Képviselőházi napló, 1884. IV. kötet • 1885. február 5–február 26.
Ülésnapok - 1884-66
22 66 országos ülés február 6. 1885. Hírlapi közleményekben, az ily választások ellen beadott kérvényekben, birói vizsgálatokban s itt a házban történt felszólalásokban okadatolva ki lett fejtve, concret esetekkel támogatva és okmányokkal bizonyítva, hogy a választási elnökök, ott a hol a fogások és ármánykodások nem használtak, még az ártatlanok vérontásától sem rettentek vissza, hogy a győzelmet a kormänyjelölt számára kicsikarják. A választási elnök urak visszaélései iszonyú bűnkrónikát alkotnak, tele rémjelenetekkel és vérlázító kegyetlenségekkel, melyekkel nemcsak e ház fellázadt lelkiismerete : hanem a biráló bizottságok és a bíróságok is foglalkoztak; de tudtommal egyetlen egy eset fordult elő a kolozsi kerületben, hol az okmányhamisítást elkövető és önmaga ellen tanúskodó választási elnököt a választási költségek egyszerű megtérítésére ítélték, a nélkük hogy a törvény által ily esetekben kiszabott — eléggé szigorú — büntetéseket, mint a 2,000 frt birság, hivatalvesztés, elzáratás, alkalmazták és az okmányhamisítást megtorolták volna s igy legalább egyetlen egy visszarettentő példát szolgáltattak volna. (Hosszantartó zaj.) Elnök: (Csenget.) Nekem kötelességem ügyelni arra, hogy a ház tanácskozásai rendben menjenek. Ha a képviselő ur annyira kitér más kisebb tárgyakra, mikor a költségvetés apropriatiójáról van szó, lehetetlen, hogy a ház csendben hallgassa. Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz közelebb jönni. (Helyeslés.) Orbán Balázs: A választási elnök ur természetesen neveti az esetet, mert a reászabott 700 frt költséget majd megtéríti az, vagy azok, a kiknek e választás megsemmisítése érdekükben feküdt, neki pedig megadatott az az elégtétel, hogy az ő szándékos törvénytiprása miatt elrendelt új választásnál ismét ő lett helyettes elnöknek kijelölve. No hát t. ház, én azt hiszem, hogy mindennek van határa, a politikában is a szeméremnek vannak bizonyos át nem léphető határvonalai; de az a mi ott a kolozsi kerületben történt ugy az első, mint az utó választásnál, az a cynismusnak oly rafinériával átvitt jelensége, miszerint félnünk lehet, hogy ma-holnap túl lesz szárnyalva az athenei görögök cynicus iskolája. T. ház! Azok után, a mik itt a házban a választási visszaélések megvilágítására a felirati és a költségvetés általános vitája alkalmával felhozottak s azok után, mik a biráló bizottságok nem épen részrehajlatlan ítélethirdetéseinél a házszabályok védpaizsa által eltakartattak: hinnünk lehete, hogy a kormány egy kissé önmagába fog szállani s miután már úgyis meg van összeerőszakolt nagy többsége, legalább a pótválasztásoknál, ha a törvényt nem is, de legalább az illem szabályait respectálni és respectáltatni fogja. De minő csalódás! Hisz ép e pótválasztásoknäl jelentkezett egész kiterjedésében a ministerelnök ur védelmének hatása, a ki kortes hivatalnokai mellett itt lándzsát törve, azoknak tanácsadó befolyása^ a választókra oly éles belátással értelmezte és bátorította fel. No hát ez a bölcs tanács nem is tévesztette el hatását s meg kell adni, hogy ez a magyarázat és felfogás gyönyörűen is működött azon két pótválasztásnál, a melyeknél én szemtanúként jelen voltam. A kis-küküllőmegyeinél nemcsak a főispán és a hivatalvesztés terhe alatt kiparancsolt helyi tisztviselők osztogatták tanácsaikat az elárasztott községi választóknak, hanem a belső titkos tanácsosokként kiszállott 4 kormánypárti képviselő mellé täborkarként oda rendeltek innen a ministeriumokból s az ország minden részéből mindenféle catastralis földkostolót, fürdő kormánybiztost, létező és leendő tanfelügyelőket s minden olyan hivatalnokot, a ki onnan származik vagy onnan házasodott. Jutott ebből tanácsadónak minden községre vagy tiz darab. És a bölcs tanácsot osztogatták nemcsak az egyes választóknak, hanem az eklézsiák és iskoláknak is Ígérvén ez meg amaz templomra meg iskolára 2—300 frtot, ha a község összes választó jogosultjai a soha még csak, nem is látott kormányjelöltre adják szavazatukat. Tehát nagyban és kicsinyben folyt a végeladás ép ugy mint itt a 27 kros bazárokban. Jellemző hátterét képezi e műveletnek, hogy a derék alispánt Szilágyi Lajost, mert tartózkodott a korteskedéstől, most mindenféle hamis ürügyek alatt megindított fegyelmi eljárásokkal zaklatják. Az illyefalvai kerületben ott már rálicitáltak a dicső-szent-mártonira. (Nagy zaj. Felkiáltások: A. tárgyhoz ! Halljuk !) Elnök: (Csenget) Kérem a képviselő urat . . . (Zaj.) Orbán Balázs: Itt már a hivatalnokok által tanácsadólag megszállott községekből kitiltották az ellenzéki korteseket, a választókat már 24 órával elébb hivatalosan beidézték, s a hol ez nem használt, csendőrökkel bekisértették a községházaihoz, itt azután oly szívesen látták, hogy többé még átöltözködni sem bocsátották lakjaikba, hanem nejeik által oda vitt öltönyeiket ott voltak kénytelenek magukra ölteni. S mig a községekben ily módon internálták a tanácsadók a szegény — akarom mondani a szabad választókat— addig a székhelyenszahályszerüleg bejelentett ellenzéki képviselőjelölő gyűlést a főtanácsadó, Császár Bálint ur, csendőrökkel szóratta szét az ő császári hatalmánál fogva, mert hát ily omnipotentiát alkotmányos országban senki, csakis absolut császárságban gyakorolhat a minden oroszok császárja. (Nagy zaj jobbról. Felkiáltások : A dologra !) Elnök: (Csenget.) Én a t. képviselő urat figyelmeztettem, hogy tessék a tárgyhoz közeledni.
