök: Ez nem személyes kérdésre vonatkozott, hanem czáfolat volt. Arra kell tehát figyelmeztetnem a képviselő urat a jövőre nézve, hogy azon tiszteletnél fogva, melylyel a ház iránt tartozik, ne méltóztassék a házszabályok által előszabott korláton túlmenni. (Zajos helyeslés jobbfelöl) Tisza Kálmán ministerelnök: En a képviselő urnak nem ugyan személyes kérdésben felszólalását és nem szavainak helyreigazítását, de velem való polémiáját nyugodtam meghallgattam és magamnak csakis arra kérek időt — mihez teljes joga van mindenkinek — hogy szavaim értelmét helyreállíthassam. Én egy szóval sem mondtam, hogy az egyházat az államtól függésbe